Húsz éve szentelték püspökké Martin Roos nyugalmazott temesvári főpásztort

Pál József Csaba püspök 21 rózsaszálból álló csokrot nyújtott át elődjének, húsz fehér és egy sárga rózsát, illetve húsz olyan tényt sorolt fel Martin Roos püspökségéből, amelyekért a papok, a világiak és az püspök utód is köszönetet szeretnének mondani. A sárga rózsa mindannak jelképe, amiért köszönetet szeretnének mondani, de nem szerepelt a felsorolásban. Pál József Csaba három nyelven (románul, magyarul, németül) mondott beszédének végén köszönetét fejezte ki azért a munkáért és erkölcsi támogatásért, melyet a püspökké szentelése óta, az eltelt esztendő alatt kapott Roos püspöktől, aki mellette állt, mindenkinek példát mutatott a rátermettségben, alapos munkában és kitartásban.

Böcskei László az ünnepelt életének olyan pillanatait elevenítette fel, mint a szemináriumban eltöltött évek, amelyeket Gyulafehérváron kezdett el, tevékenysége Stimpfachban, a rottenburg-stuttgarti egyházmegyében, és megemlítette azt is, hogy püspöki kinevezésének napján halt meg édesapja. A pasztorális munkáért, az egyházmegyéért és a papságért vállalt áldozatot emelte ki beszédében Böcskei püspök.

Martin Roos püspök beszédében egy fiatal, ágyhoz kötött ember tragikus sorsáról beszélt, akit az egyházmegyét látogatva ismert meg. A betegek, az idősek, de minden hívő, akivel találkozott, mindazok, akik a papságot támogatták a plébániákon, mind ott vannak ma imáiban. Végezetül köszönetet mondott „lelki fiainak”, a jelenlegi temesvári és nagyváradi megyéspüspöknek szavaikért és az ünnepség megszervezéséért.

Forrás és fotó: Claudiu Călin/Temesvári Egyházmegye/Romkat.ro

Magyar Kurír