Keresztmegáldással ünnepelték kereszthódoló vasárnapot Filkeházán

A Szent Liturgia után ünnepi menet vonult a falu közepén álló kőkereszthez, melyet hálából állíttatott Orosz János és testvére, miután a második világháborút követően hadifogságba kerültek. Két évvel később bocsátották őket szabadon. Szerencsés szabadulásuk jele lett a kereszt, melyet most hitüket és nagyszüleiket tisztelő utódok újíttattak fel.

A Filkeházán álló kereszt története ezekben a hetekben sajnos még inkább aktuális lett. A Szent Liturgián is ezt állította a figyelem középpontjába Orosz Atanáz püspök. „A legeslegszebb és legjobb dolog, amit ma tehetünk, az isteni Szent Liturgián való részvétel. A legrosszabb dolog, amit ember valaha is csinálhatott, az a háború. És ez a kettő egyszerre történik.

Elakad a szavunk, elszorul a torkunk is, amikor ebben az összefüggésben olvassuk az evangéliumi szakaszt: aki meg akarja menteni az életét, elveszíti...” – mondta a homília bevezetőjében a főpásztor. Lukács evangéliuma 13. fejezetének első sorait magyarázva a bűnbánat fontosságára hívta fel a figyelmet: „Nagyböjtben, a bűnbánat idején, kereszthódoló vasárnapon gondoljuk át, hogy miért is, kiért is élünk a világon.”

A miskolci megyéspüspök szentbeszédében Ferenc pápa fél éve a Filkeházához közeli Eperjesen elhangzott homíliájára tett több utalást, melyben a Szentatya rávilágított arra, hogy mi gyakran győztes Istenről, győzedelmes keresztről álmodozunk, és „szeretnénk diadalmas kereszténységet”, de a mi Istenünk nem így állt a kereszthez, hanem „úgy ment meg bennünket, hogy hagyta, hogy a világ gonoszsága rászabaduljon”.

Templomaink minden sarkában ott van festve vagy faragva a kereszt. Nyakunkban, házunkban, zsebünkben, autónkban is ott van a feszület. Csak az a kérdés, hogy a szívünket is eltölti-e a meghatottság. A kereszten Jézus életét adta minden emberért, és

akinek nemcsak a nyakában, hanem a szívében is ott van a kereszt, az senkit sem tekinthet ellenségnek, hanem mindenkit testvérnek”

– hangsúlyozta a főpásztor, Ferenc pápa szavait idézve.

A tömegpusztító fegyverek idején semmilyen háborúnak nincs létjogosultsága. Azt az embertársat kell nézni, akit Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett, aki most földönfutó vagy áldozat. Mindannyian érezzük, látjuk, hogy ötmillió ember, mindenét otthagyva, egy-két táskával, gyermekeivel vagy egy kiscicával menekül. Ez ma a keresztre feszített Jézus Krisztust jeleníti meg előttünk. Ahogyan nagyböjtben évtizedek óta énekeljük a sztichirában: „Böjtöljünk lelkileg is: adjunk kenyeret az éhezőnek, fogadjuk házunkba a hajléktalan szegényt” – folytassuk azt a nemes akciót, amelyet egy hónapja kezdtünk.

Valahányszor elmegyünk a kereszt előtt, gondoljunk a megfeszített Krisztus szeretetére és mindazokra, akikkel akkor, ott és azóta azonosul

– zárta beszédét Orosz Atanáz püspök.

Az immár hétéves Miskolci Egyházmegye főpásztorát Filkeháza polgármestere, Szedlák Flórián köszöntötte, a hegyközi hittanosok pedig kis műsorral tisztelték meg.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír