Összekötött bennünket, de nem önmagához vont, hanem Istenhez – Elhunyt Marczis Ferenc

Sokan marasztaltuk volna még, hogy maradjon, nevessen velünk, mutasson példát életszeretetből, hitből és bölcsességből. Szerettük volna még élvezni páratlan vendégszeretetét, bizalmát az emberekben.

Generációk nőttek fel, papi hivatások születtek, és olyan természetesnek vette mindenki, hogy Marczis Ferenc atya mindig ott volt velük.

Így, múlt időben, hiszen ma hajnalban befejeződött egy földi élet. Marczis Ferenc mégis halhatatlan. Ez nem most dőlt el, hanem mikor 87 évvel ezelőtt világra jött, és korán meghallotta Isten hívó szavát, mi pedig az övét, hiszen jó pap lett belőle. Közösségeket épített, bárhol is szolgált. Jó pásztora volt a nyájának, bánatban és örömben egyaránt. Nem ismerte a generációs határokat, időskorában is értett a fiatalok nyelvén. Megtanította velük, hogy Isten szeretete és kegyelme mellett a legnagyobb problémák is eltörpülnek, bármi történjék is velük, ha majd felnőnek, ne süllyedjenek a hullámvölgyekbe, mikor meg tudják lovagolni a hullámhegyeket!

Két évvel ezelőtt, mikor a koronavírus nevét megismerte a világ, és bezárkóztunk, kissé eltávolodtunk egymástól. Aztán hiába oldották fel 2020 nyarán a járványügyi korlátozásokat, sokan féltek a találkozásoktól. Ám ekkor mutatta be Marczis Ferenc a gyémántmiséjét, amely rejtett eseménynek indult, de futótűzként terjedt a hír az atya egykori közösségeiben. Polgárdiból, Bicskéről, Székesfehérvárról, Tökölről, Pilisszentlászlóról, a Baross Gábor-telepről, Nagytétényből és Újpest-Kertvárosból érkeztek a hívők, hogy együtt ünnepelhessenek a nyugdíjasként is aktív pappal, aki az Időskorúak Árpád-házi Szent Erzsébet Szociális Otthona lelkipásztori feladatát látta el az intézmény lakójaként. A Budapest II. kerületében lévő otthon kápolnájában sokan összegyűltek. Hálát adni, emlékezni, végigélni még egyszer egy Istennek szentelt életet. Megtapasztalni azt, amit paptársai mondtak:

Ferenc atya olyan ember volt, aki összekötött bennünket, de nem önmagához vont, hanem Istenhez.

Ez az egyik legszebb és legmélyebb gondolat, amit az Úr szolgálatában álló emberről el lehet mondani. Olyan mondat ez, mint amilyen Marczis Ferenc volt. Hiteles. Hiteles papi élettel, cselekvő szeretettel. Isten kegyelméből.

Forrás: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír