Nemzetközi pszichiátriai találkozót tartottak Opatijában

Március első hétvégéjén tartottak nemzetközi pszichiátriai találkozót a horvátországi Opatijában, Abbáziában. A pszichiáterek, pszichológusok és teológusok arra a kérdésre keresték a választ, milyen szerepet játszik a pszichikai bántalmak megelőzésében és kezelésében a vallás, a hit, általában a lelki dimenzió. A kongresszuson 180 orvos, pszichiáter, pszichológus és teológus vett részt.

Szentmártoni Mihály a találkozóról elmondta: összejövetelük egy mozgalom, a „lelki pszichiátria” részét képezi. Ehhez az irányzathoz tartozó szakemberek munkájukban nem esetekkel foglalkoznak, hanem emberekkel, személyekkel, és ebbe beletartozik az ember vallása, hite, lelkisége is.

A jezsuita professzor mint teológus és mint pszichológus tartott előadást a fórumon. Első előadásában azzal foglalkozott, milyen fontos, hogy meg tudjuk különböztetni a beteges tüneteket a vallásos megnyilvánulásoktól, amelyek esetenként az orvos, illetve pszichiáter szemében furcsának tűnhetnek, de ezért még nem beteges jelenségek. Ezek közé tartoznak az egyes karizmatikus megnyilvánulások, mint a glosszolália vagy a Lélekben való megnyugvás. Szentmártoni kitért olyan korábbi jelenségekre is, mint az önmagukat ostorozó vezeklők a középkorban vagy a könnyek adománya, amely nem hisztérikus tünet volt, hanem mély megrendülés kifejezője.

Ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni, hogy mi normális, és mi nem a vallásban, meg kell vizsgálni a személyt, mert ha a személy egyébként egészséges, akkor a furcsa vallásos jelenségek sem betegség tünetei, majd a háttéri tapasztalatra kell figyelni, mert a pszichés tünetek mindig félelmet keltenek, a hiteles lelki élmények viszont vigaszt közvetítenek. Végül látni kell azt, is, milyen hatással vannak ezek a tapasztalatok az ember életére: a pszichés tünetek rombolóan hatnak, a hiteles lelki tünetek viszont építően – hangsúlyozta a professzor.

A kongresszus egyik témája a depresszió volt. Ezzel foglalkozott második előadásában Szentmártoni. Rámutatott: a biblikus antropológia már ismerte a depresszió tüneteit, amint ezt kiolvashatjuk a zsoltárokból. A zsoltárok felkínálnak olyan gyógyító elveket is, amelyek meglepő módon tökéletesen megegyeznek a mai pszichiátria hasonló elveivel. Nevezetesen négy meggyőződésre van szüksége a depresszióban szenvedőnek ahhoz, hogy ki tudjon lábolni bajából: az a meggyőződés, hogy van valaki, aki szereti; hogy a világmindenség és az emberek lényegében jóindulatúak; hogy az életnek van értelme; és végül, hogy fontos hangosan kimondani fájó érzelmeinket. A zsoltárokban jelen vannak mindezek a vezérelvek. A hiteles, szisztematikus lelki élet nem alternatív pszichoterápia, de nagyban segíthet a depresszió megelőzésében, illetve hatásosabb gyógyításában – fogalmazta meg végkövetkeztetését a Szentmártoni Mihály.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír