Isten gondoskodik rólunk – Papszentelést ünnepeltek Nagyváradon

A szentelési szentmise bevezetőjében Böcskei László megyéspüspök elmondta, hogy amikor erre a rendkívüli alkalomra készült és próbált ráhangolódni, Szent II. János Pál pápa szavai jutottak eszébe, aki pappá szentelésének ötvenedik évfordulójára egy könyvet adott ki. Annak előszavában a következőket írta: „Amikor különféle időkben és körülmények közt a papságról beszélünk, és amikor a papságról tanúságot teszünk, nagy alázattal kell eljárnunk, tudatában annak, hogy Isten szent hívásával meghívott minket, mégpedig nem tetteink alapján, hanem saját elhatározásából és kegyelméből. És egyben számot kell vetni azzal, hogy az emberi szavak nem képesek elviselni a titok súlyát, amit a papság önmagában hordoz.”

A nagyváradi egyházmegye főpásztora ezért csak egy szóval fejezte ki mindazt, amit a jelenlevők átélhetnek a papszentelés napján: hála. Hála azért, hogy Isten megajándékozta az Egyházát, az itteni egyházmegyét és a közösséget egy új pappal, akit meghívott, és akinek szolgálatában biztosítja az ő kegyelmét.

A papszentelési szertartás a jelölt bemutatásával kezdődött, aki ezután a püspök elé járult.

A főpásztor a szentelendő jövőbeli feladatát és szolgálatát ismertette, majd Vánkos Alexandru szándékának nyilvánvaló kifejezéseképpen azt ígérte, hogy papi mivoltát az Egyház szolgálatára az előírásoknak megfelelően kész vállalni, Isten iránti szeretetből és népének javára. Ezután tiszteletet és engedelmességet fogadott az egyházmegye mindenkori főpásztorának.

Böcskei László imára hívta az egybegyűlteket, akik letérdelve énekelték el a Mindenszentek litániáját.

A teljes önátadása, illetve előző szavainak tettekben való kifejezéséül a jelölt a földre borult. Ezután letérdelt a püspök előtt, aki fejére helyezte kezeit, a papi hatalom átadásának jeleként.

A felszentelő ima elhangzása után a lelkivezetője öltöztette miseruhába Vánkos Alexandrut, majd a püspök megkente a tenyerét szent krizmával annak szimbólumaként, hogy Isten kiválasztottja, illetve átadta neki a kelyhet és a paténát, arra utalva ezzel, hogy szentmiseáldozatot mutathat be.

A papszentelés utolsó mozzanataként a püspök, majd a többi pap kézrátételes imájukkal jelezték, hogy befogadták őt a közösségükbe.

A szertartás befejező részében Böcskei László hangsúlyozta: azáltal, hogy pappá lett, Vánkos Alexandru gazdagítja nemcsak a helyi egyházmegyét, hanem a világegyházat is. Annyira fontos, hogy észrevegyük ezt a nagy ajándékot, amit kaptunk Istentől, főleg akkor, ha belegondolunk jelenlegi helyzetünkbe, és leperegnek előttünk az elmúlt hetek, hónapok egészen különleges eseményei, amelyek – ha egyáltalán még szükség lett volna erre – újra bizonyították, hogy mennyire törékenyek vagyunk és rászorulunk Isten kegyelmére, segítségére, gondoskodására. Saját életünket és helyzetünket vizsgálva tehát jogosan mondhatjuk, hogy nagy ajándék az újmisés, annál is inkább, hogy 2015-ben volt utoljára papszentelés a székesegyházban.

„Reméljük, hogy nem kell eltelnie ahhoz újabb öt évnek, hogy legyen megint papszentelés” – bizakodott a főpásztor. Hozzátette: sajnos láthatjuk, hogy nem olyan sűrűn élhetjük át a szentelési szentmisét, hiszen kevés a munkás az aratásban. Gondot jelent az utánpótlás hiánya, de ne keseregjünk, inkább örüljünk annál jobban annak, hogy Isten mégis ajándékoz nekünk papokat, most Vánkos Alexandru személyében.

Az elmúlt időben annak fontosságát is érezhettük, hogy az ember át tudja lépni az elszigeteltség, a magány, a félelem, a bizonytalanság küszöbét. Most is megtapasztaltuk, hogy az Istennel való kapcsolat, a vele való találkozás tud igazán megerősíteni és fellelkesíteni minket, hogy ne búslakodjunk, hanem bízzunk az ő kegyelmében, nyissuk meg a szívünket előtte. „Isten gondoskodik rólunk, ezt is lássuk az újmisésben, és azt is, hogy általa egy új szolgát küld az ő szőlőjébe” – hangsúlyozta a megyéspüspök.

A köszönetnyilvánításokat követően az egyházmegye elöljárója három szimbolikus jelentőségű olvasmánnyal ajándékozta meg az újmisést, valamint átadta neki Szent X. Piusz pápa jelmondatát: „Mindent megújítani Krisztusban” – „Omnia instaurare in Christo”, azt tanácsolva neki: ő is törekedjen arra, hogy közelebb vigye az embereket Isten gondoskodó szeretetéhez, Jézus Krisztushoz, hiszen ez szép és aktuális feladat és küldetés egy pap számára napjainkban is.

Vánkos Alexandru szombaton, augusztus 22-én, a Boldogságos Szűz Mária királynő emléknapján mutatta be újmiséjét a székesegyházban.

A szentmiséről szóló teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Fotó: Csorba Sándor

Magyar Kurír