Kreativitás és civil kurázsi – Gyors segítség az egészségügy frontvonalában dolgozóknak

– Hogyan merült fel önökben ez az ötlet?

– Mindannyian nehezen éljük meg a járványügyi intézkedések okozta bezártságot. Családommal én magam is kerülöm a fertőzésveszélyt, de a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának oktatójaként most amúgy is otthonról kell végeznem a munkámat. Ez a bezártság azonban nem azt jelenti, hogy ne lehetne segíteni azoknak, akiknek szükségük lehet rá. Most elsősorban az egészségügyben dolgozókra gondolok, hiszen ők azok, akik a járvány elleni küzdelem frontvonalában állnak helyt ezekben a nem szokványos napokban. Természetesen azt tudtuk, hogy az alapvető orvosi eszközök beszerzése nem lehet a feladatunk, de talán szükségük lehet másra is.

– Miért pont a kávéfőzőre esett a választás?

– Több helyről is hallottuk, hogy az intenzív ellátás szünetében még a kávé megfőzése is nagy nehézségekbe ütközik. Bár a kapszulás kávéfőzés nem valami környezetbarát, ebben az esetben mégis ez a jó megoldás, hiszen így sokkal kevesebb mozdulattal is le lehet főzni egy adag kávét. Végül arra jutottunk, hogy annyi kapszulát rendelnénk, amihez adnak egy kávéfőzőt is.

– Kik segítettek? Ismerősök, vagy olyanok is, akikről soha nem hallott?

– Leginkább az ismerőseink adakoztak. Közülük viszont meglepően sokan. Volt, aki csak egy kis összeget adott, ám olyan is akadt, aki komolyabb felajánlást tett. Az viszont közös volt mindannyiukban, hogy nem a „népszerűségért” adakoztak, hanem név nélkül.

– Technikailag hogyan oldották meg?

– Megadtunk egy családi, régen nem használt bankszámlaszámot, mindenki erre utalhatta át a kívánt összeget.

– A kijárási korlátozás miatt a személyes kapcsolatok szűkültek, ugyanakkor a társadalmi szolidaritás mintha erősödne. Ön is így látja?

– Valóban, ez abban is látszott, hogy a tervezett egy kávéfőzőből végül tizenegy lett. Szerettünk volna kedvezményes áron papírpoharakat is beszerezni, az egyik cég adott háromezer darabot, teljesen ingyen.

– Hogyan fogadták az érintettek az adományt?

– Szerettük volna valahogy személyesebb módon átadni a kávéfőzőket, de végül erre nem volt mód. Az elosztásban egyébként az Állami Egészségügyi Központ segített. Az adományunkkal a magunk szerény eszközeivel szerettük volna megköszönni azt az emberfeletti munkát, amit most az ápolók és orvosok végeznek. A hozzánk eljutott visszajelzések szerint örömmel fogadták ajándékunkat.

– Ön szerint miért fontosak a hasonló kezdeményezések?

– Ez a válság valószínűleg még sokáig tart, jó lenne, ha az emberek adományozó kedve mindvégig megmaradna. Otthon ülve sokan foglalkoznak olyasmivel, ami egyrészt leköti és szórakoztatja az embert, ha pedig megosztja, akkor egy kicsit mások lelkivilágát is helyrebillenti. De van, aki ennél többet is szeretne tenni. Ilyenkor persze szükség van a kreativitásunkra is. Semmilyen kormányzattól nem várható el, hogy mindenkinek a gondját megoldja. Ehhez szükség van a civil kurázsira. Ha belegondolunk, akkor most az elmúlt években a középiskolákban bevezetett önkéntes szolgálat mögött rejlő mentalitást teszteljük élesben. Egy önkéntes nem azért csinál valamit, mert megfizetik. Az önzetlen segítség megváltoztathatja az élethez való hozzáállásunkat is. Mindenkinek jó, annak, aki ad, és annak is, aki kap.

Fotó: Pixabay; Merényi Zita; Botos Máté Facebook-oldala

Baranyai Béla/Magyar Kurír