Országos papi találkozó Gödöllő-Máriabesnyőn

Az idei együttlétet különösen jelentőssé tette a Szentatya által meghirdetett papság éve. A nap programja rövid bemutatkozással és napközi imaóra elimádkozásával kezdődött. A nap témáját a 10 órakor kezdődő előadásban Vangel Imre kunszentmártoni plébános bontotta ki a II. Vatikáni Zsinat Presbyterorum ordinis kezdetű, a papsággal foglalkozó dokumentumának bemutatásával. A lelkes, tanúságtevő elmélkedő előadást Balogh József szegedi teológiai tanár gyakorlatias gondolatébresztője egészített ki. Ezt tanúságtételek követték: Jávorka Lajos tiszakécskei plébános a lakótelepi pasztorációból a kisvárosi életbe való váltásról, Szabó József és Vangel Imre lelkipásztori örömeikről és kihívásaikról beszéltek.

Ezután az egyetemes papság két képviselője szólt: Tóth Ilona és Farkas Ferenc, a Fokoláre Mozgalom magyarországi főfelelősei arról beszéltek, hogy mit jelent a Fokoláre lelkiségben a szolgálati papság, illetve mit jelent számukra a papokkal való testvéri kapcsolat. Bevezettek egy rövid videofilmet, amelyben Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom alapítója beszélt egy korábbi nemzetközi papi találkozón.

A tartalmas délelőttöt szentmise zárta, amelyre a kegytemplomban került sor. A főcelebráns a házigazda Turai János volt, aki homíliájában a Boldogságos Szűz Máriáról, a papok édesanyjáról beszélt, aki otthont ad mindannyiunknak, és megtanít bennünket, hogy mi is otthont teremtsünk paptársainknak és mindenkinek, hogy az Egyház legyen egyre inkább Otthon.

Ebéd után még két tanúságtételt hallgattak meg a jelenlévők. Fehérvári Lajos esztergomi és Marton Zsolt gödi plébánosok arról beszéltek, mit jelentett számukra a közösség, amelyet már kispapként megismerhettek. Ezt kiscsoportos beszélgetés követte, amelybe bekapcsolódott Beer Miklós váci püspök is. A kiscsoportot plénum zárta, amelyen sok értékes tapasztalat hangzott el a papi életről. Legtöbbeket az ragadott meg, amit az egyik csoportvezető így fogalmazott meg: a világ sokszor arra irányít, hogy túléljünk egy napot, de nekünk nem túlélni kell, hanem az igazi életet, Krisztus életét kell élnünk, illetve Krisztus életét tudjuk élni, aki bennünk és közöttünk él, ha segítjük egymást, ha elkötelezetten éljük a kölcsönös szeretetet. A találkozót az esti dicséret elimádkozása zárta.

Marton Zsolt/Magyar Kurír