Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (Visszavárják… 10.o.) beszámolója szerint a debreceni Déri Múzeumban üresen hagyták a Krisztus Pilátus előtt című kép helyét, előtte kordon van kifeszítve. A Krisztus-trilógia másik két darabja, a Golgota és az Ecce Homo díszkivilágításban várja továbbra is az érdeklődőket a múzeumban. A következő hetekben üresen marad a falfelület, semmilyen más festményt nem tesznek oda, ezzel is jelezve: Kanadából mielőbb visszavárják a trilógia harmadik darabját. Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című festményét hétfőn szállították el a Déri Múzeumból, miután az intézmény múlt csütörtökön bejelentette: a trilógia nem maradhat együtt, ez a kép visszatér Kanadába, a Hamilton Művészeti Galériába. Szentkirályi Miklós vezető restaurátor figyelmeztetett: „A sok utazás, a sok fel- és letekerés miatt a kép fizikai állapota elhasználódott, anyaga elfáradt, ezért nagyon ajánlott végre leállítani a szállítgatását, s egyben tartani a trilógiát, mégpedig Debrecenben.” A polgári napilap emlékeztet rá: Kósa Lajos, Debrecen fideszes polgármestere pénteken úgy nyilatkozott: nem tettek le a Krisztus Pilátus előtt című kép megvásárlásáról, de meg kell teremteni a jogszabályi hátterét. Bejelentette: nyáron szeretnék véglegesen megvásárolni, aminek anyagi fedezete rendelkezésre áll a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programja keretében.

A Magyar Hírlap (Üresen hagyták… 13.o.) és a Népszabadság (Munkácsy-trilógia… 15.o.) a fentiek mellett arról is beszámol, hogy Gondola Zsolt önkormányzati képviselő, a debreceni Civil Fórum elnöke tegnap közölte: „Ami a Munkácsy-trilógiával történt, tömören így összegezhető: szégyenletes. Az ügy politikai felelősei elsősorban a fideszes debreceni politikusok, így Kósa Lajos polgármester és Halász János volt kulturális államtitkár, akiknek ezt a felelősséget vállalniuk kell, és sürgősen elnézést kell kérniük Debrecen és az ország közvéleményétől.” A történtek miatt Pákh Imre, a Golgota című kép tulajdonosa is alaposan megdöbbent. Az üzletember elmondta, hogy a Hamilton Galéria vezetőjétől megtudta: a kép megvásárlásával kapcsolatos ajánlatukra magyar részről semmilyen választ nem kaptak, velük erről nem tárgyaltak. A kanadai galéria igazgatója megerősítette, hogy két alkalommal járt náluk Halász János akkori kulturális államtitkár, de a tárgyalásaikon „sok mindenről volt szó, csak a kép eladásáról, illetve megvásárlásáról nem.” Pákh Imre szerint Munkácsy megérdemelte volna, hogy a nemzet mellette álljon, lehet, hogy mellette is áll, csak a politika nem.

A nyugatijelen.com Hálaadás a sofronyai dolgos évekért címmel számol be arról, hogy vasárnap a sofronyai, zsúfolásig megtelt katolikus templomban 10 órakor kezdődött Kóbor György nyugalmazott plébános, a Csákovai Caritas igazgatója papságának 50. évfordulója alkalmából tartott hálaadó szentmise. Prédikáció helyett visszapergette annak a három évnek a történéseit, amit ebben az egyházközségben töltött, egy évig itt is lakott. Azért kívánt a hívekkel találkozni, hogy méltóképpen megköszönhesse nekik életének egyik legszebb időszakát, a Sofronyán eltöltött éveket. György atya felidézte: 1967-ben Oláh Ferenc főesperes behívta az irodába, mondván: „Fiam, eljött az ideje, hogy a sofronyai hívek templomot kapjanak, aminek a megépítésével téged bízlak meg.” Kóbor György megijedt a nagy feladattól, hiszen alig pár éve szentelték pappá, de a főesperes megnyugtatta: fogjon hozzá, sikerülni fog. El is kezdték a templomépítést, 4600 lejjel és egy rakás kővel. Az összeg akkoriban öt-hathónapnyi fizetésnek felelt meg. A templom helyén kis barakk állt, ahol a szertartásokat végezték, igen mostoha körülmények között. Amikor a szentmisén bejelentette, hogy másnaptól itt, a padlózatlan barakkban fog lakni a két kőművessel, az egyik hívő, Avram Bözsi néni hazament és elmondta a román férjének. Az rögtön visszaküldte, hogy mindhárman lakjanak a két üresen álló, bebútorozott szobájukban, ahol az egész építkezés alatt szívesen látták őket, miközben a házigazda három műszakban dolgozott. Az aradi plébánia Trabantjával hozták a cementet, később a meszet, apránként. A faanyagot a kishegyi (Muntele Mic) erdészeti igazgatóságtól jutányosan sikerült beszerezni. A sofronyai hívek áldozatkészek voltak: ha huszat hívott munkára, negyvenen jöttek, miközben az asszonyok felváltva főztek a két kőművesnek, Vendele Jakobnak és Müller Hanznak. Derék emberek voltak, akik hajnaltól éjszakáig dolgoztak, hogy a húsvéti szentmisét tető alatt tarthassák meg. György atya mindenképpen ebben a közösségben akart visszaemlékezni, megköszönni határtalan jóindulatukat, a szűnni nem akaró támogatásukat, hiszen az egyházmegyében itt alakították meg az első vegyes egyháztanácsot, amiben négy férfi és négy nő kapott helyet. Nem bánta meg, mert templomépítésre a nőtagok sokkal több pénzt gyűjtöttek, mint a férfiak. Könnybe lábadt szemmel, több olyan megható történetet elevenített fel a templomépítésre történt gyűjtéssel kapcsolatban, amelyekben szegény emberek a lehetőségeiket jóval túllépve adakoztak Isten házának a megépítésére. Ugyancsak meghatóan szép emléket mondott el az ortodox plébánossal kapcsolatban, aki a paradicsomföldről érkezett az épülőfélben lévő templomhoz. Mivel nem volt ünneplőbe öltözve, nem akart bemenni, hanem kihívatta őt az építőtelepről. Amikor a vendégpap meglátta, hogy kollégája kopaszra nyírva, barnára sülve csak egy rövidnadrágban dolgozott, nagyon elérzékenyült, megbarátkoztak. Ennek következtében a katolikus templom felépítéséig az ortodoxban tartották a szertartásokat, még a rezsiköltségekre sem fogadtak el pénzt. A helybeli ortodox pap kedvességét 30 év múlva sikerült viszonoznia egy Temes megyei településen az ottani ortodox hívekkel szemben, akik a templomuknak a felújítása alatt, közel három évig a katolikus templomban tartották szertartásaikat. György atya a szentmisén megemlékezett mindazokról, akik a templom tervezésében, építésében, a munkálatokhoz szükséges pénzgyűjtésben, illetve a munkában részt vettek, az akkori ortodox papnak a sírját is felkereste, mert az ő életszemlélete, a mássághoz való viszonya évtizedekkel megelőzte a közhangulatot. Az építkezés befejezése után a főesperes magához hívatta Kóbor Györgyöt, hogy közölje vele: a Securitate figyeli, mert azt állítják róla, hogy az állam ellen izgatja az embereket. Ezért jobb lesz, ha elhelyezi innen, mielőtt koholt vádakkal letartóztatják.

