Napi sajtószemle

– 2014. július 14., hétfő | 10:19

A 2014. július 14-i lapok szemléje

A Népszabadság (3. o.) Ferenc pápa szigort ígér, a Magyar Nemzet (1. o.) Elítélt pedofília, a karpatinfo.net Ferenc pápa bottal üldözi a pedofil papokat címekkel számolnak be arról, hogy Ferenc pápa az olasz La Repubblica című napilapban megjelent interjújában leszögezte: „Egy gyermek megrontása a legborzalmasabb és legmocskosabb, amit csak el lehet képzelni.” Hozzátette: „Megbízható adatok az egyházon belüli pedofíliát két százalékra értékelik. Ennek az adatnak meg kellene nyugtatnia, de bevallom, egyáltalán nem nyugtat meg.” A Szentatya közölte azt is: „Mint Krisztus, bottal lépek fel a pedofil papokkal szemben.”

A Népszava (8. o.) Pontosították Ferenc pápa interjúját címmel azt is hozza, hogy utóbb a Vatikán pontosította az interjút, visszavonta azt a kijelentést, hogy a pedofil papok között püspökök és bíborosok is vannak. Ugyancsak cáfolták, hogy az egyházfő kijelentette volna, hogy megoldást fog találni a cölibátus, a papi nőtlenség problémájára.

A Magyar Hírlapot (Évezredes múlt… 4.o.) Osztie Zoltán plébános és Kovász Eszter régész tájékoztatta arról, hogy a főváros is támogatja a tervek szerint karácsonyig tartó feltárásokat a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia temploma alatt. A munkálatok során római kori kerámiatöredékekre és középkori sírmaradványokra bukkantak, de az igazi szenzáció az lenne, ha megtalálnák annak a XIV. századi templomnak a nyomait, amelyben annak idején állítólag Szent Gellért püspököt eltemették.

A szekelyhon.ro Aki válaszolt az isteni hívásra című tudósítása szerint először vált az ostya Krisztus testévé, a bor pedig Krisztus vérévé György Imre kezében szombaton a kászonújfalvi plébániatemplomban megtartott primíciás szentmisén. „Izgalmakkal teli pillanat ez, amit megélsz. Hasonlóképpen családodnak is, akik elengedtek és teljesen odaadtak az Úrnak” – fogalmazott a szentmise bevezetőjében Veress Sándor Levente. A kászonújfalvi plébános az újmiséshez intézett köszöntőjében úgy fogalmazott: pappá szentelése révén azt lehet tapasztalni, hogy Isten szereti az újfalvi közösséget, ezért van remény és van jövő tagjai számára. „A hivatás nem más, mint Isten szeretetteljes tekintete arra, akit Ő meghív. Te válaszoltál erre a hívásra” – hangsúlyozta a plébános. Tamás Huba homorodkarácsonyfalvi plébános prédikációjában leszögezte. „A hivatás az a vágy, amit Isten az emberbe ültetett.” A hagyományokhoz híven az újmisés által az ünnepi szentbeszéd megtartására felkért lelkipásztor több intelmet is megfogalmazott az ünnepelt számára. „Hogy milyen pap leszel, nagyrészt tőled függ. A papi élet aranyfedezete az imádság, annyit érsz, amennyire lelki, imádkozó ember vagy. (..) Imi, te az Istené vagy, akkor leszel boldog, akkor leszel jó pap, ha ezt megőrzöd, ezt megéled” – jelentette ki a plébános, aki szerint Isten hűséges, ezért akik Őt szeretik, elnyerik méltó jutalmukat. „Azt kívánom neked, mindenki ismerje fel benned Krisztust, és Őt szeressék általad” – zárta homíliáját az atya.
A szentmise zárórészében maga az ünnepelt szólt a jelenlevőkhöz, hálát és köszönetet mondva mindazoknak, akik segítették és támogatták őt az Úrhoz vezető úton. „Ígérem, hogy mindig imádkozni fogok értetek, és arra kérlek benneteket, ti is imádkozzatok értem, hogy megtarthassam vállalásomat” – szólt az ünneplő közösséghez György Imre, majd újmisés áldásban részesítette családját, közeli rokonait, paptestvéreit és a híveket. A primíciás misén, a paptestvérek ajándékaként és meglepetéseként, a Székelyudvarhely-szombatfalvi Szent György-plébánia Psallite Deo kórusa énekelt.
„Papi jelmondatomat a Zsoltárok könyvéből választottam, mely így hangzik: »Íme, eljövök, Uram, hogy teljesítsem akaratodat (40, 8–9)”” – írja vallomásában a kászonújfalviak újmisés papja. György Imre eddigi életének és hivatásának történetét összefoglalva kifejti: olyan volt az, mint egy hullámvasút, amely tele van mélységgel és magassággal, amelyen a Jóisten kormányozta őt, aki tudta, mikor és hogyan kell úgy vezetnie, hogy célba érjen: „ Jó volt látni és tapasztalni, hogy az Egyházunk él, és nem valami porosodó múzeum, ahogy azt sokan tévesen hiszik és gondolják. Ezeket tapasztalva elmondhatom, hogy még jobban megerősödtem hivatásomban, és bátran kijelenthetem, ahogy régen, úgy napjainkban is nagy szükség van jó papokra, lelkipásztorokra, akik a helyes úton vezetik a nyájat. És itt biztatlak, kedves testvérek, titeket, akik lelketekben meghallottátok vagy meghalljátok a hívó szót, merjetek igennel válaszolni és imádkozni azért! Akik pedig tudjátok, hogy környezetetekben valaki már meghallotta a hívó szót, támogassátok és bátorítsátok őt.”

Bodnár Dániel/Magyar Kurír