Mintegy 400 ezer menekültről gondoskodnak a szaléziak

„Egy éjszaka el kellett rohanni otthonról, mert lőttek, és néhány fegyveres betört a házba, hogy raboljanak” – mondja Joseph, egy tizenegy éves kisfiú, aki már néhány hónapja a szalézi misszió jubai menekülttáborában él Dél-Szudánban. Ez csak egy a sok történet közül, amelyekkel a menekülttábort vezető szaléziak nap mint nap találkoznak. A táborokat olyan kampányok által támogatják, mint például a No mires Atras (ne nézz másfelé), amelyet a madridi Szalézi Missziós Iroda vezet.

Több mint 35 millió ember szerte a világon látta az életét összeomolni úgy, mint Joseph, akiknek 85 százaléka nő és gyermek. Fegyveres konfliktusok, üldöztetés vagy természeti katasztrófák – mint a szárazság, árvíz vagy földrengés – kényszerítik őket, hogy elhagyják otthonaikat. Sok esetben eljutnak a menekülttáborokba, amikor vészhelyzet fordul elő, és néha ott is maradnak évekig. „Vannak emberek, akiknek nincs más otthonuk, mint a tábor. Menekülttáborban születtek és nevelkedtek” – mondja Ana Muñoz, a Szalézi Missziós Iroda szóvivője. A szalézi misszionáriusok szerint, akik a kenyai Kakuma menekülttáborban dolgoznak: „Az élet lassan múlik ezeken a helyeken. Nem sok a teendő, és a menekültek nem mehetnek el dolgozni vagy tanulni.”

Jelenleg a szalézi misszionáriusok mintegy 400 ezer menekültről és lakóhelyét elhagyni kényszerült személyről gondoskodnak világszerte. A No mires Atras kampánynak, amelyet a madridi kirendeltség indított, az a célja, hogy felhívja a figyelmet arra a szomorú valóságra, amelyben a menekültek élnek, és hogy előteremtsék az anyagi forrásokat ahhoz, hogy továbbra is szolgálni tudják azokat, akik elhagyták otthonukat.

Egy nagyon zavaros világban élünk. Fegyveres összecsapások vannak Dél-Szudánban, a Közép-afrikai Köztársaságban és Szíriában... emberek milliói, akik látják, hogy az életük veszélyben van, menedéket keresnek, biztonságos helyet. „Dél-Szudánban a szalézi misszió több mint ötszáz kitelepített nő és gyermek gondját viseli. A Közép-afrikai Köztársaságban még mindig több ezer ember tartózkodik a plébániákon és az iskolákban” – mondja Ana Muñoz.

Törökországban és Libanonban a szalézi misszionáriusok szíriai családokat fogadtak be. Pakisztánban több mint 2200 afgán gyermek jár iskolába, köszönhetően a szalézi misszionáriusok kötelezettségvállalásának. Indiában több mint 22 ezer embert látnak el, akik menekülttáborokban élnek New Delhi közelében „hogy iskolába járhassanak, és egészségügyi ellátást kapjanak, segítenek nekik, hogy munkát találjanak és gondoskodjanak a gyerekeikről” – mondja George Menamparampil atya Indiából.

„Számunkra nemcsak azért fontos a fiatal menekültek oktatása, hogy tudást adjunk nekik, és hogy felkészítsük őket, hogy boldoguljanak a munkaerőpiacon, hanem azért is, hogy jó viselkedési szokásokat tanuljanak, egyfajta normális viselkedést, és ez éberen tartja bennük a reményt” – vonja le a következtetést Ana Muñoz.

Magyar Kurír