„A mustármag reménye” – Lelkipásztori Napok Egerben (1)

Az egri bazilikában szentmisével kezdődött január 23-án a Lelkipásztori Napok ez évi rendezvénysorozata. A szentmisét Seregély István érsek mutatta be az ország egyházmegyéiből és határon túlról érkezett több mint kétszáz résztvevő – papok és civil segítő munkatársaik – jelenlétében.

Az Országos Lelkipásztori Intézet által szervezett konferencia során elhangzó előadásoknak és megbeszéléseknek témája az egyház jelenlegi helyzete, illetve az: hogyan válhat a reménység forrásává az egyház mint élő közösség, amelyhez a klerikusok és világiak egyaránt tartoznak.

A megnyitó előadást Veres András püspök, az MKPK titkára tartotta. Előadásában felvázolta az egyház helyzetét a mai magyar társadalomban, kitért az egyház és a média kapcsolatára, és szólt az egyház belső gondjairól és örömeiről.

Az egyház társadalmi helyzetét jogilag a Lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990. 4. törvény, és annak megerősítése, az 1997-ben a Szentszék és a Magyar Köztársaság között aláírt szerződés garantálja. Ennek értelmében Magyarországon a Katolikus Egyház közfeladatokban is részt vállal, és ezeknek a közfeladatoknak az ellátásához a hasonló feladatokat ellátó állami intézményekkel egyenlő finanszírozást kap a mindenkori kormánytól. Ez a törvény illetve a megállapodás sérül akkor, amikor az intézmények működési feltételeit korlátozzák – utalt Veres András az egyházi intézmények finanszírozása terén meglévő, állam és egyház közötti konfliktusra.

Hozzátette: ez a vita nem elsősorban a pénzről szól: az egyházak működési szabadságát kívánják korlátozni a megszorításokkal. Az egyházak nem kiváltságokat, hanem jogbiztonságot kérnek – hangsúlyozta az előadó. 

A Katolikus Egyház szabályai szerint egyházi személyek közvetlenül nem vesznek részt a pártpolitikában, erről az Egyházi Törvénykönyv (CIC) 285. és 287. kánonja világosan rendelkezik. A világi hívőknek viszont egyenesen kötelezővé teszi az Egyház, hogy vállaljanak szerepet a körülöttük lévő világ alakításában, a közéletben, képességük szerint akár a pártpolitikában is. Az egyház nem társadalmi, nem politikai szervezet, de az természetes, hogy saját értékrendjével, annak megfogalmazásával alakítani akarja a környező társadalmat. Igenis van feladatunk a társadalomban – hangsúlyozta Veres András, hozzátéve: az egyház nem társadalmi és politikai célokat szolgál akkor amikor saját értékrendjével alakítani akarja a társadalmat.

Média és egyház kapcsolatáról szólva az előadó kiemelte: félre kell tenni minden előítéletet, ami a kommunikáció új technikáival, formáival kapcsolatos. Fel kell használni a modern kommunikációs eszközöket is az Evangélium terjesztésére, a hit igazságainak közvetítésére. Ugyanakkor hangsúlyozta: mindezek nem helyettesíthetik a személyes kapcsolatok, a közösségek ápolását.

Veres András szólt azokról az eredményekről, amelyek révén az utóbbi időben megerősödött az egyház kifelé irányuló és belső kommunikációja is: a több mint 30 írott katolikus sajtótermék mellett ma már három katolikus rádió létezik, több éve folyik az egyház kommunikációs programja, a legtöbb egyházmegyének van internetes honlapja, és kibővült tartalommal jelenik meg internetes változatban a Magyar Kurír is. A világi sajtóban is vannak olyan munkatársak, akik korrekt tájékoztatást adnak az egyházról, és sok olyan ember dolgozik a médiában, aki minden nehézség ellenére is vállalja hitét. Munkájuk köszönetet és elismerést érdemel. 

Az egyház belső életéről szólva az MKPK titkára megállapította: Napjaink vallásos élete furcsa kettősséget mutat. Megjelentek az egyháztól való elfordulás jelei, másrészt nagyfokú érdeklődés is tapasztalható a vallás, a hit iránt. A vallásos közösségeken belül egyre inkább megerősödik az elkötelezett keresztény életre való törekvés, ami a hit továbbélésének záloga. Hozzátette: a sokak által nosztalgiával emlegetett háború előtti keresztény aranykor nem létezett: a hitüket valóban belső meggyőződésből és nem társadalmi kényszerből vállalók, és a hit tanítása szerint élők akkor sem voltak sokan. Napjainkban is a belső meggyőződésből hívő emberek közösségére van szükség, méghozzá olyan közösségekre – lelkiségi mozgalmakra, imacsoportokra, plébániai közösségekre, amelyek erősítik egymást. Veres András hangsúlyozta a keresztény értelmiség felelősségét is. Mint mondta, sok a széthúzás, féltékenység. Vannak, akik a hierarchia elleni attitűdöt az értelmiségi lét velejárójának tekintik, ám ez a magatartás nem vezet sehová – fogalmazott.

A megoldásra váró feladatok között Veres András kiemelte: minél több olyan egyházközségre, közösségre van szükség, amely meghívó és nem bezárkózó jellegű, minél több, a kötelezettségeket is vállaló hívőre, minél több keresztény értékrend szerint élő családra. Megemlítette azt is, hogy még mindig vannak nehézségek a papok és a világi hívők együttműködése terén. Ugyanakkor hozzátette: nincs ok sem a csüggedésre, sem az elbizonytalanodásra. XVI Benedek pápa gondolatát idézte: Krisztusra szegezett tekintetre van szüksége az egyháznak, olyan hívőkre, akik a kereszténységet boldogságként és reményként élik meg, és ezt közvetítik embertársak felé.

A vitaindító előadás után a csütörtökig tartó Lelkipásztori Napok kedden Rosta Gergely szociológus és Thorday Attila atya előadásával, tanúságtételekkel, lelkipásztori tapasztalatok megosztásával, csoportbeszélgetéssel folytatódik az egri Szent János Továbbképző Központban. 

A Lelkipásztori Napokról később bővebben is olvashatnak a Magyar Kurír oldalain.

MK

Képek: Balogh Ferenc, MK