Katolikus óvodák V. szakmai konferenciája

Grolyóné Szabó Éva a KPSZTI munkatársa köszöntötte a résztvevőket, majd a budapesti Liliomkert Katolikus Óvoda óvodásai adtak elő köszöntő műsort. Ezt követően Bajzák Erzsébet M. Eszter nővér, a KPSZTI intézményvezetője köszönte meg azt a szeretetteljes elkötelezettséget, melyet a jelenlévők tanúsítanak a gyermekek iránt. Mint mondta, számára az óvoda mindig is a kitárt karokat jelenti, mellyel a nevelők a gyerekeket fogadják. A jól végzett munkához azonban az óvoda pedagógus számára is szükséges az Istenbe való kapaszkodás, a szakmai felkészültség és az élethosszig való tanulás igénye. Köszöntője után kitüntetéseket adott át a kiemelkedő teljesítményt nyújtó óvodapedagógusoknak, s azoknak az óvodáknak, amelyek eredményes munkát végeztek a Szent Erzsébet fillérjei gyűjtőakciójában. Zárásképpen pedig Grolyóné Szabó Éva virággal köszönte meg Eszter nővérnek a pedagógusokért végzett munkáját.

A nyitó előadást Veres András püspök, a Szombathelyi Egyházmegye főpásztora tartotta az imádság és a Biblia kapcsolatáról. Elöljáróban hangsúlyozta, hogy a Biblia évében a híveknek fontos lenne nemcsak forgatniuk a Szentírást, de értőn olvasni is, s ez egybevág a II. Vatikáni Zsinat egykori útmutatásával. A csend és az imádság kapcsolata bibliai alapokon nyugszik – jelentette ki Veres András. Az imádságban a teremtmény szólítja meg a Teremtőt, de ez párbeszédet jelent, hiszen Isten előbb szólott hozzánk. Az imádság az egész ember önközlése Isten felé, s nem csupán a templom a helye, de életünk minden egyes pillanata és helyszíne. Legtökéletesebben az Eucharisztia szemlélésében valósulhat meg a szentmiseáldozatkor. A püspök rövid énekekkel megszakított előadásában arra is felhívta a figyelmet, hogy a „csend az ima alapfeltétele és egyben az ima egyik formája is.” Kalkuttai Szent Terézt idézve: „a csend gyümölcse az ima…” A nyelv által csak tökéletlenül tudjuk Istent megérezni. Isten misztériuma legteljesebben a csendben nyilvánul meg a rá figyelmes ember előtt. Az imádkozó ember kizárja magából a nyelv okozta bűnöket is – melyekre Szent Pál is utalt. Veres András előadása végén rámutatott annak fontosságára, hogy a katolikus óvodákban nem teljes a szakmai nevelőmunka, ha nincs jelen a mindennapos együtt imádkozás a gyerekekkel, hiszen bennük is megvan már „az egzisztenciális vágyakozás Isten után”. Nyugodtan beszélhetünk már nekik is a Tízparancsolatról, s taníthatjuk őket imádságra, mivel az ilyen korban elsajátított imák életük végéig elkísérik és támogatják őket.

Szünet után a bajai Szent László Általános Művelődési Központ óvodájának pedagógusaiból álló kórus énekelt. Ezt követte Szokolay Sándor zeneszerző előadása az énekről és annak művészetéről. Mint mondta: az ének maga is imádság, méghozzá hatványozott szinten. Kiemelte, hogy a szakrális zenei nevelés első intézményi színtere az óvoda kell, hogy legyen. Előadásának második részében az ünnepek jelentőségéről beszélt, kiemelve az ima és meditáció alkalmait. A harmadik részben a templomi népénekek prédikációt megerősítő üzenetéről szólt. Szokolay Sándor előadását rövid hangfelvételekkel illusztrálta.

A délutáni szekcióüléseken Kondás Sándor görög katolikus lelkész és felesége tartottak szakmai konzultációt a Biblia óvodabeli használatáról; Farkas Éva M. Ágnes SDR és Móczár Ferencné piliscsabai tapasztalataikat osztották meg óvodapedagógus kollégáikkal; Salgó Ferenc és Veisz Endréné pedig pápai munkájukról számoltak be.

A konferencia hálaadó szentmisével zárult, melyet Veres András püspök celebrált a MKPK irodaházának kápolnájában.

Magyar Kurír