Kétkedés nélkül – Nagyboldogasszony-főbúcsú Máriagyűdön

Augusztus hónap kiemelt ünnepére számos településről, például Villányból, Sellyéről és környékéről, Paksról, Abaligetről, illetve Pécsről is érkeztek hívek, és eljöttek a horvát és német közösségek tagjai, akiket külön köszöntött a főpásztor. Az ünnepi szentmisén az olvasmány (Iz 56,1.6–7) horvát, a szentlecke (Róm 11,13–15.29–32) német nyelven hangzott el.

Udvardy György emlékeztetett arra, hogy a Boldogságos Szűz Mária földi pályájának befejeztével testestül-lelkestül fölvétetett az Isten dicsőségébe, és mint az Egyház első terménye (vö. 1Kor 15,20) közbenjár értünk, hív bennünket, példát ad számunkra. „Máriának öröm van a szívében, ismeri az ő Istenét, aki szeretettel fordul gyermekei felé, aki hűséges, beteljesíti az ígéretet. De nem csak ismeri, bízik is benne!” – mondta, és ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, amikor valakire azt mondjuk, ismerjük őt, viszont nem merjük rábízni magunkat, akkor valójában nem ismerjük, valami még távol tart tőle. Mert csak azt ismerjük jól, akire rá merjük bízni magunkat kérdések és bizonytalanság nélkül.

„Mária kétkedés nélkül rábízza magát Istenre, ezért napról napra gazdagabb. Ebben az istenismeretben feltárulkozik előtte az Ő akarata és annak megvalósulása.

De hogyan valósul meg az egyén és a közösség életében Isten akarata, hogy az embernek teljes élete legyen? Csakis a bizalomra, szeretetre épülő engedelmességben. (…) Most azért vagyunk itt, mert hiszünk Isten akaratában, hogy az jó, és mindannyiunkat jó életre akar vezetni.”

A főpásztor homíliájában megjegyezte azt is, hogy számtalan elgondolás, küzdelem van mindannyiunk szívében. Lehetne sorolni a betegségeket, félelmeket, a sok bizonytalanságot, amely a jövőt jellemzi, és ilyenkor felmerülhet bennünk a kérdés: ez Isten akarta? Ezért sokszor úgy gondoljuk, hogy Isten akaratát csak akkor lehet felfedezni, amikor rend van körülöttünk, amikor kézben tartjuk az életünket, kapcsolatainkat, az anyagiakat, a belátható jövőt, az egészséget. 

Ugyanakkor kevés alkalommal valósul meg ez a rend, mégis bízunk abban, hogy minden körülmény közepette Isten akaratát tudjuk felfedezni mint meghívást és bátorítást. Ez engedelmességet kíván, ami a szeretetre épül. Az engedelmesnek lenni kifejezést nagyon sokszor pusztán világi értelme szerint használjuk: van egy elöljáró, aki utasítást ad; van valaki, aki beosztott és kénytelen mások utasításainak megfelelni. Tehát egy hatalmi viszonyt próbálunk felfedezni a kifejzés mögött, és ez a gondolkodás rávetül a kapcsolatainkra, céljainkra, és már rögtön azt nézzük, ki az erősebb, hatalmasabb, tehetősebb, kinek vannak jobb kapcsolatai. Viszont Mária nem ezt a fajta rendet tárja elénk, hanem azt, ami a Szentháromságban van – hangsúlyozta Udvardy György. – A Fiúban mutatkozik meg, akiről ezt olvassuk: „Az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,6–8)

Szűz Mária magatartása nem hatalomra, kicsinyességre, emberi megfontolásra épül, hanem arra, hogy szereti Istent és tudja, hogy jót akar neki. Úgy tűnhet, hogy ez a magatartás távoli, csak néha tudjuk megvalósítani, pedig ez nem így van, hiszen mi másra épülne egy házastársi kapcsolat is, ha nem a kölcsönös szeretetre, amelyben ott van az engedelmesség. És ugyanez jelenik meg a szülő–gyermek viszonyban is. A szülők arra törekszenek, hogy mindent biztosítsanak gyermeküknek, mert a gyermek javait szeretnék növelni, és ennek rendelnek alá mindent a szeretetben.

Mária ebben is példa számunkra: mindent alárendel annak, akit Istenben megismert.

Ma megérint minket a válogatás, a méricskélés, hogy mit, miért tartunk fontosnak, és ez gyengíti a bizalmunkat. De a mai ünnep a bizalmat erősíti! – mutatott rá a szónok, majd hozzátette, mindannyiunk élete szép a nehézségek ellenére is, csak ne mondjunk le a szép utáni vágyról, mert széppé azáltal leszünk, hogy egységben vagyunk.

Végül, a homília zárásaként Udvardy György hangsúlyozta, hogy az engedelmesség szép gyermeki magatartássá formálódik. „Mária bátorít bennünket, hogy boldogan éljünk, így lássuk életünket, így éljük életünket, és így akarjuk szolgálni közösségünket, társadalmunkat, kultúránkat.”

Forrás, fotó és videó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír