„Kisebbségben – bátran” – Útkereső plébánosok találkozója az OLI-ban

Nobilis Márió emlékeztetett Bíró László püspöknek az áprilisi találkozón elhangzott előadására, amelynek címe Reményünk és kicsinységünk volt. Mint az OLI igazgatója mondta, már akkor is ebben az irányban igyekeztek továbblépni a januári Lelkipásztori Napok után: megvizsgálni és lelkipásztori szempontból értékelni a tényt, hogy a mai társadalomban a kereszténység egyre inkább kisebbségi típusú helyzetbe kerül.

Márió atya kifejtette: „Ratzinger bíboros több könyvében is használja azt a kifejezést, hogy az egyház kicsi lesz, kisebbségként lesz jelen a társadalomban, ezért nekünk sem kell félnünk így fogalmazni. Ugyanakkor természetesen másképp is beszélhetünk: egy plébános például azt javasolta, hogy ne kisebbségi, hanem 'kicsinységi helyzetet' mondjunk. Ez persze különösen hangzik, viszont kétségtelenül közelebb áll a Szentírás és Jézus szemléletmódjához: kicsiny nyáj vagyunk, Isten a kicsinyeknek nyilatkoztatta ki a szeretetét stb. Egy másik javaslat szerint fogalmazzuk meg 'egyházi közérzetünket' úgy, ahogyan a pápa egy korábbi könyvének címében: A mustármag reménye."

A nap elején Tomka Ferenc atya beszélt nemrég megjelent könyvéről – Halálra szántak, mégis élünk –, amely a nagy érdeklődés miatt már a második kiadásban jelent meg. Minden jelenlévő egyetértett Tomka atya javaslatával, mely szerint minél több emberhez el kellene juttatni ezt a könyvet, mert nagyon fontos szemléletformáló eszköz a közelmúlt egyháztörténelmének megértésében és az ezzel kapcsolatos ferdítések, hazugságok leleplezésében.

A mostani találkozó az említett mottóval kezdődött: „Kisebbségben – bátran”. Márió atya tartotta a témafelvető előadást XVI. Benedek pápa korábbi írásai alapján. Mostani Szentatyánk már több mint egy évtizede leírta könyveiben, hogy az egyház sok olyan területen, ahol eddig többségben volt – népegyházat alkotott –, kisebbségbe fog kerülni. Ezekért a kijelentéseiért némelyek annak idején pesszimizmussal vádolták őt, most azonban – amint 2001-ben megjelent "Isten és a világ" című könyvében maga is megjegyezte – ugyanők hozzák az ezt bizonyító statisztikai adatokat, tényeket Európa különböző, hagyományosan kereszténynek számító területeiről.

„Ebben a helyzetben azonban nekünk egyáltalán nem kell elkeserednünk, nem kell sopánkodnunk, hanem inkább egy 'nem siránkozó nyitottsággal' kell a szituációhoz hozzáállnunk” – összegezte Nobilis Márió az ülésen elhangzottakat –, hiszen a pápa is hangoztatja: az egyház pontosan ezt a kisebbségi létét tekintheti esélynek arra, hogy hivatását megvalósítsa. A Szentatya A föld sója című könyvében mondja, hogy „épp a számbelileg lecsökkent kereszténység korszaka képes a tudatosabb kereszténység elevenségét felmutatni”. Jézus olyan képeket használ az egyház leírására – só és kovász –, amelyek eleve magukban hordozzák a kicsinység gondolatát. A pápa így ír: „egy akkor nagyon kicsi közösségnek, a tanítványoknak mondta Jézus, hogy legyenek kovász és a föld sója. Ez kicsinységet feltételezett, ám egyben az egész emberiségért vállalt felelősséget is feltételezte”. Hiszen nem lenne jó, ha az egész étel kovász vagy só lenne, sőt: ezekből egészen kevés kell, ám azok az egészet átjárják, képesek alapvetően átformálni az étel karakterét – mondja Márió atya.

A mostani találkozó beszélgetésének célja az előadást és imádságot követően az volt, hogy a résztvevők meg tudják fogalmazni: mit jelent ebben a helyzetben és ezzel a lelkülettel lelkipásztorkodni, és hogyan igazodjon a lelkipásztori szemléletmód a "mustármag-léthez".

A kiscsoportok beszámolói nyomán az „Útkereső plébánosok" három olyan eszközt emeltek ki, melyeket a pápa is említ erre vonatkozó írásaiban. Az egyik a katekumenátus megújításának fontossága; a második, hogy az egyháznak nagy figyelmet kell fordítania a közösségek, mégpedig a nem bezárkózó, hanem befogadó közösségek létrehozására. Nobilis Márió úgy látja: ez a kettő nagyon közel van egymáshoz. valójában ugyanannak a szemléletmódnak „befelé" és „kifelé" szóló megfogalmazása. A harmadik gondolat olyan helyzeteknek és lelkipásztori struktúráknak a megerősítése vagy létrehozása, amelyekben az embereket az őket érdeklő kérdése(i)kben érjük el, legyen az baba-mama klub, barkács-szakkör, családos kirándulás, kerékpár-javítás stb. Ezáltal azt élhetik meg, hogy az egyház az ő valódi problémáikban, kérdéseiben segít nekik, s így könnyebben befogadhatják az evangélium üzenetét.

Szinte minden hozzászóló kiemelte, hogy a „mustármag reményének" forrása az élő istenkapcsolat, az imádság. „Isten és én, ha nem áll közénk semmi, akár az egész világgal szemben sem kisebbség" – fogalmazott az egyik atya. Konklúziónk és elhatározásunk – foglalta össze Márió atya a nap eseményeit –, hogy a Lelkipásztori Napokig igyekszünk ilyen szellemben lelkipásztorkodni, tehát erősíteni a kapcsolatot Krisztussal és őbenne munkatársainkkal, közösségünk tagjaival. A másik célkitűzésünk, hogy az emberek élethelyzetéből kirajzolódó új lelkipásztori területeket, formákat találjunk, és a plébánián megpróbáljuk ezeket felkarolni.

Ez lesz a Lelkipásztori Napok témája is (amelyre 2006. január 23-tól 26-ig kerül sor Egerben), és ott szeretnénk tapasztalatainkról széles körben beszámolni – zárta a beszámolót Márió atya. Mint mondta, a januári konferenciát szervező Országos Lelkipásztori Intézet annak örül a legjobban, ha egy plébános több világi munkatársával együtt tud oda eljönni, hogy azután otthon ebben a lelkületben tudjanak együtt dolgozni.

MK