A plébános visszaemlékezését fohásszal zárta, Isten gondviselését kérte a közösségre, amelynek tagjait megkérte: drága kincsként őrizzék a régi összefogás, az együvé tartozás szellemét.

A sofronyai hívek a templomról készült festményt ajándékoztak Kóbor Györgynek, csakúgy mint Ódry Mária festőművész, aki saját művét nyújtotta át neki.

Ugyancsak a nyugatijelen.com Hála a kegyelmi pillanatokért címmel tudósít arról, hogy bensőséges eseményre került sor szombaton délelőtt a gyoroki római katolikus templomban: Csergő Ervin tartotta ezüstmiséjét családja és barátai, valamint szépszámú helybeli hívő körében.

A jubiláns pap 1962-ben született Gyergyószentmiklóson. 1983-1989 között a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolán végezte tanulmányait. 1989-ben szentelte pappá Jakab Antal gyulafehérvári megyéspüspök. Mivel már a teológiára való felvételkor a Temesvári Egyházmegye befogadta, pappá szentelése után két évig káplán Temesváron, majd két évig Aradon. 1993 és 1994 között Páduában minorita novícius. 1994-től 2000-ig az Arad belvárosi minorita templom plébánosa, házfőnök. Ezután áttelepedett Magyarországra, kérte elbocsátását a minorita rendből. 2006 óta a Szent Család-templom plébánosa az Egri Főegyházmegyéhez tartozó Jászboldogházán. Közben ellátja az alattyáni plébánia teendőit is. Aradi tevékenységének időszakára esett a Szabadság-szobornak a várból való kiszabadítása, s a minorita rendház udvarán való elhelyezése. Aláírásával vállalta a szobornak a Rend általi megőrzését, annak felállításáig. Hozzáállásáért 1999-ben Orbán Viktor magyar miniszterelnök az aradi Rendházat Kisebbségi díjjal tüntette ki, 2000-ben Csíkszeredában Julianus-díjat kapott.

A szombati hálaadó szentmisén Erőss Miklós helybeli plébános köszöntötte az ünnepeltet. Matekovits Mihály, Csergő Ervin jó barátja érzékletesen foglalta össze az ezüstmisés lelki életútját és közszereplésének eredményeit a Szabadság-szobor kiszabadításán túl a vallásoktatásig, hangsúlyozva: mindig ott volt, ahol kellett. A mostani esemény az isteni kegyelem ünnepe – szögezte le. Egyúttal átadta Dávid Ibolya volt MDF-elnök és egykori igazságügy-miniszter jókívánságait is, utalva a Szabadság-szobor kiszabadítása kapcsán történt sikeres együttműködésre.

Csergő Ervin szentbeszédében köszönetet mondott a kegyelmi pillanatokért. Hálát mondott az átélt eseményekért, kiemelve, hogy mindig az Isten vezette, neki szól tehát a hála a szülőkért, a rokonokért, a tanárokért, a paptestvérekért, a barátokért is. Többször is alkalmazkodnia kellett új körülményekhez: pályakezdőként, székelyföldiként a Bánsághoz, majd Aradhoz. Legmozgalmasabbnak az aradi szolgálatot ítélte, az itt megismert embereket egy-egy oltárkőként jellemezte. A hálaadó szentmisén az ünnepeltet rendkívüli élményben részesítette közreműködésével az egykori ifjúsági csoport néhány tagja, akik még mindig hatalmas szeretettel vették körül korábbi lelki vezetőjüket, aki „életre szóló élményként” értékelte a csoporttal való együttműködését.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír