Mária szelídsége lerombolja a falakat – Könnyező Szűzanya-búcsúra gyűltek a zarándokok Győrben

A szentmise kezdőéneke mellbevágóan aktuális volt, mint ahogyan a szentlecke és az evangéliumi szakasz is. A népénekben, miután hála hangzott fel Máriának, akinek fáj, ami nekünk is, elhangzott: „Gyötrelme tör ránk vak, vajúdó kornak, gyűlölet gyullad, irtja életünk. / Jaj, szívünk rémül, milyen lesz a holnap, könnyed a zálog, hogy remélhetünk.”

Az asszisztencia ezalatt hosszú sorban vonult be a felállványozott székesegyházba. A nagy tömegben helyet kellett szorítani a számukra, annyian érkeztek a búcsúhoz kapcsolódó hívek zarándoklatára. A szentmisén koncelebrált Reisner Ferenc püspöki helynök, a Brenner János Papnevelő Intézet rektora; Kálmán Imre püspöki irodaigazgató, szemináriumi prefektus; szolgálatot végzett Licz Csaba diakónus.

Veres András köszöntötte paptestvéreket és a zarándokokat országhatáron innen és túlról, továbbá a gyalogosan érkezetteket, valamint azokat a híveket, akik a Kossuth, a Mária és a Katolikus Rádió által csatlakoztak az ünnephez. Elmondta, a Vérrel Könnyező Szűzanya kegyhelye nemcsak arról ad bizonyosságot, hogy Mária együtt érez velünk küzdelmeinkben, hanem arról is, hogy nála vigaszt és megerősítést kapunk istengyermeki életünkhöz.

A szentmisén a győri papnevelő intézet hallgatói Halmos László Missa Jubilate című többszólamú miséjét énekelték.

Mózes második könyvéből a csipkebokorban megjelenő Istenről szólt az olvasmány, a szentlecke pedig Szent Pál apostol korintusiakhoz írt első leveléből hangzott el. Ebben hallhattuk, hogy a kiválasztott népből a legtöbben odavesztek a pusztában, mert megkívánták a rosszat. Pál apostol intő példának hozza az ő pusztulásukat a végső időkben élők számára: „Ne is zúgolódjatok, mint néhányan zúgolódtak, ezért lesújtott rájuk a pusztító angyal. (…) Aki áll, ügyeljen, hogy el ne essék!”

Az evangélium Szent Lukács könyvéből hangzott el. A galileaiak vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette, pedig Jézus megerősíti tanítványainak, hogy nem voltak bűnösebbek másoknál, mint ahogyan azok sem, akikre rádőlt Siloámban a torony. „Ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan” – hangzott el a figyelmeztetés. A fügefa példabeszéde mégis Isten türelmét állította a középpontba.

Marian Adam Waligóra elmondta: a minket szerető Mária könnyeire tekintünk ma. A kivételes édesanya könnyei rendkívüli erővel bírnak: számunkra oltalom, buzdítás és a megtisztulás útja is lehetnek.

Az 1697. március 17-i könnyezésre emlékezve tudnunk kell, hogy

ezek a könnyek a szeretet könnyei voltak

– hangsúlyozta a szónok. – „Mária szelíd tekintettel néz rám, néz ránk, gondoskodik gyermekeiről.” Marian Adam Waligóra köszönetét fejezte ki Máriának a közelségéért, ami megmutatkozik Jézus iránti gondoskodásában, és amiben bennünket is részesít. „Máriának ez a szeretete valamiképpen jelen van az édesanyáink szeretetében, amikor a szeretet és az aggodalom könnyei hullottak értünk, gyermekeikért, különösen akkor, amikor rossz utakon jártunk.” A pálos szerzetes megemlékezett a szörnyű háborúról is, ami miatt a Szűzanya együtt sír számtalan édesanyával. Látja a gyermekei üldözöttségét, szenvedését és nem egy esetben halálát is.

Vajon miért könnyezett a Szűzanya? – tette fel a kérdést a szónok. Az alvó Kisjézust anyja mellett ábrázoló kegyképpel kapcsolatosan hangsúlyozta, róla eszünkbe juthat Mária szenvedő fia melletti jelenléte és Betlehem titka is. „Itt van velünk az a Mária, aki imádsággal és gyengédséggel teli édesanyja a Betlehemben megszületett gyermeknek.

