Pécsi Rita tartott előadást a szatmári plébániai képviselő-testületi tagok találkozóján

Mit tehetünk a fiatalokért? – erre a kérdésre keresett választ a férfimodellt, apamodellt vizsgálva január 20-án a találkozó főelőadója, Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, pedagógiai szakértő.

Hiszen a jó példa felmutatása a legnagyobb ajándék – hangsúlyozta. – Egyre inkább hiányzik a családi nevelő erő, és mind jobban áttevődik a kapcsolódás a virtuális térre. Komoly veszély fenyegeti a felnövekvő generációt. Egyes cikkek, tanulmányok már nemcsak azt vizsgálják, mik ennek a fiziológiai hatásai, hanem arra is rámutatnak, hogy a legnagyobb veszteség a kötődésképtelenség, az emberi kapcsolatok hanyatlása és emiatt az önbizalom, az önismeret és az önbecsülés hiánya.

A kapcsolataikat, különösen a párkapcsolatot tekintve elveszettnek érzik magukat a fiatalok. Tehát „a család intézménye is nagy veszélyben van” – véli a neveléskutató.

Beszélt az apaképről, az atya funkciójáról, a férfiről mint karakterről: „Az emberbe beleteremtett igény és vágy, hogy az apjával mint az ő gyökerével, életadó forrásával komoly kapcsolatban legyen. A gyerekek vágynak arra, hogy apjuk, egy férfi jelen legyen az életükben, hogy ezzel a minőséggel tudjanak találkozni.”

Ki az apa? A személyiségfejlődésben ő az életadó és gondviselő erő. A mennyei Atyára is így tekintünk; és az apa a mennyei Atyát jeleníti meg egy gyermek számára, földi környezetben. Kutatások bizonyítják, hogy a gyerekek istenképe az apaképükre épül – fejtette ki előadásában Uzsalyné Pécsi Rita.

Történeteket osztott meg és magyarázott az apamodellel kapcsolatban. Sorra vette a „jó apa” tulajdonságait, párhuzamba állítva azokat Isten tulajdonságaival: többek között szükség van az apa „mindentudására”, ami nem azt jelenti, hogy ténylegesen mindent tud az apa arról, ami a világban történik, hanem, hogy mindent tud, ami hatással van vagy hatással lehet a gyermekére. Az apa modellt ad a határozottságra, magabiztosan mozog a környezetében. „Ez az életbátorság abszolút hiányzik a mai gyerekekből” – hangsúlyozta a szakember. A sokat emlegetett „mamahotel” bizonytalanná teszi a gyerekeket, akik nem tudnak kilépni az életbe, nem tudják ellátni magukat – tette hozzá.

Az apa a kötődés első embere. Ő az első „külső” személy: vele kapcsolatban lehet megtanulni, hogyan szólhat a gyermek egy másik emberhez, hogyan bír ki egy másik embert; mi történik, ha ütközik az akaratuk. Az apa az életben való boldogulási képesség, a feladatvállalás, a kitartás, az újrakezdés első mintája – emelte ki a neveléskutató. – Az életbátorságot az apától kapja a gyermek – azt, hogy hogyan lépjen ki a világba, hogyan szóljon egy másik emberhez, hogyan álljon helyt az életben. A gyermek számára az apa valóságos igazodási pont. A felnőttnek belső igazodási pontjává válik.

A mai kor tragédiája az apák tragédiája. A hiányzó apák a kötődésképtelenséget hozzák magukkal. Közvetlen, gyengéd, személyes kapcsolatokra, a jóság és az erő átélésére van szükségük a gyerekeknek: nem arra, hogy tanuljanak róla, hanem, hogy átéljék. Nem elég a jóság egyedül, vezetés is kell, erő is kell; és az erő sem elég egyedül, mert az kemény, csak ahhoz nem lehet kapcsolódni. A jóság és az erő átélésére szomjazik egy teljes generáció – szögezte le a szakember.

Az egyháztanácsosok kiscsoportos műhelymunka és beszélgetések során osztották meg gondolataikat a követlező témákban: a fiatalok és az önkéntesség, szeretetszolgálat, fiatalok és a közösség, fiatalok és az imádság, részvétel a liturgiában, fiatalok és a szentségekre készülés.

A találkozót záró liturgián január 21-én, vasárnap a résztvevők gondolatban és imáikban Isten elé vihették a fiatalok ügyét.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír