Magyar–Szent–Kép – Kiállítás az esztergomi Keresztény Múzeumban

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A kiállításmegnyitó keretében tartották a pályázat díjátadóját; Füzes Ádám, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Egyházművészeti Bizottságának elnöke adta át az elismeréseket.

A római katolikus hívek szentképeknek nevezik azokat a valamilyen sokszorosító eljárással készült, nagy példányszámban forgalomba kerülő, kis méretű képeket, amelyek jellemzően Jézus Krisztust, szenteket, bibliai jeleneteket ábrázolnak. Újabban megjelentek a természetfotók, egyéb művészi fényképek vagy híres műalkotások reprodukcióit ábrázoló darabok is. A képoldalon, illetve a hátoldalon általában szöveget is olvashatunk: gyakoriak a szentírási idézetek, esetleg az illusztrációként felhasznált alkotás címét vagy azt tudhatjuk meg, milyen alkalomból készült a kép.

A szentképek előállításának, árusításának, ajándékozásának és meghitt szemlélésének szokását a középkori kolostori kultúrából eredeztetik a történészek. A vallásos ember mindig nagy becsben tartotta e kis lapokat, melyek persze mulandóak is voltak anyaguknál fogva, illetve azért, mert idővel elavulttá, régiessé vált a stílusuk. A drágább, egyedi, pergamenre, majd selyemre, papírra festett darabokat idővel kiszorították a sokszorosító grafikai eljárással készített, olcsóbb nyomatok.

A szentkép – mint szakrális ábrázolást hordozó műfaj – ma is él. Sokan gyűjtik, örömmel viszik haza a kis képeket a zarándoklatokról, egyházi eseményekről. Gyakran éri azonban az a vád a műfajt, hogy giccsessé és semmitmondóvá vált egyszerű előadásmódja, olcsó csillogása miatt. A „magas művészet” nézőpontjából megfogalmazható jogos kritikai észrevételek ellenére azonban a szentképek továbbra is közkézen forognak, népszerűségük töretlen. Emléktárgy funkciójuk, könnyen érthető vallásos tematikájuk miatt, illetve mert igen olcsón, esetleg ingyen elérhetők, nem tűnnek el a hívek életéből.

A 2015-ben meghirdetett művészeti pályázat három magyar szent figurális ábrázolását követelte meg az alkotóktól, akiknek tekintetbe kellett venniük a kis méretben való sokszorosíthatóság feltételeit is. A zsűri negyvenhat pályázóból harmincháromnak adott lehetőséget a kiállításra. Első díjat nem osztottak ki, és megosztották a második, illetve a harmadik helyezést is. Megosztott második díjat kaptak Orrné Egri Erzsébet és Xantus Géza, a megosztott harmadik díjat pedig Bessenyei Bence, Simon András és Szabó Klára Petra vehették át.

A beérkezett pályaművek többsége a régebbi formai megoldások újragondolásával készült: a népiesen naiv, elbeszélő ábrázolástól a vonalrajzon át a figurák realisztikus megjelenítéséig sokféle alkotás készült. A hagyománykövető művek mellett formabontó kísérletek is születtek, azonban minden esetben számonkérte a zsűri az egyértelmű felismerhetőséget, hiszen egy önkényes ikonográfiai program nem megfelelő a széles befogadóközönség számára. A művészek és a szentképek gyártói közötti kapcsolatfelvétel, egymás céljainak megismerése, segítése eredményezheti majd az újabb, esztétikus, jellemzően 21. századi szentképek elterjedését.

Forrás: Keresztény Múzeum

Fotó: Mudrák Attila

Magyar Kurír