Megmutatkozik itt Szűz Mária közelsége, jóságos tekintete, minden falat leromboló szelídsége, a gyermek iránti anyai melegsége.”

Nem egyszer tapasztalhattuk, hogy Jézus édesanyjának ez a hozzáállása hogyan rombolja le a legbensőnkben a különféle falakat és korlátokat is. Bárcsak lerombolná azokat is, amelyek elzárják a béke forrását mindazok elől, akik a mostani, Ukrajnában zajló háborút okozzák – sóhajtott fel a szónok.

Prédikációjában kitért a Betlehemben épített falra is, mely a várost elkülöníti Jeruzsálemtől. Annak az a feladata, hogy megakadályozzon közelebbi kapcsolatokat, elbarikádozzon egymástól ott élő népeket. 2002-től építették a 670 kilométer hosszú, 5–8 méter magasságú, szögesdrótban végződő falat, melynek egyik oldalán árkot ástak, és őrtornyokat helyeztek mellé. Minden egyes kilométer megépítése körülbelül kétmillió dollárba került. Ez a fal a megosztottság jele, ez okozza, hogy több mint kétszázezer ember el van vágva a kórházi ellátástól, sokan még a saját földjükre sem tudnak bejutni.

Azt is tudjuk, hogy bennünk is van fal: a bűn, a gyengeség fala, ami visszatart minket az áldozatos és szívből fakadó szeretettől

– figyelmeztetett a szerzetes. – Ezek a falak néha nagyon mélyek és egyben nagyon magasak is lehetnek bennünk.”

Mint mondta, eljöttünk a Könnyező Szűzanyához, aki minden megosztottságot eloszlat. Békét hoz, és megosztja velünk jóságát. A járvány és a háború megmutatta, milyen törékeny az életünk, arra emlékeztetnek, hogy bennünk is falak és akadályok emelkedhetnek.

A lengyel pálos szerzetes prédikációja végén imádkozott azért, hogy ezekből a falakból kevesebb legyen, és a Könnyező Szűzanya könnyei és Jézus iránti gyöngédsége ébressze fel bennünk az igazi szeretetet.

Az áldozás elején a papnövendékek egy 1797-ből származó, a Győri Könnyező Szűz Máriához szóló népéneket szólaltattak meg, mely a könnyezés 100. évfordulójára készült, majd felhangzott általuk Kodály Zoltán Stabat Matere is.

Veres András az elbocsátás előtt megköszönte a lengyel pálos atya szolgálatát. Mint mondta, bízunk benne, hogy az ő jelenléte egyfajta megpecsételése a több mint ezeréves barátságnak a lengyel és magyar nép között. A pálos rend alapítója magyar szerzetes, de a közös szentjeink is bizonyítékai annak, hogy a magyar és a lengyel nemcsak a harcban és a borban barát, hanem mély lelki kapcsolatban is vannak egymással.

A kegyképhez vonulva Veres András elimádkozta a Könnyező Szűzanyának való felajánló imádságot. „(…) Édesanyánk, aki ismered kétségeinket és bátortalanságainkat, aki látod a világban és a bennünk folyó harcokat, amelyeket a rossz és a sötétség ellen vívunk, halld meg gyermeki bizalommal Hozzád intézett kiáltásunkat! (…) Öleld át az Anya és az Úr alázatos szolgálóleánya szeretetével azokat, akik leginkább várják ezt a szeretetteljes felkarolást, és azokat is, akiknek odaadására te különösen is számítasz! Vedd anyai oltalmadba életünket, ma újra bizalommal fölajánljuk magunkat neked!”

Ezt követően a teljes búcsú elnyeréséért imádkoztak a zarándokok a Szentatya szándékára, majd Szent Mihály arkangyal védelmét kérve könyörögtek a békéért, a szentmise végeztével pedig az ezüstkeretbe foglalt, könnyel áztatott vászonereklye elé járultak imádságos lélekkel.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Németh Péter 

Magyar Kurír