Jó hírük van – 10 éves a Magyar Katolikus Rádió

Nagy ünnepre, fennállása tízéves jubileumára készül a Magyar Katolikus Rádió. Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre, az alapítás idejére?

– A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia felismerte, hogy a mai kor embere számára nem elég az örömhírt a templomok szószékéről hirdetni, más formákat kell keresni. Így merült fel egy rádió üzemeltetésének gondolata. A Kossuth Rádió katolikus negyedórájának népszerűsége ösztönzőleg hatott. A bizonytalanság – képes-e egy rádiót a konferencia fenntartani, korszerűen, naprakészen, színvonalasan üzemeltetni – visszatartott a döntéstől. Ekkor Seregély érsek úr bátran, talán a Szentlélektől vezérelve belevágott, elindította a Szent István Rádiót egy alapítvány fenntartásában. Sikere a konferenciát is lépésre késztette, elindultak, és jól haladtak a tárgyalások egy országos lefedettségű rádió üzemeltetésére. Az első időkben az országos lefedettséget nagyon fontosnak tekintették: ennek útja a középhullám volt. A létrejövő katolikus rádiót hallgatni lehetett az egész országban, sőt a Kárpát-medence magyarságát is elérte. Jó stáb állt össze, stabil szakmai és műszaki vezetéssel. Olyan műsort sikerült összerakni, ami szerethető volt, jó fogadtatásra talált.

Induláskor központi kérdés volt, miről és kinek kell szólni az új médium műsorainak.

– Kezdettől egyértelmű volt, hogy nem hitbuzgalmi adót szeretnénk, ahol csak azokhoz szólnak, akik meggyőződéses katolikusok. A rádió hivatása a preevangelizáció: mindenkihez szólnia kell, el kell juttatnia az örömhírt mindenkihez, mégpedig olyan módon, hogy be is tudják fogadni. A rádió nem a katolikus hittérítő tevékenység eszköze, mert akkor be se kapcsolják. A cél, hogy szóljon egy jó rádió, melynek van értékrendje és ebben következetes. A jó hírt keresi; szól a gyerekhez és az idősekhez is; egészségügyi tanácsot ad; a háziasszonynak főzési titkokról beszél; van benne irodalom, hangjáték; fontos számára a zene, legyen az szent, liturgikus, modern vagy akár profán, a fiatalokhoz szóló. A lényeg, hogy tegye jelenvalóvá a következetesen katolikus értékrendet, teremtsen az emberek számára találkozási lehetőséget az Egyház tanításával. Ezzel javítani tudja a közgondolkodást, közelebb képes vinni Istenhez és az Egyházhoz, az evangélium tanításának öröméhez.

Tíz év távlatából kell-e változtatni ezen az alapvetésen?

– Nem kell, de nem is lehet. Besorolásunk szerint közműsor-szolgáltató vagyunk, előírások vonatkoznak műsorszerkezetünkre. Nálunk is meg kell jelenniük közérdekű információknak, a hírközlés alapfeladatunk. A hitélet egy részt jelent ebben:  bemutathatunk templomokat, közvetíthetünk szentmisét, beszélhetünk a hit szépségéről, eszköze lehetünk a közösség építésének, a szolidaritás és az identitás kialakításának, a hit elmélyítésének a keresztény kultúrában való gazdagodásnak, de ennél több kell. Nem hiányozhatnak műsorainkból az egész társadalom számára fontos értékek.

Az indulást áthatotta a lendület, a bizakodás. Sikerült megőrizni ezt a lelkesedést?

– Nehéz időszak volt a 2011-es átállás az országos lefedettséget nyújtó középhullámról az URH frekvenciára. A sugárzási díjak hallatlanul magasak voltak, be kellett látni, hogy ezt nem tudja vállalni a konferencia. Az átállást érzelmileg megrázkódtatásként éltük meg a munkatársakkal: országos médiumnak tudtuk magunkat, az egész magyarsághoz szóltunk. Majd hirtelen egy városban voltunk csak elérhetőek. A hallgatottság drasztikusan csökkent, a munka viszont nem. Vállalni kellett, hogy először kis gócokban szólalunk meg, majd ezeket összekapcsolva próbálunk hálózatot építeni. A rádió irányítását Juhász Judittól Radetzky András vette át, az lett a feladata, hogy fokozatosan kiépítse az országos hálózatot. Mostanra beért ez a munka: a Dunántúl nagy részén szól a rádió, hallhatóak vagyunk Debrecenben, Kalocsán és környékén. Észak-Magyarország a Szent István Rádiónak köszönhetően lefedett. Fehér folt még Szeged, a Dél-Alföld vidéke, de újra megvan az öröm, bizakodás, remény, mert az ország döntő többsége elérhető.

Hogyan történik a hálózatépítés?

– Figyelemmel kell kísérni, hol milyen frekvencia megpályázására van lehetőség, és az összekapcsolható-e más frekvenciával. A médiatörvény pontos előírásokat ad erre vonatkozóan. Szigeteket építeni – ahogy például Debrecen esetében – nem lehet, a médiatörvény szerint ilyen esetben lehetetlenné válik a további épülés, mert a regionális és körzeti sugárzás mértéke meghatározott. Erre oda kell figyelni, ha a cél az, hogy minél nagyobb lefedettségben tudjon működni a rádió. Hétévenként pedig minden helyszínen újra kell pályázni. Összetett és bonyolult kérdés, állandó éberséget kíván. A mostani vezetés feladata, hogy jó pályázatokkal megnyerjük a kiírást, így bővülhet a hallgatottság.

Összehasonlítja-e magát a Magyar Katolikus Rádió a Mária Rádióval? Hogyan határozná meg a különbségeket, kapcsolódási pontokat?

– A Mária Rádió más műfaj: alapítvány által fenntartott rádió, melyet amatőrök, lelkes önkéntesek nagy odaadással próbálnak üzemeltetni. Az imákkal, szentmisékkel fémjelzett műsorstruktúra elsősorban meggyőződéses katolikusoknak szól. Mi, a püspöki konferencia rádiója, és a Szent István Rádió, mellyel szorosan együttműködünk, a preevangelizáció útját követjük. Elmondjuk az örömhírt, de nem kezdünk prédikálni róla. Úgy beszélünk a családi kapcsolatokról, a gyereknevelésről, gyerekvállalásról, az emberi élet értékéről, az időskor lehetőségeiről, áldozatáról, szépségéről, hogy azt a keresztény elvek mentén tesszük. Mindarról beszélnünk kell, ami az emberi élettel összefügg, de annak a katolikus Egyház tanítását kell tükröznie. Célunk az élet minden területén a keresztény értékrend és szemlélet hatékony, vonzó, korszerű és szakszerű bemutatása és képviselete. Nem mondjuk ki feltétlenül, de ha eljut az emberek gondolkodásába, beszivárog szívükbe, akkor, megfertőzötté válnak, elkezd bennük munkálni a keresztény létmód, és ha más alkalommal is találkoznak vele már mint ismerős köszön vissza.

Milyen módon jut ez a szemlélet érvényre a hírszolgáltatásban?

A jó hír rádiója vagyunk. Ma általános, hogy a hírek katasztrófákról szólnak, vérben kell járni ahhoz, hogy valami áttörje a közöny küszöbét. A mindennapi történésekről tájékoztatva arra törekszünk, hogy objektíven, teljes körűen tájékoztassunk: hallgatóink ismerjék meg, mi van a világban. De nem azt ecseteljük, hogy meddig áll a vér – elérte-e a lovak zabláját vagy csak térdig tocsogunk benne. Nem ez a lényeg. A személetünk része, fontos célunk az is, hogy hangsúlyosan figyelünk anyanyelvünk ápolására, őrizzük annak szépségét és gazdagságát.

Ferenc pápa a tömegtájékoztatási világnapra írt körlevelében hangsúlyozza, hogy az egyházi kommunikációnak hatványozottan figyelnie kell a bármilyen módon leszakadó emberekre, kiemelten a szegényekre. Milyen kihívások elé állítja ez a katolikus rádió kommunikációját?

– A fő törekvésünk a való élet bemutatására irányul. Szembe kell nézni azzal, hogy ma a világban óriási társadalmi feszültségeket látunk magunk körül. A média egyszer mintha még gerjesztené is ezt, máskor pedig mintha nem akarna tudomást venni róla. A helyzet nemhogy nem javul, de az embernek félelme támad, hogy egyre rosszabb. A rádió feladata, hogy erről objektív képet adjon és bemutassa az Egyház társadalmi tanítását, mely képes arra, hogy a mai kor embere társadalmi sebeit gyógyítsa. Tud előremutatni, tud utat mutatni. Érdemes együtt keresni, hogyan jutunk előbbre. A karitász például egy ilyen terület, hitelesíti az örömhírt, az Egyház létét. Fontos, hogy a társadalom megismerje, miként van jelen az életünkben, legyen egy fórum, mely erről az áldozatos munkáról beszámol a világnak.

Az igényesség követelményét fogalmazta meg. Hogyan határozza meg önmagát a Magyar Katolikus Rádió a tömegigénnyel való szembenállásban?

Fel kell tennünk a kérdést: mi a tömegigény? Sokan törekszenek arra, hogy tömeges érdeklődést kiváltó műsorokat hozzanak létre. Az így születő produkciók, sorozatok, alkalmilag ismétlődő showműsorok kapcsán aztán sokszor hallunk csalódottságról a nézőszámot illetően. Javul a helyzet, az embereknek szükségük van arra, hogy ne pusztán édes limonádéval itatgassuk őket, nemes italt, tiszta vizet kívánnak, ami a szomjat valóban oltja. Ebben a kérdésben nem szabad engedni. Rossz az az irány, mely a tömegízlés kielégítése irányába, a tömegízlésnek mondott valóság felé halad. Így nem szabad hallgatóságot szerezni. Abban kell segítenünk, ha a hallgató két műsort megismer, tudja választani azt, amelyik jobb, igényesebb. Ettől lesz gazdagabb, ettől válik különbbé és jobbá az élete. A visszajelzéseink azt mutatják, az emberek elégedettek a rádió igényességével, színességével. Keresnünk kell, hogyan lehet tovább finomítani ezt a színvonalat, hogyan szólhatunk mindenkihez, nem csak egy szűk elitréteghez. Találja meg mindenki a neki szóló üzenetet, hogy ezzel élete nemesebbé, szebbé, gazdagabbá váljon.

A visszatekintő értékelés mellett milyen tervekkel néznek a jövőbe?

A legfontosabb törekvésünk: megtalálni a módját, hogy a hálózatunkat, mely jelentős területet lefed, bővítsük. Őriznünk kell műsoraink struktúráját, színvonalát. Szeretnénk szorosabbra fűzni az együttműködést a Szent István Rádióval, de mások felé is nyitottak vagyunk. Szeretnénk átvenni és átadni műsorokat, ezzel is elősegítve, hogy színesebb és gazdagabb valóságot tudjunk megmutatni. A Magyar Katolikus Rádiónak megvan a reménye, hogy a jövője azon az úton halad tovább, amelyen eddig eljutott, és egyre több emberhez szólva tud műsorokat létrehozni.

Fotó: Thaler Tamás

Trauttwein Éva/Magyar Kurír