Át kell alakítani gondolkodásunkat – előadás Zircen a teremtett világ védelméről

Az előadás napjaink égetően fontos kérdéskörével, a globális felmelegedéssel és a keresztény ember kötelességeivel, gondolkodásmódjával foglalkozott. A környezetvédelem mindannyiunkat érintő kérdéssé vált, mutatott rá az előadó. Nem kerülhető meg a kérdés, hogy mit tehet az egyes ember, a keresztény ember azért, hogy a katasztrófa elkerülhető legyen, hiszen ha másképp nem, a naponta tapasztalható jelenségek alapján mindenki szembesül a klímaváltozás következményeivel, a forró nyárral, az aszályokkal, az erősödő viharokkal, az árvizekkel. Az előadó a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Felelősségünk a teremtett világért című körlevelének részleteivel és rajzokkal illusztrálva mutatta be az éghajlatváltozás okait, folyamatát s mindazt, amit tehet és tennie kell az embernek ahhoz, hogy megvédje Isten teremtett világát a további romlástól.

Keresztény nyelven a környezetvédelem nem más, mint teremtésvédelem, mutatott rá, hiszen Isten teremtette a földet, amelyen élünk, nekünk adta, s felelősségünkre bízta. Az előadó ismertette a szakmai, tudományos elemzések alapján az ökológiai rendszerek – az adott területen élő emberek, növények, állatok és a föld kölcsönhatásának – működési mechanizmusait. 1970 óta az ökológiai rendszereknek 30 százalékos romlása tapasztalható, s 35 év alatt elveszítettük a természeti rendszereknek egyharmadát – mondta. Szólt a trópusi őserdők irtásának, az üvegházhatású gázok – szén-dioxid, vízgőz, metán, nitrogénoxidok – óriási koncentrációjának következményeiről a légkörben. Bemutatta, miként okozója mindez a globális felmelegedésnek, s hogy melyek azok a környezeti problémák – biológiai sokféleség csökkenése, folyók, tavak elszennyeződése, tengerek savasodása, szén-dioxid kibocsátó ipari tevékenység növekedése, stb. – amelyeken sürgősen változtatnunk kell a föld jövője érdekében.

Felhívta a figyelmet, hogy az energiatakarékosság a természeti környezet megóvásának leghatékonyabb eszköze, s szólt a fenntartható fejlődés kereteiről. II. János Pál pápát idézte, aki már 1990-ben a béke világnapjára írott levelében hangsúlyozta: a környezeti válság gyökere erkölcsi természetű.

A Teremtő azt akarta, hogy az ember közösségben éljen a természettel, mint értelmes és nemes ura, őrzője, s nem mint garázda birtokosa, aki mindent kiárusít és tekintet nélkül pusztítja a környezetet. Gondolkodásunkat át kell alakítanunk; az önző haszonelvű szemlélettel szemben az utódaink iránti felelősségnek kell átjárnia életünket. Fel kell ismernünk: az erkölcsi rend magasabbrendű a technikánál, a személy a dolognál, a lélek az anyagnál. Gondolkodásunk átalakítása szükséges. A haszonelvű, utilitarista gondolkodásmódtól megszabadulva el kell jutnunk az erény-etikáig. Az önzéstől az önérdekig, az élvezettől a boldogságig, a haszontól a hasznosságig.

Toldi Éva/Magyar Kurír