A „Kirche in Not” (Szükséget Szenvedő Egyház) szervezetének adott interjújában a fődiakónus tagadja azt a megállapítást, amelyet az iraki kormány tett, vagyis hogy a terrorcselekmények nem konkrétan a keresztények, hanem mindenki ellen szólnak. Emanuel Youkhana szerint azonban a támadások egyértelműen a keresztényeket célozzák meg, akik elsősorban nem ezektől félnek, hanem sokkal inkább a következményektől és attól, ami még megtörténhet. A keresztények elsődleges félelme a nagymértékű iszlámosodás, amely a keresztény nőket is arra kényszeríti, hogy arcukat eltakarva menjenek utcára. Az utóbbi időben például a bagdadi egyetem zene tanszékét azért zárták be, mivel a zene nem összeegyeztethető a Saría-val (az iszlám vallásjogi hagyománnyal).
Emanuel Youkhana azt is kifogásolja, hogy az iraki alkotmány kirekeszti a keresztényeket. Erre példa többek között az a szabály is, amely előírja a muzulmán vallási vezetők képviselőinek jelenlétét az Alkotmánybíróságban. Az iraki keresztények elvándorlása, elmenekülése az országból sajnos tovább folytatódik: hetente – állapítja meg a fődiakónus – négy repülőgép hagyja el Bagdadot Bejrútba tartva fedélzetén nagyrészt keresztényekkel. Az egyház elsődleges célja, hogy felébressze és újra reményt, bizalmat adjon a híveknek, amely különösen vonatkozik a gyermekekre és a fiatalokra. A remény azonban nem alapulhat csak a szavakra, nem elég csak elítélni mindazt, ami a keresztények ellen történik.
A fődiakónus szerint az egyetemes egyház és a jótékonysági kezdeményezések szolidaritást és materiális segítséget is nyújtanak a keresztényeknek, viszont az egyháznak nincsenek meg a megfelelő eszközei ahhoz, hogy mindent megfelelően ellásson, továbbá, hogy politikai váltásra kényszerítse az államokat. A kormányoknak ebben kellene segíteniük és hatást gyakorolniuk az iraki vezetésre. Emanuel Youkhana a média szerepéről is szólt interjújában, amely szintén nagyban segítheti a közel-keleti keresztények helyzetének javulását.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
(lt)