
Az elmélkedéseket VI. Pál, II. János Pál és XVI. Benedek pápák művei és üzenetei, a II. Vatikáni zsinat dokumentumainak missziós megnyilatkozásai, valamint néhány, az életüket a missziónak ajándékozó szent gondolatai alapján állították össze.
„A hívő ember kitágítja szeretetének határait, imádkozik a missziókért és a missziós hivatásokért. A misszionárius Isten szeretetének jele a világban, annak a szeretetnek, amely senkit sem rekeszt ki és senkit sem részesít előnyben; „egyetemes testvér” ő,
aki magáévá teszi … minden nép és minden ember, főleg a kicsinyek és szegények gondját.” (Redemptoris missio)
„Jó lesz, ha sietünk! Túl sok embert igáz le a szenvedés; mert egyre nő a távolság, amely elválasztja az embereket. Drámai kiáltás száll a bőségben élő népek felé, az éhező népeké. Az egyház elborzad e szorongó hang hallatán, és arra szólít fel mindenkit, ha van benne szeretet, nyissa fel fülét testvére segélykiáltására! Nagy szükség van legalább arra, hogy megtudják
a gazdagok, a szegények ott állnak ajtajuk előtt, és szemükkel falják lakomájuk maradékát. Akit az igaz szeretet vezet, mindenkinél nagyobb biztonsággal bukkan rá a nyomorúság gyökereire.” (Populorum progressio)
Különösen meghatóak és szépek a stációk illusztrációjaként szolgáló festmények: egy Kenyában élő turkana tözsbeli művész alkotásai.
Az elmélkedések itt olvashatóak.
Magyar Kurír
(tzs)