Phil Bosmans: Az öröm virágait neked kell elültetned

2018. április 14. szombat 17:02

Phil Bosmans (1922–2012) belga római katolikus pap, író élete jelentős részében egykori börtönviseltekkel, betegekkel, fogyatékkal élőkkel, idősekkel, szüleik által elhagyott gyerekekkel foglalkozott. Könyvei több százezer példányban jelentek meg, elsősorban német nyelvterületen.

Az Agapé Kiadó által megjelentetett kötetben Bosmans költeményeit, prózaverseit olvashatjuk. A modern kor gépesített világában, amikor technikailag elképesztő a fejlődés, de az etikai dimenziók gyakran háttérbe szorulnak, a költő figyelmeztet, hogy a bölcsességben „a megismerés / együtt lakozik a szeretettel” (Előszó). Az ember nem élhet önálló szigetként, millió szállal vagyunk egymáshoz kötve. Az egyén csak a többiek által bontakozhat ki, és ebbe beletartozik a kölcsönös segítségnyújtás. „Nem csak azért / van rájuk szükségem, / mert olyan sokat / jelentenek nekem. / Azért is szükségem van rájuk, / mert annyira sokat / tehetek értük” (Mi is vagyok mások nélkül?). Tökéletes ember nem létezik, együtt kell élnünk a magunk és mások gyarlóságaival, ezért: „Örülj az embereknek úgy, / ahogy vannak. / Másfélék ugyanis / nem léteznek” (Jó az öreg a háznál).

Phil Bosmans fölteszi a kérdést, hogy miért panaszkodunk és siránkozunk, miért vagyunk mindig rossz hangulatban. Nem tagadja, hogy a világban sok a romlottság, a visszaélés, a hazugság, az árulás. Ám „az egyhangú siránkozás / a folytonos ismételgetéstől / csak még unalmasabb.” Ezen úgy változtathatunk, ha fényt gyújtunk a szívünkben. „S akkor fény / árasztja el a szemedet is, / és meglátod: / csupa szép dolog / és csupa kedves ember / van körülötted.” Amit nehéz megtanulni: „Jót mondani / vagy csendben lenni” (Mennyi napsugár, és mennyi savanyú arc!).

Szemernyi illúzió sincs a költőben a világ állapotát vizsgálva, az ember egyedül nem tartóztathatja fel az éhínséget, a háborúkat, az erőszakot. Sokan abban látják a megoldást, hogy meg kell változtatni a társadalmi struktúrákat, de ez önmagában kevés, hiszen a társadalom emberekből áll. „Ha az emberek nem változnak meg, / semmi más nem változhat meg.” Kritizálhatjuk a társadalmat, de önkritika nélkül ez komolytalan. Ahhoz, hogy a társadalmi struktúrák megváltozzanak, le kell győznünk önzésünket, erőszakosságunkat, csak ez esetben tudunk másokat új élethez segíteni. „Ne légy elmaradott: / szórd ki régi kacatjaidat / egoizmusoddal együtt!” (Ne bújj el! Valakinek szüksége van rád!). Az egoizmus „olyan, mint egy mágneses mező”. Rengetegen vannak olyanok, akik számára a pénzkeresés mindennél fontosabb, de ezt elleplezik „Az embereket szolgálom vele!” felkiáltással. Egyre kevesebben hiszünk az önzetlen baráti szolgálatban, csodálkozunk, ha valamit „csak úgy” tesznek értünk, anélkül, hogy köszönetet vagy pénzt várnának érte. Pedig a „meg nem fizetett”, ingyenes cselekedet „embertársunk szolgálata. Olyan tett, melyet idealizmusból és szeretetből teszünk; mindenekelőtt amikor gondoskodunk valakiről, törődünk valakivel, betegekkel, idősekkel, fogyatékkal élőkkel és rászorulókkal” (A szolgálatot ne tekintsd „szolgáltatásnak”). A költő a szeretetet a Napnál is nagyobb csodának tartja, ha valakinek szeretete van, az sok mindent nélkülözhet. Vallja: „Ha életedben / fölkél a szeretet, / világos lesz és meleg, / és minden teremtménynek / jó dolga van.” Ezzel szemben „Ha életedben / lenyugszik a szeretet, / előbújnak az árnyak!”

Ha van bennünk szeretet, az elvezethet ahhoz, hogy megbocsássunk az ellenünk vétkezőnek. „A megbocsátás / a szív leszerelése. / Megbocsátani több, / mint valamit adni” (A legszebb ajándék a megbocsátás). Ha végiggondoljuk, hogy mennyi szörnyűség történt és történik a világban a magunkban táplált, növesztett harag, ellenségeskedés miatt, mennyi mindent kell elviselnünk egymástól, akkor rádöbbenhetünk és megérthetjük, hogy a béke „csak a megbocsátásból fakad. / Minden megbocsátó szó / és mozdulat / a békét építi” (Lépj ki a múltból!).

Phil Bosmans gyönyörű álma, hogy az emberek idővel felismerik, hogy kivétel nélkül mindnyájan Isten képmására teremtettünk, valamennyien utastársak vagyunk a világ hajóján. „Gyengék és erősek, / feketék és fehérek, / nagyok és kicsik, / szegények és gazdagok... / Testvérek a világ tengerén / ugyanazon nap alatt, / ugyanabban a szélben. / Nincs megalázott ember, / nincs megkülönböztetett személyiség” (Meg kell fognunk egymás kezét).

Phil Bosmans: Az öröm virágait neked kell elültetned
Agapé Kiadó, 2017
Fordította: Németh Ottó

Fotó: Merényi Zita; Facebook/Phil Bosmans

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kultúra
Vezető híreink - olvasta már?
elhunyt-gaal-endre
Elhunyt Gaál Endre

Életének 73., áldozópapságának 50. évében elhunyt Gaál Endre protonotárius, kanonok, nagyprépost, teológiai tanár. Az alábbiakban közzétesszük az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye közleményét és a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium Facebook-oldalán megjelent nekrológot.

13:06
te-hol-tartasz-az-uton-nagymaroson-kiderul
Te hol tartasz az úton? Nagymaroson kiderül!

Október 6-án újra megrendezik a Nagymarosi Ifjúsági Találkozót, amely a magyar katolikus fiatalok legnagyobb múltra visszatekintő, évente kétszer (májusban és októberben) megrendezett országos lelkinapja. Az idei őszi találkozó témája az úton levés lesz.

12:00