A meddőségkezelés egyházilag elfogadott, természetes módszere

Nézőpont – 2011. július 5., kedd | 9:43

Nemcsak a fogamzásgátlásnak, hanem a meddőség kezelésének is van mellékhatásoktól mentes, természetes módszere – csak jóval kevesebben ismerik és alkalmazzák, mint a lombikprogramot. Dr. Thomas Hilgers amerikai katolikus szülész, nőgyógyász és sebész, az emberi termékenységet kutató VI. Pál Intézet alapítója a Zenitnek nyilatkozva feleleveníti az intézet megalapításának előzményeit, és felidézi, hogyan kezdett nőgyógyászati problémákra az egyház tanításával összhangban álló megoldásokat keresni.

A hatvanas évek végén sokan azt várták, hogy az egyház meg fogja változtatni korábbi szigorú álláspontját a fogamzásgátlás kérdésében – írja Hilgers A NaPro technológia forradalma: a női ciklus erejének felhasználása című könyvében, megvallva, hogy akkoriban ő maga is így vélekedett. 1968. július 25-én VI. Pál Humanae Vitae kezdetű enciklikájával vetett véget a vitának, amelyben ismételten állást foglalt az emberi élet értéke mellett, a fogamzásgátlással szemben. A döntést – részben a média lejárató kampánya miatt – sokan még egyházi körökben is haraggal, csalódottan fogadták. Hilgers viszont nekiállt, hogy elolvassa az enciklikát, ami mind egyéni életében, mind szakmai pályafutásában sorsdöntő lett.

Az 1970-es évektől a nyolcvanas évek közepéig Hilgers és munkatársai az egyház által jóváhagyott, termékenységgel kapcsolatos kezelési módszerek és a természetes családtervezés kutatásával foglalkoztak. Kidolgozták a természetes családtervezés Creighton Modell rendszerét, majd 1985-ben a nebraskai Omahában megalapították az emberi termékenységet kutató VI. Pál Intézetet.

A Zenitnek nyilatkozva Hilgers elmondta: az elmúlt 30–35 év kutatásai alapján, a Creighton Modell  továbbfejlesztésével hozták létre a NaPro  természetes foganást elősegítő technológiát (Natural Procreative Technology), amely jóval több, mint pusztán a női ciklus alapján működő természetes családtervezési módszer kiterjesztése. A NaPro Technológia teljes körű női egészségtudomány. Homlokegyenest ellentétes a mesterséges, foganást előidéző vagy gátló technikákkal. Nemcsak a termékenységgel foglalkozik, hanem számos más tünetet orvosol (pl. szülés utáni depresszió, petefészekciszták, endometriózis, menstruációs zavarok stb.). Képes a – sokszor mesterséges fogamzásgátlók által előidézett – koraszülések megelőzésére, sebészeti vonatkozásban pedig olyan új műtéti beavatkozásokat tartalmaz, melyekben hegesedés nélkül állítják helyre a női ivarszervek szöveteit – mondta Hilgers.

Az orvos szerint a szexuális forradalom, a mesterséges fogamzásgátlás és a lombikprogram elterjedése óta minden azt harsogja, hogy a szexuális szabadosságnak nincsenek áldozatai. Pedig éppen az elmúlt évtizedekben egy másfajta „fejlődésnek” is tanúi vagyunk – csakhogy erről a média nem szeret beszélni. Elhallgatják, hogy éppen az elmúlt 45–50 évben ugrásszerűen nőtt a művi abortuszok, a házasságon kívüli születések, a nemi- és daganatos betegségek, a fizikai zaklatások, a válások, a tizenéves korban elkövetett öngyilkosságok, a drogfogyasztók, a koraszülések és az újszülöttkori halálozások száma; és mélyen hallgatnak a könnyedén felírt fogamzásgátló tabletta kockázatnövelő hatásairól (tüdőembólia, vérrögképződés, szívbetegségek, emlőrák, méhnyakrák stb.).

Hilgers és csapata a nyolcvanas évek elején kezdett orvosokat képezni a NaPro technológia alkalmazására, eleinte csekély érdeklődés mellett. 1991-ben kiadott orvosi kézikönyvük (The Medical Application of Natural Family Planning: A Physician's Guide to NaPro Technology) azonban megnövelte az érdeklődést. A korábbi egy-kettő helyett négy-öt, később tíz, majd harminc orvos jelentkezett évente meghirdetett egyhetes szemináriumukra. Idén áprilisban kilencvenen vettek részt. „Jöttek orvosok Lengyelországból, Írországból, Angliából, Ausztráliából, Kanadából, az Egyesült Államokból, szinte hihetetlen!” – mondta Hilgers, majd hozzátette: ma 230 központjuk működik a világ különböző pontjain, Japánban, Szingapúrban, Ausztráliában, Afrikában, Mexikóban, Európában. „Sose gondoltam volna, hogy egyszer ez lesz belőle; s ez nagy öröm.” 

A mesterséges módszerek széles körű elfogadottságára utalva az orvos elismerte, hogy nagyon hosszú út áll még előttük. Ugyanakkor bizakodik abban, hogy a társadalom felismeri az emberi élet értékét és Isten ajándékainak szentségét. „Úgy gondolom, a következő tíz évben változásnak leszünk tanúi. Ha körülnéz, ez a változás máris érzékelhető. Nem harsány, nem nagy léptékű, de azt hiszem, a lehetőség megvan. Öröm erre gondolni.”

Magyar Kurír

(mk)