II. János Pál pápa közelében

Wlodzimierz Redzioch lengyel újságíró 1980 és 2012 között Rómában dolgozott, először a Lengyel Zarándok Központban, majd a Vatikán félhivatalos lapjánál, a L’ Osservatore Romanónál. II. János Pál közelében élt tehát, csaknem huszonhét esztendős pápasága teljes idején. Az általa szerkesztett kötetben a tavaly Ferenc pápa által szentté avatott lengyel pápa barátai, munkatársai és tisztelői vallanak hozzá fűződő viszonyukról, mesélnek el eddig még nem ismert történeteket róla.

XVI. Benedek emeritus pápa 1981 végétől töltötte be a Hittani Kongregáció prefektusi tisztségét. A II. János Pállal való hosszú együttműködés éveiben egyre inkább meggyőződésévé vált, hogy Karol Wojtyła szent volt. „Mindenekelőtt természetesen az Istennel való intenzív kapcsolatát kell figyelembe venni, elmerültségét az Úrral való egységben… Ebből fakadt a derűje a nagy fáradságok közepette, melyeket viselnie kellett, és a bátorság, amellyel egy valóban nehéz időszakban megoldotta a feladatát.” Az emeritus pápa szemében az igazság bátorsága, amely oly jellemző volt II. János Pálra, az életszentség egyik fő ismertetőjegye. 

Stanisław Dziwisz, Krakkó jelenlegi bíboros érseke harmincnyolc évig volt személyi titkára Karol Wojtyłának, legközvetlenebb szemlélője lelkipásztori, főpapi, pápai küldetésének. Szemtanúként állítja, hogy II. János Pál minden tevékenysége imádságban elmerült volt, az imádság volt életének középpontja. Az „eucharisztikus Jézussal” való mindennapi találkozása töltötte el azzal a nagy békével és lelki örömmel, amelyet mindenki észrevett, „ez adta neki az energiát, amelyre szüksége volt a közösség szolgálatához, amelynek a pásztora volt… Karol Wojtyła egy óriás erejével rendelkezett, mert a hite óriási volt. Az egyház és az emberiség szolgálata benne a hitből fakadt. A hitből született világnézete és az emberről vallott felfogása, mely szerint az ember Isten képére és hasonlatosságára van teremtve, és arra hivatott, hogy Istennel és Istenben éljen.”

Andrzej Maria Deskur bíboros, aki három évvel járt Karol Wojtyła alatt a krakkói papi szemináriumban – és akit pápává választása másnapján II. János Pál meglátogatott a Gemelli Klinikán, ahol agyvérzéssel feküdt –, felidézte, hogy már tanulóéveik alatt is sokan leendő szentként emlegették a szeminarista Wojtyłát. Több mint harminc évvel később, amikor Deskur bíborosról kiderült, hogy élete hátralevő részét tolókocsiban kénytelen leélni, a pápa egy levelet intézett hozzá, amely ezzel a mondattal kezdődött: „Most már tudod, hogy mi a küldetésed az egyházban…” II. János Pál az imádság küldetéséről beszélt, az összes betegek és szenvedők küldetéséről, s ezzel rengeteget segített Deskur bíborosnak, reményt adott neki, hogy lelkileg képes legyen feldolgozni személyes drámáját. A főpásztor arra is emlékeztet, hogy 1981. május 12-én, a II. János Pál ellen a török terrorista, Ali Agca által elkövetett merénylet előestéjén a Szentatya Péter első leveléből olvasott fel: „Józanok legyetek és virrasszatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár körül, és keresi, kit nyeljen el” (5,8). Deskur bíboros számára nyilvánvaló, hogy „az ördög akarta elnyelni II. János Pált… Minden bizonnyal a sátán használta Ali Agca kezét, de volt ott egy másik kéz, mely eltérítette a golyót, és ez a Szűzanya keze volt.”

Stanisław Nagy, az apai ágról magyar származású lengyel bíboros Karol Wojtyła krakkói érseki szolgálatát felidézve rámutat: a kommunista rezsim eleinte dinamikus lelkipásztornak, de a politika iránt kevéssé érdeklődőnek, ezért sokkal kevésbé veszélyesnek tekintette, mint Stefan Wyszyński bíboros érseket. Ez azonban hatalmas tévedésnek bizonyult, „Wojtyła bíboros igazában teljesen elkötelezett volt a lengyel haza és a lengyel egyház ügye mellett, és a kommunisták első számú ellensége lett, amikor a ’70-es évek második felében az öreg prímás életkori adottságai miatt kevésbé aktívnak bizonyult. Emiatt a rezsim sokkot kapott Wojtyła pápává választásakor.”

Joaquín-Navarro Valls, aki több mint húsz évig vezette II. János Pál pápasága idején a Szentszék sajtóirodáját, úgy emlékszik vissza, hogy az újságírókat elbűvölte a Szentatya, pontifikátusa kezdetétől fogva. „Az erőszakosság és a csalódás között hányódó modernséget egy megrendítően emberi, s ugyanakkor teljesen spirituális látásmód szólította meg. Napjaink embere – azaz mindegyikünk – végre szilárd talajt kapott, ahol elkezdhette megérteni önmagát és Istennel való kapcsolatát.”

Camillo Ruini bíboros, az Olasz Katolikus Püspöki Kar egykori elnöke állítja: II. János Pál Isten embere volt, mert az Úr állt élete középpontjában. Mindig Isten távlatával szemlélte a történelmet. „De a legapróbb és mindennapi eseményeket is ilyen szempontból nézte. Ezért benne az imádság és a tevékenység összefonódott, olyan ember volt, aki Isten színe előtt élt, és mindig az Ő akaratát követve cselekedett.”

A vallomásokat, visszaemlékezéseket elolvasva igazat adhatunk a kötetet szerkesztő Wlodzimierz Redziochnak: „E huszonhét év alatt a lengyel pápa megváltoztatta a világot: nem ideologizált politikai stratégiával, hanem elsősorban azzal, hogy sikerült megérintenie és megváltoztatnia az emberek szívét. Igazi és tartós változások csak akkor lehetségesek, ha az emberek szívében születnek meg.” (Szent István Társulat, 2015)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír