Megemlékezés a Vatikáni Rádióban az 1956-os forradalomról

Szerdán délben a magyar szerkesztőség rendezésében megemlékezést tartottak a Vatikáni Rádió székházában, a rádió külföldi munkatársainak részére.

„Egyrészt közösen kívántunk tisztelegni a forradalom emlékének, illetve hozzá akartunk járulni ahhoz, hogy az egyes szerkesztőségek, amelyek összesen mintegy 40 nyelven tájékoztatják a világ keresztényeit, hiteles forrásokból ismerjék meg a nemzeti ünnepünkhöz fűződő eseményeket, különös tekintettel a jelenlegi magyarországi politikai helyzetre” – olvasható a rádió honlapján.

A Vatikáni Rádió Guglielmo Marconi előadótermét a forradalom jelképévé vált, középen lyukas nemzeti színű zászló, illetve korabeli olasz és angol napilapok másolatai díszítették. Az olasz kommunista párt napilapja, az Unità 1956. október 24-i száma „ellenforradalmárok felfegyverzett csoportjának zavargásáról” tudósított, a szocialisták Avanti című lapja október 25-i számában véres összetűzésekről tájékoztat, míg a jobboldali Notte (Éjszaka) című lap november 5-i számának első oldalán hatalmas betűkkel olvasható a „Szégyen” szó, alatta pedig a következő vastagon szedett sorok: „A szabad világ megvetéssel vett tudomást a történelem minden eddiginél nagyobb árulásáról: az oroszok, miközben megígérték, hogy kivonulnak, tankjaikkal vérbe fojtották a magyar forradalmat”, belső oldalán pedig a „darabokra tépett Magyarország” címmel folytatja tudósítását.

A megemlékezés során a jelenlevők először részleteket tekintettek meg a Forró ősz a hidegháborúban című dokumentumfilmből, amely az 1956-os Intézet Közalapítvány kiadásában jelent meg a forradalom 50. évfordulója alkalmából, számos olyan korabeli felvétellel, amelyek nemrégen kerültek elő amerikai, francia, német, angol és orosz archívumokból.

A meghívott előadók sorában elsőnek Luca Pignataro történelemtanár, a kortárs történelem kutatója szólalt fel, aki röviden összefoglalta a forradalom történetét, kitérve annak előzményeire és kiváltó okaira is.

Ezután P. Somorjai Ádám bencés szerzetes, az Államtitkárság munkatársa ismertette XII. Piusz pápának a magyar forradalommal kapcsolatos megnyilatkozásait, rámutatva annak a ténynek a rendkívüliségére, hogy a pápa alig három hét leforgása alatt három enciklikában és egy rádióüzenetben is foglalkozott a magyarországi tragédia eseményeivel, felrázva a nyugati világ lelkiismeretét. Emlékeztetett rá, hogy szeptember közepén tartották világkongresszusukat Budapesten a Fokoláre Mozgalom tagjai, mivel alapítónőjük, Chiara Lubich, éppen XII. Piusz híres rádióbeszédére válaszolva alapította meg az önkéntesek ágazatát.

A megemlékezésen felhangzottak XII. Piusz rádióüzenetének ma is nagyhatású szavai. Somorjai atya utalt az 56-os forradalom és az 500 évvel azelőtti események közötti összefüggésre, különös tekintettel arra a gondviselésszerű egybeesésre, hogy a forradalom éppen Kapisztrán Szent János liturgikus ünnepén tört ki. Így válhat érthetővé XVI. Benedek pápa Angelo Sodano bíboroshoz, magyarországi legátusához intézett levelének utolsó bekezdése, amelyben a Szentatya Magyarok Nagyasszonya, Szent István és Kapisztrán Szent János közbenjárásáért fohászkodik.

Piero Laporta tábornok, a Varsói Szerződés történetének szakértője a forradalommal kapcsolatos katonai szempontokra mutatott rá. Arra a kérdésre kereste a választ, hogy a szovjet vezetőség, vajon miért nem küldött tankokat előzőleg Poznanba, mint ahogy azt Magyarország esetében tette. A berlini fal összeomlása után napvilágra került dokumentumok egyértelműen bizonyítják, hogy Sztálin katonai stratégiája életben maradt egészen a 80-as évek végéig, amikor megkezdődött a Szovjetunió lassú összeomlása. E szerint a terv szerint Magyarország lett volna a kiindulási pontja azoknak a haderőknek, amelyek feladata lett volna Észak-Olaszország lerohanása. Ebben a távlatban Nagy Imre bejelentése, hogy a magyar nemzet kivonja magát a Varsói Szerződésből és semleges lesz, fordulópontot jelentett a szovjet rezsim számára, amely nem engedhette meg Magyarország elveszítését.

Laporta tábornok szembeszállt azzal a nézettel is, amelyet Sergio Romano olasz történész és újságíró hangoztat ezekben a napokban, miszerint az 1956-os magyar forradalom értelmetlen volt. „Vajon melyik forradalomnak van értelme, és melyiknek nincs?” – tette fel a kérdést a tábornok, rámutatva arra a lelkiismereti válságra, amelyet éppen a magyarországi események idéztek elő a nyugati kommunista pártokban, közöttük első helyen az OKP-ban. Európa hálás lehet a magyar forradalomnak, amely nélkül 1989 sem következhetett volna be.

Giorgio Cirillo, a RAI nemzetközi adásának főszerkesztője személyes élményeit idézte fel, kiemelve a magyarországi események olaszországi visszhangját. Mint kisgyermek, szülei szemszögéből élte át a forradalom kitörését és vérbefojtását, annyi más olasz családhoz hasonlóan, a rádión át követve nagy szimpátiával a szabadságharcosok bátorságát és hősiességét; majd a szovjet megszállást követően szinte az egész olasz nép fájdalommal gyászolta a forradalom leverését, segítséget nyújtva a menekülteknek, élelmiszert és ruhát küldve az otthon maradottaknak. 

Giorgio Cirillo elmondta: a mély nyomot hagyott gyermekkori emlékek hatására választotta az újságírói szakmát, szüntelenül keresve az igazságot. Amikor ugyanis mélyebben tanulmányozni kívánta a magyar forradalmat, mindig mintha falba ütközött volna, olyan válaszokat kapott érdeklődésére, hogy nem is volt forradalom, hanem inkább ellenforradalom, néhány rendbontó zavargása, akiket a CIA, az imperialisták bujtottak fel, vagy akik egyenesen a nagybirtokos rendszert kívánták visszaállítani. Ez év végén, éppen az 50. évfordulónak köszönhetően, a RAI Eri könyvkiadó azonban végre sikerrel koronázza hosszú évek óta tartó törekvését, hogy fényképalbumot jelentessen meg a magyar forradalomról, egymás mellé téve a fél évszázaddal ezelőtti, elsárgult képeket, az utóbbi 16 év megemlékezéseinek felvételeivel, amelyek a forradalom fontos budapesti helyszínein készültek, és amelyek arról tanúskodnak, hogy a hivatalos ünnepségeken túl, a mai fiatalokban tovább él 56 szellemisége, hiszen csak a divat és az életkörülmények változtak, ugyanolyan maradt azonban az emberek arckifejezése, lelkesedése, a hősök iránti kegyelet megnyilvánulása.

A RAI főszerkesztője annak a reményének adott hangot, hogy nemcsak a kerek évfordulókat ünnepeljük meg fényes keretek között, hanem minden évben adjuk meg az október 23-ának kijáró tiszteletet. Mint ahogy július 14-én, a francia nemzeti ünnep alkalmából minden tv-állomás közvetíti a párizsi katonai díszszemlét, ugyanúgy emlékezzünk meg minden évben az 1956-os magyar forradalomról, amely fontos része Európa és az egész világ történelmének, mivel új korszak, új történelem kezdetét jelentette.

A Vatikáni Rádió munkatársai nagy érdeklődéssel kísérték az előadást, számos kérdést téve fel az előadóknak.

A konferencia során megemlékeztek II. János Pál pápáról is, két nappal megválasztásának 28. évfordulója után, felidézve 1991. augusztus 20-án, első magyarországi apostoli látogatása végén mondott kötetlen szavait, amikor a püspökökhöz fordulva utalt a lengyel-magyar történelem közös múltjára, a poznani, majd budapesti eseményekre, a lengyelek nagylelkű véradományára a magyar forradalmárok számára.

Az orosz program jelenlévő képviselője nagy meghatottsággal emlékezett vissza arra, hogy 50 évvel ezelőtt, 17 éves diákként, a magyar események hatására illegális mozgalmat szerveztek, hősökként emlékezve a forradalom főszereplőire.

A megemlékezés P. Andrzej Koprowskinak, a Vatikáni Rádió programigazgatójának köszönő szavaival, majd az Egmont-nyitánnyal és a Budapest lángba borulását felidéző olasz dal hangjaival ért véget.

VR/Magyar Kurír

Felhívjuk olvasóink figylmét, hogy a VR angol nyelvű adása is összefoglalót készített az eseményről, és Somorjai Ádám bencés szerzetes nyilatkozatot is adott a szerkesztőségnek, amely innen http://www.oecumene.radiovaticana.org/en1/Articolo.asp?c=100208 letülthető.