Interjú Federico Lombardi leköszönő szentszéki sajtószóvivővel

Federico Lombardi szentszéki szóvivőként végigkísérte XVI. Benedek pápaságának éveit, valamint Ferenc pápa első három évét. 1942-ben született, egyik nagybátyja, a szintén jezsuita Riccardo Lombardi XII. Piusz pápa „hangja” volt. Federico Lombardi matematika szakon diplomázott a torinói egyetemen, Frankfurtban szerzett teológiai diplomát, volt az olasz jezsuiták tartományfőnöke, a Vatikáni Rádió és a Vatikáni Televíziós Központ (CTV) igazgatója. A Vatican Insider készített interjút a vatikáni sajtóközpont leköszönő vezetőjével.

– Hogyan kell a pápa szóvivőjének lenni?

– Alapvetően fontos, hogy az ember szolgálatban van, nem állíthatja saját magát az előtérbe. Segíteni kell megérteni, terjeszteni, helyesen érteni mindazt, amit a pápa mond és tesz. Jó közvetítőnek kell lenni a kommunikációs szakemberek felé, rendelkezésükre kell bocsátani a szükséges anyagokat, segíteni kell őket abban, hogy jobban megértsék például egy-egy döntés okait.

– Ferenc pápának szüksége van sajtómágusra?

– Nem hiszem, legalábbis én soha nem így viselkedtem. A pápának arra sincs szüksége, hogy megmagyarázzák a szavait. A szóvivőnek természetesen készen kell állnia arra, hogy tanácsot adjon, értékelje a kifejezések súlyát, javaslatokat sugalljon. Ezt azonban mindig diszkrét módon kell tennie, tiszteletben tartva a pápát, a személyiségét, a döntéseit.

– Mi volt a legnehezebb ebben a tíz évben?

– A kiskorúakkal való visszaélések ügye nagyon fájdalmas volt, megviselt, látnom kellett, hogy a bűn és a gonosz jelen van az életünkben, az egyház életében. Igyekeztem úgy tenni, ahogyan Ratzinger pápa akarta, lépéseket tenni az igazság, az átláthatóság irányába.

– Két pápa szóvivője volt, Benedeké és Ferencé. Hogyan emlékezik vissza Benedekre?

– Mindig csodáltam mély gondolkodását, és azt, hogy spirituális módon lát rá a valóságra. Magával ragadott a Jézus-trilógiája is. Lehetőségeim szerint igyekeztem mellette állni a visszaélések és a Vatileaks nehéz pillanataiban.

– Igaz, hogy Ferenc pápa megválasztása különösen nagy hatással volt Önre?

– Igen, egy órába telt, mire magamhoz tértem a hír bejelentése után! Soha nem hittem volna, hogy egy jezsuita pápát választhatnak, egy szerzetestestvéremet. Spirituális összhang van közöttünk, „családias” számomra a viselkedése. Nagyon egyetértek azzal és át tudom élni, ahogyan megéli az úton lévő egyházat, igyekszik megérteni Isten akaratát és elvinni az evangéliumot a világba, szolidaritásban különösképpen azokkal, akik szenvednek, akik szegények.

– Mondja meg az igazat: kirázza a hideg a repülőn tartott sajtótájékoztatókon?

– Nem, nem ráz ki a hideg. Bízom a jelen lévő újságírók intelligenciájában, bízom benne, hogy meg tudják érteni a pápa gondolkodását.

– Milyen kapcsolata volt az újságírókkal?

– Konkrét emberekkel voltam kapcsolatban, akik közül mindenkinek más és más a hozzáállása – vannak, akik érzékenyebbek az egyházra, mások távol vannak tőle vagy közömbösek. Igyekeztem szabadon alakítani a kapcsolatokat, a tisztelet és a szolgálat jegyében, tiszteletben tartva mindig mindenki szabadságát, manipuláció, befolyásolás nélkül.

– Sajtószabadság van a Vatikánban?

– Igen, mindenképpen. Igyekeztem megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy az újságírók jól és szabadon végezhessék munkájukat, megkapják az információkat, a szövegeket és a magyarázatokat is bizonyos döntések okairól. Ezek mindig javaslatok voltak, nem pedig kényszer.

– Hogyan boldogult a nehéz kérdésekkel?

– Soha nem okozott nehézséget, hogy elismerjem, olykor nem tudok válaszolni, mert nem tudom a választ, mert nem adhatok választ, vagy mert még nincs válasz. Sokszor mondtam azt, hogy nem tudom. Vagy azt, hogy nem adhatok információt.

Forrás és fotó: Vaticaninsider.it

Magyar Kurír
(tzs)