Interjú az Oscar-díjas Ennio Morriconéval: Hallgassatok zenét, és megérzitek Istent

2016. március 3. csütörtök 19:59

A 87 éves olasz zeneszerző február 28-án Oscar-díjat kapott Quentin Tarantino „Aljas nyolcas” című filmjéhez komponált zenéjéért. A Famiglia Cristiana olasz családi hetilap a díjátadó után közölt egy interjút, amelyben Morricone nyilatkozott a hitéről, a zene földöntúli erejéről.


– Mester, én mindig azt hittem, hogy a Volt egyszer egy Amerika zenéje előbb született meg, mint maga a film.

– Igaz! Sergio Leone azelőtt kérte tőlem a munkát, mielőtt elkezdett volna forgatni. Azok a rendezők, akik több időt hagynak, segítik ezzel magukat és engem is: nekem van időm kigondolni az egészet, ők pedig hozzászoknak a dallamokhoz, amelyeket javasolok. Amikor az utolsó pillanatban érkezik a zene, csalódást okozhat. A rendezőkkel való együttműködésem a legtöbbször jó volt, de nem mindig. A zene egy művészet, és ha a film társa, testvére akar lenni, éppen arra van szüksége, amire a filmnek is: időre… A film zenéje honnan jön? Egy titokzatos, földöntúli világból.

– Kevésbé titokzatos a hite…

– Keresztény családból származom. A hitem a családban született meg, nagyszüleim nagyon vallásosak voltak. Mielőtt aludni mentünk, anyámmal és lánytestvéreimmel mindig imádkoztunk. Emlékszem, a háború alatt, azokban a szörnyű években a rózsafüzért imádkoztuk. Mindannyiunk számára nagyon fontos volt az ima. Látom magamat, ahogyan válaszolok, amikor anyám elkezdi az Üdvözlégyet. Mindig vallásosak voltunk, vasárnap jártunk misére, áldoztunk.

– Milyen egy hívő ember?

– Becsületes, másokra figyelő, tiszteli Istent és felebarátját. Szeretni a többieket, ez a fontos, még ha a szeretni szó túl erősnek tűnik, akkor is. Én valóban gondolok arra, hogy másoknak jó legyen, hogy a felebarátomat ne bántsa meg az, ahogyan viselkedem. Teljesen természetes számomra, hogy azért kell megtennem valamit, mert tisztelem a másik embert.

– Olyan értékek ezek, amelyeket a családjában is továbbadott.

– Igen, és az áldozathozatal fontosságát is. Az utóbbi időben még több áldozatot kell hozni, magam is hozok áldozatokat. A feleségemmel, aki nagyon ügyes és lelkiismeretes, nagylelkűségre neveltük gyermekeinket. Ez nem jelenti azt, hogy a gyerekeim teljesen elsajátították a leckét, azt nem tudom, de azt tudom, hogy nagyon jó gyerekek, és hasonlítanak az anyjukra, az apjukra. Szeresd a többieket, ahogyan magadat szereted: számomra ez a létezés normális módja.

– A zene közel van az Atyához?

– A zene egészen biztosan közel van Istenhez. Ugyanakkor a zene benne van az ember lelkében, elméjében is. Lehetővé teszi számára, hogy elmélkedjen. A discantus és az ellenpont a gregorián ének első polifón próbálkozásaiból ered. Ott született meg a nyugati zene. A zene egy egyetlen igazi művészet, amely valóban az örök Atyához, az örökkévalósághoz közelít. Magamban azt gondolom, néha a feleségemnek is elmondom, hogy a zene, úgy ahogy van, mindig is létezett. Az a zene, amit leírtak, és az is, amit később fognak leírni. A zeneszerző pedig megragadta, vagy meg fogja ragadni a jövőben. Oly módon ragadja meg, amilyen a kor, amelyben él, az idő, amelyben alkot, amilyen korának civilizációja, a zenei kutatásának állapota. A zene létezik, akkor is, ha még nincs!

– A nagyközönség kevéssé ismeri kortárs zenei alkotásait, amelyeket pedig a legfontosabbaknak tart. Ez a hangzásvilág gyakran spirituális tartalmakat hordoz.

– Egyszer megkeresett egy rendező, Luciano Salce, akinek sok filmjéhez írtam már zenét, és azt mondta: „Meg kell válnom tőled.” Barátok voltunk, és egészen haláláig azok is maradtunk. Meg is magyarázta: „Mert én komikus filmeket készítek, te pedig spirituális, szakrális zenét írsz. Muszáj megválnom tőled.” Ez a jelenet nagy hatással volt rám. Neki köszönhetem, hogy elkezdtem gondolkozni ezen. Valószínűleg akkor is szakrális tartalmakat fejezek ki, amikor nem gondolok erre, nem ez a szándékom. Még csak nem is ihletről beszélek, az nem létezik. Gondolatokról beszélek. Talán egy olyan úton vagyok, ami ebbe az irányba vezet.

– Repertoárjában van szakrális zene is, néhány héttel ezelőtt pedig eljátszották a Missa Papae Franciscit, ezt a különleges szépségű és erejű alkotást, amellyel kifejezi tiszteletét Ferenc pápa iránt.

– Az Amen című zeneművet a római Santa Maria degli Angeli-templom kórusa számára kérték tőlem, egy olyan fesztiválra, amelyen hat kórus vett részt a világ minden tájáról. Úgy döntöttem, egy olyan operát írok, amelyben csak az Amen szót éneklik, ebbe viszont bevonom mind a hat kórust. Egisto Machi pedig azt kérte tőlem, írjak egy Via Crucist. Igent mondtam. Nemrég pedig a teremtésről írtam egy zeneművet: levegő, fény, víz, tűz, föld, ember; aztán a Bábel tornya, ahonnan hangok sokasága ered, egyre erőteljesebb crescendóban.

– Melyik bibliai jelenetet szereti a legjobban?

– Kétségtelenül Krisztus példabeszédeit. De a kánai menyegző története is nagyon megindít. És természetesen a passió története. Végtelenül fontos pillanat Krisztus életében, és a mi életünk számára is.

– Talán A misszió az a film, amely a leginkább lehetővé tette, hogy az emberi lelkiismeretről komponáljon. Miközben egy nehéz történelmi időről beszél a film, a zene epizódról epizódra egyre erőteljesebben szól, végül spirituális magasságokba ér, amit talán úgy tudnék jól kifejezni, jellemezni, mintha bocsánatkérés lenne.

– A film társproducere, Fernando Ghia elvitt Londonba, hogy megnézzem a filmet. A végénél, amikor a portugálok és spanyolok lemészárolták az indiánokat és a jezsuitákat, már sírtam. Akkor azt mondtam a jelen lévő rendezőnek és két producernek: „Nem, ezt nem csinálom meg, ez így szép, ahogy van.” Azt hiszem, még egy fél órán át sírtam. De ők kitartóak voltak, és a végén beleegyeztem: „Megírom a zenéjét.” Azért nem akartam elvállalni, mert ha rosszul csinálom, elrontom vele a filmet. Végül három olyan elem köré csoportosítottam a zenét, amelyeket nem hagyhattam figyelmen kívül: Gábriel jezsuita atya oboajátéka, a kórus és az indiánok népzenéje. Azt hiszem, csoda volt, hogy sikerült olyan zenét létrehozni, amelyben három, egymástól ennyire független hangzás képes volt egyszerre működni.

– A zene egy nagyon intenzív imádság is lehet.

– Persze! De a zenén túl kellenek a szavak, a szándékok, a koncentráció. Én naponta egy órát imádkozom, de akár többet is. Ez az első, amit teszek reggel. És amikor sikerül, napközben is. Reggel megállok a nappaliban a Krisztus-kép előtt, és este is. Remélem, imáim meghallgatásra találnak.

Ennio Morricone 1928. november 10-én született Rómában. Feleségével, Maria Traviával négy gyermeket neveltek fel.

Az olasz zeneszerzőt a nagyközönség elsősorban filmzenéiről ismeri. Több mint 550 filmhez írt kísérőzenét. A Grammy- és többszörös Golden Globe-díjas Morricone a 2016-os Oscar-díjat megelőzően 2007-ben már megkapta az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia életműdíját.

A római Santa Cecilia-konzervatóriumban végezte zenei tanulmányait, és egyebek mellett trombitán tanult játszani. Tehetségére hamar felfigyeltek, sorra kapta a megbízásokat, bár pályája kezdetén elsősorban westernfilm-zeneszerzőként tartották számon, sok más műfajban is maradandó kísérődallamokat alkotott a vígjátékoktól a romantikus filmeken át a horrorfilmekig.

Legismertebb filmzenéi: Egy maréknyi dollárért; Pár dollárral többért; A Jó, a Rossz és a Csúf; Volt egyszer egy Vadnyugat; A profi; Volt egyszer egy Amerika; Polip; A misszió; Aki legyőzte Al Caponét; Az óceánjáró zongorista legendája; A lator.

Forrás és fotó: Famigliacristiana.it

Magyar Kurír
(tzs)

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Nézőpont
Vezető híreink - olvasta már?
a-romak-integraciojarol-es-az-egyhazak-szereperol-rendeztek-konferenciat-budapesten
A romák integrációjáról és az egyházak szerepéről rendeztek konferenciát Budapesten

„A romák magyarországi integrációja – Az egyházak szerepe” címmel rendeztek konferenciát a budapesti Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetemen február 20-án. Az eseményen részt vett Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita és Székely János szombathelyi megyéspüspök.

2018. február 21. szerda
ferenc-papa-imadkozom-azokert-akik-eretneknek-belyegeznek
Ferenc pápa: Imádkozom azokért, akik eretneknek bélyegeznek

Ferenc pápa január 15-én közel egy hetes apostoli útra érkezett Chilébe és Peruba. A Szentatya a két országban zárt körű találkozón vett részt a jezsuita szerzetesekkel. Az alábbiakban a beszélgetések leírt változatát tesszük közzé, mely a La Civiltà Cattolica jezsuita folyóiratban jelent meg.

2018. február 21. szerda
Mai evangélium – 2018. február 22.

Mai evangélium – 2018. február 22.

Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Mt 16,13–19

Korábbi napi evangéliumok »

hirdetés
hirdetés
Nagyböjti kalendárium – 2018. február 22.

Nagyböjti kalendárium – 2018. február 22.

Idei nagyböjti készületünkben az Ószövetségi Szentírást idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus megváltó kereszthalálára és a feltámadásának ünnepére!

Előző napok »

hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István RádióMagyar Katolikus Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPKÚj Ember  Magyar Katolikus Rádió Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle