A korábbiakhoz hasonlóan ez a találkozó is alkalmat ad a hívő és nem hívő emberek közötti párbeszédre ezúttal a művészetről, a szépségről, a spiritualitásról.
„Fiatal koromban keresztényellenesnek
éreztem magam, aztán ateista lettem és agnosztikus, de nem voltam elégedett. Ma egy folyamatosan kereső embernek vallom magam, aki a barátságban és a művészetben megoldást talál a belső törésre” – hangzott az esemény egyik előadójának, egy spanyol esztétika professzornak a vallomása.
Ravasi bíboros bevezető gondolataiban megállapította, hogy „a misztérium és a spirituális feszültség a szépségben és a vallásban kereszteződnek és segítenek a felületesség legyőzésében”. Ez igaz a kortárs egyházi művészetre is – erősítette meg Micol Forti asszony, a Vatikáni Múzeumok munkatársa –, amely nem egyszerű ismétlésként, másolatként mutatja be a hagyományokat, hanem ösztönzést ad a dolgok valódi mivoltának újrafelfedezéséhez.
A Vatikáni Rádió munkatársa a helyszínen interjút készített a teológus, filozófus Francisco Torralba Roselló professzorral, a találkozó egyik résztvevőjével, akit elsőként a „Pogányok udvara” kezdeményezés helyválasztásáról kérdezett. A professzor elmondta, hogy Barcelona mindig is a párbeszéd és az együttélés földje volt, ahol hívők és nem hívők élnek együtt évszázadok óta. A találkozó témájával kapcsolatban kifejtette, hogy a művészet, a zene, a természet szépsége már önmagukban is Isten szépségének megnyilvánulásai. A nem hívő emberek számára a szépség a transzcendenciára, az elmélkedésre való meghívás, amely elvezethet a misztériumhoz. Ehhez nagy segítséget jelenthet a hívő emberek kommunikációja, amely érthető és világos nyelvezet kell, hogy legyen, olyan, amely mindenkihez szól – hangsúlyozta a katalán professzor. Jézus nyelvezete is ilyen, vagyis mindenkihez szól: példabeszédeivel, hasonlataival arra törekedett, hogy mindenkit megszólítson. Így kell tennie a mai keresztény embernek is.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír