Képgalériával – Klikk a képre!
A főpásztor a szentelendőkhöz intézett beszédében felidézte, hogy egyházi újságokban több szeminárium hirdetése jelent meg, amelyben a papi hivatás iránti érdeklődést szeretnék felkelteni. Jézus, a maga korában szintén felhívást tett közzé követéséről, amelynek a feltételeit is elmondta: fel kell vennünk saját keresztünket, lemondani saját akaratunkról. Mai reklámszakemberek minden bizonnyal úgy vélekednének, hogy ezekkel a feltételekkel nem lehet reklámozni, el kellene rejteni azokat az érdeklődők elől. Jézus azonban nem árult zsákbamacskát. Nem lehet a szolga nagyobb uránál, Jézus tanítványának készen kell lennie arra, hogy helytálljon az üldöztetésben.
Nemcsak saját vágyaitokat követtétek, amikor jelentkeztetek a szemináriumba - fogalmazta meg Ternyák érsek, hanem Jézus követői, munkatársai akartatok lenni. A papi szolgálatot nem lehet csupán szociális szintre redukálni, Istenhez kell emelni az embereket. Amikor a papságot választottuk, nem egy mesterséget, de még csak nem is egy hivatást, hanem egy személyt választottunk, Jézus Krisztust - emelte ki a pappá szentelésének 35. évfordulóját éppen aznap ünneplő főpásztor.
Krisztus szerette Egyházát, feláldozta magát érte. Az Egyház iránti szenvedélyes szeretet legyen része a ti életeteknek is. A pap teljesen egyházmegyéje közösségének szenteli magát, az egyházmegye a ti családotok.
Többen érett korban hallottátok meg a hívó szót, az élet különféle területein tevékenykedtetek. Van köztetek kertészmérnök, erdőmérnök, restaurátor. Egy azonban közös: volt bátorságotok igent mondani Isten hívó szavának. Ez biztatás mindazok számára, akik még keresik életükben a hivatás jeleit.
Végül Ternyák érsek köszönetet mondott elöljáróiknak, tanáraiknak, a hivatásukat segítő papoknak, szülőknek, családtagoknak, hogy bátorították őket ezen az úton.
Diakónussá szentelt kispapok: Füleczki István, Kaposi István, Strahl
Péter, Versler Sándor, Zsova János.
A pappá szentel diakónusok néhány mondatban összefoglalták életüket, hivatásukat:
Greutter György
1972-ben születtem Miskolcon. 1998-ban diplomáztam kertészmérnökként Budapesten, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen. Felnőttként lettem elsőáldozó, majd a munkám mellett kezdtem teológiát tanulni, levelező tagozaton. A papi szolgálatra szóló hivatásomat fokozatosan ismertem fel. A szentelésben Isten szeretetének megerősítését látom, hiszen olyasmi válik valóra, amit korábban nem mertem remélni.
Jósvay László
Vallását gyakorló családba születtem, 1981-ben érettségiztem Nyíregyházán. A katonaság után a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem következett, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskola, ahová restaurátornak vettek fel. Egy ideig lekötött a szakmám, de bármit tettem, minden hamar üressé vált. A megtérésem nem sokkal 40 éves korom után kezdődött. Szent II. János Pál pápa volt rám nagy hatással. Olyan tisztaság, jóság és szépség sugárzott belőle, hogy sírtam. Lelki olvasmányokat vásároltam. Már nem hagyott nyugodni a papság gondolata. Így kezdtem el 46 évesen a szemináriumot. Az itt eltöltött hat év alatt nagyon megváltoztam, mindig hálával gondolok érte Istenre és tanáraimra.
Kovács József
Kapuváron születtem, 1983-ban. A papi hivatás gondolata már gyerekkorban foglalkoztatott. Húsz évesen jelentkeztem a Győri Szemináriumba. Ott négy évet végeztem el, majd néhány év munka után az Egri Hittudományi Főiskolában fejeztem be tanulmányaimat. Tavaly szenteltek diakónussá. Azt követően a mezőkövesdi főplébánián szolgáltam, majd ez év tavaszától Ternyák Csaba érsek úr Szendrőbe helyezett. Itt várom a papszentelést. Jelmondatom: „Elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért Krisztus Jézusban” (Fil 3,13-14).
Palotai Ádám
Miskolcon születtem 1989-ben. Sajóvámosról származom, 2007-ben érettségiztem. Görögkatolikusnak kereszteltek, de nagymamám már óvodásként minden vasárnap a római katolikus templomba vitt. Volt egy álmom, melyben a falamon lévő feszületet láttam és egy hangot hallottam: „Neked római katolikus papnak kell menned.” 2008 augusztusában részt vettem az Egri Szemináriumban egy hivatásgondozó lelkigyakorlaton, ahová felvételiztem is, majd hat évig itt készültem a hivatásomra. Jelmondatom: „Legyen nekem a te igéd szerint”(Lk 1,38).
Vadászi László
Budapesten születtem, 1959-ben. Szüleim egyetlen gyermekeként nőttem fel. A műszaki egyetem elvégése után villamosmérnökként helyezkedtem el. Egyetemi éveim vége felé kerültem kapcsolatba a karizmatikus mozgalommal. Ott ismertem meg későbbi feleségemet, akivel 19 éven keresztül házasságban éltünk. Csatlakoztunk a Neokatekumenális Úthoz, amelyhez azóta is tartozom. Feleségem halála után pár évvel jelentkeztem papnak. Az Útnak közel 100 papnevelő intézete van a világon. Ezek a Redemptoris Mater szemináriumok. Engem a londoniba küldtek. A filozófiai tanulmányok befejezése után Egerben folytattam a tanulmányokat és a felkészülést.
Vanyó Péter
A Felvidékről jöttem, egy kis faluban, Lucskán töltöttem gyermekkoromat. Négyen vagyunk testvérek. Keresztény nevelést kaptam, nagyon szerettem templomba járni. Az általános iskola után asztalosnak tanultam. Egyre jobban éreztem Isten hívó szavát, és próbáltam elfogadni. Először szerzetesként kezdtem a hivatásomat, majd pedig amikor éreztem, hogy ez nem az én utam, akkor jelentkeztem az egyházmegyés papságra. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy vezetett az úton, és mindig érezhettem, hogy velem van és mellettem halad. Ezért választottam jelmondatomnak a 23. zsoltár első mondatát: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm”.
Varga Pál
A papszentelésre 47 évesen készülök. Elvégeztem a soproni Erdészeti Egyetemet. Amikor már dolgoztam, akkor kezdtem jobban odafigyelni és meghallani Isten hívását. Ekkor találkoztam a Neokatekumenális Úttal. A Redemptoris Mater Szemináriumban,Torontóban kezdtem el a felkészülést a papságra. 2011-ben Ternyák Csaba érsek úr megkérte Thomas Collins-t, a torontói bíborost, hogy engedjen át Egerbe. Mivel a tanulmányaimat befejeztem, ezért érsek atya elküldött, hogy egyházjogot tanuljak a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Jelmondatomnak Krisztus Szt. Pálhoz intézett szavait választottam: „Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben lesz teljessé” (2Kor 12,9).
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria








