Református álláspont a regisztrált élettársi kapcsolatról

A regisztrált élettársi kapcsolatot a házassághoz hasonlóan az anyakönyvvezető előtt mondják majd ki, ezekről az együttélésekről pedig egységes nyilvántartás készül. A felbontáshoz elegendő közjegyzőhöz fordulni, aki okiratba foglalja a kapcsolat megszűnését, de csak akkor, ha a felek megegyeztek egymással, vita esetén a bírósági út maradna számukra is. Ez a viszony a házassággal azonos vagyonjogi és öröklési jogi következményekkel jár, vagyis a két fél között vagyonközösség alakul ki. A forma nem tesz különbséget nemek közt, tehát nem csak férfi és nő, hanem azonos nemű párok is bejegyzett élettársi kapcsolatra léphetnének.

A törvény értelmében az így regisztrált párok nem fogadhatnak örökbe gyermeket. Legalábbis közösen nem tehetik ezt meg, ahogyan arra sincs mód, hogy az egyik fél a bejegyzett élettársa gyermekét örökbe fogadhassa. Az élettársi viszony az egyik partner elhalálozásával vagy a kapcsolat hivatalos felbontásával érhet véget, illetve abban az esetben is automatikus a törlés, ha a két fél házasságot köt egymással.

A Magyarországi Református Egyház már 2004-ben foglalkozott a kérdéssel. A Házasság, család, szexualitás című állásfoglalásban a következőket olvashatjuk:

„A Magyarországi Református Egyház a Szentírás alapján (1Móz 1,27; 1Móz 2,24; Ef 5:32 vö. II. Helv. Hitv. XXIX.2.) a házasságot, mint egy férfi és egy nő életre szóló szövetségi kapcsolatát, Isten jó teremtési rendjének tartja. Bár a házasság és család intézménye napjainkban megrendülni látszik, mi a hagyományos felfogást megalapozó bibliai kijelentés értelmében valljuk, hogy a családi élet alapja a házasság, melyet Isten gyermekekkel áldhat meg, részesítve a házasfeleket ez által az élet továbbadásának teremtői áldásában is. Ezt a bibliai rendet erősíti meg az a tapasztalat, hogy a tartós, monogám házasságban teljesedhet ki két személy szeretetkapcsolata. Ez teremt érzelmi, jogi és anyagi biztonságot mind a szülők, mind gyermekeik számára."

Az állásfoglalás kitér a melegek élettársi kapcsolatára is:

„Ismeretes előttünk, hogy vannak embertársaink, akik öröklött, vagy szerzett hajlamként saját nemükhöz vonzódva képtelenek a teremtési rend szerinti házasságra. Magát a hajlamot erkölcsileg nem minősítjük. Ezen testvéreinket lelkigondozói tapintattal fogadjuk, mély emberi drámájukat megértéssel és diszkréten kezeljük. Õket az emberi méltóságot sértő, mindenfajta diszkriminatív magatartással szemben kötelességünk megvédelmezni. Mivel azonban a homoszexuális gyakorlatot mind az Ó-, mind az Újszövetség elítéli, s azt a házasságtöréssel egyenlő súlyú bűnnek tekinti (3Móz.18;45. Róma 1,26k), ezért egyházunk az ilyen kapcsolatokat elfogadni nem tudja, ezek egyházi megáldását lehetetlennek tartja. Mindezekből az is következik, hogy az ilyen életvitel vagy annak propagálása a lelkipásztori és vallástanári hivatással, valamint az e hivatásokra felkészítő képzéssel és mindennemű egyházi szolgálattal összeegyeztethetetlen. A házasság és a család védelme érdekében egyházunk kötelessége tiltakozni az ellen is, ha a törvényhozás a házassággal azonos értékűnek kívánja tekinteni a homofil párok együttélését, lehetővé téve számukra gyermekek örökbe fogadását. E tekintetben a magyar Alkotmánybíróság házassági értékeket védő állásfoglalásával (14/1995. (III. 13.) AB határozat, Magyar Közlöny 1995/20 (III.13.)) és a jelen hatályos családjogi törvény vonatkozó rendelkezéseivel (A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. sz. törvény 10. §) értünk egyet."

reformatus.hu/Magyar Kurír