Részesedni a Bárány áldozatából – Húsvéti gondolatok két kortárs miséről

Ám Egyházunk jelenkori kulturális térvesztésének láttán felmerül a kérdés: annyi remekmű után van-e még értelme újabb misét írni? A lehetséges válaszokról két nemrég bemutatott kortárs misekompozíció, Pejtsik Péter Budapest Klezmer Miséje, illetve Szarka Tamás Missa Missio című műve segít eltöprengeni. 

A budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) himnuszának újrafogalmazója, a sokoldalú szerzői és hangszerelői tevékenységéről ismert Pejtsik Péter a kongresszus alkalmából egy másik nagy felkérést is kapott: írjon új misét, mely értéket mutat fel, megszólítja és bevonja hallgatóját. Az elkészült mű végül a tavalyi NEK programsorozatának keretében hangzott fel először, majd egy lemezkiadvány egyik részeként jelent meg. A műcím és a felkérés első pillantásra ellentmondást, zavart kelthet bennünk: miképpen keveredik a klezmermuzsika a katolikus liturgia zenéjébe? S ugyanakkor: célja lehet-e egy misekompozíciónak, hogy a liturgia alázatos kísérésén túl evangelizáljon is? Amint felhangzanak a darab első taktusai, rögtön eloszlanak bennünk a kételyek: Pejtsik egységes, alaposan végiggondolt koncepció szerint komponált művet alkotott, mely hűen követi a liturgia menetét, tiszteleg a miseirodalom hagyományai előtt, s ugyanakkor a kor emberéhez szól.

E hármasság leginkább abban mutatkozik meg, ahogyan a mise feltárja a katolikus rítus történeti-lelkiségi gyökereit: jiddis dallamok felhasználásával tudatosítja liturgiánk zsidó eredetét; takarékos, sűrű szerkesztésével nem tolakszik a szertartás rendje elé (a leghosszabb tétel a Sanctus a maga négy percével); gazdag hangszerelését pedig a közérthetőség szolgálatába állítja. Így válik bensőséges könyörgéssé a Kyrie, sodró dallamú örömujjongássá a Gloria és az Alleluja; a Sanctus ugyanakkor nagyívű drámai látomásként, az Agnus Dei pedig fájdalmas jajkiáltásként üt szíven. A tudatosan filmzenei hangvételben megírt darab megrendítő tanúja a közép-európai régiónkban máig kibeszéletlen zsidó-keresztény viszonynak is. Ezt a gondolatiságot folytatja Radnóti Miklós Töredék című versének, illetve Izajás próféta dörgedelmes szavainak felzaklató megzenésítése Vae qui condunt címmel. A Pro Multis album egy nyugalmas, áttetsző Tantum ergo-feldolgozással, majd az újrahangszerelt kongresszusi himnusz különféle változataival zárul. 

Míg Pejtsik sűrít, addig Szarka Tamás az új miséjében leginkább kibont: lelkiséget, dallamot és formát. Új darabját, a 2020 novemberében bemutatott Missa Missiót 48 perces terjedelme óhatatlanul oratóriummá teszi, melynek liturgikus körülmények között kevéssé, koncertszínpadokon viszont annál inkább van helye. Saját bevallása szerint a szerző keresztény hitünkért, a legüldözöttebb vallásért írta darabját, mely egyenes folytatása a Ghymes együttesben megismert zenei világának. Népi ihletésű dallamok váltakoznak orgonával kísért kórusrészekkel és rockzenekari betétekkel, hidat építve komoly- és könnyűzene közé, miközben Szarka szerzői-előadói egyénisége tartja egyben a zenei anyagot. A liturgikus szöveget a mise több tételben elhagyja: a változó részekhez (Zsoltár, Alleluja), valamint az állandó tételek szinte mindegyikéhez saját költői szöveg készült, tovább erősítve a darab személyes ihletettségét. A Missa Missio ezzel csatlakozik azon szakrális tárgyú, ám színpadra kívánkozó magyar mise-oratóriumokhoz, melyekben a felfokozott vallomásosság merész műfaji sokszínűséggel párosul (Tolcsvay: Magyar Mise, Illés: Velünk az Isten, Vukán: Missa ad Dominum Jesum Christum).

Az alapvetően strófikus dalformából építkező mű figyelemreméltó ötlete a Kyrie visszafogott dallamkeresztezése, melynek vezérmotívumából bontakozik ki a Gloria diadalmas híradása. Emellett izgalmas felfedezni a pentaton, illetve diatonikus dallamok között a Credo tételben megbúvó jiddis hatást. Az Agnus Dei pontszerűen lüktető kezdődallamból és lépcsőzetesen felívelő melódiából kialakuló, kontrasztos szerkesztése újabb meglepetést tartogat, s a darabot a szerző egy korábbi művéből átvett Szeretethimnusz grandiózus apoteózisa zárja. 

Kézbe venni a katolikus liturgia két évezredes szövegét, s megzenésíteni azt annyi, mint részesedni a Bárány áldozatából, melynek liturgikus ruhája koronként és kultúránként változó lehet, lényege azonban örök. Pejtsik Péter és Szarka Tamás kétféle megközelítéssel ugyan, de egyaránt célt ért új miséjével: korszerű köntösben ragyogtatják fel a megváltás vigasztaló reménységét.

Pejtsik Péter: Pro Multis.
Szerzői kiadás, 36 perc, 2021.

Szarka Tamás: Missa Missio.
MG Records, 48 perc, 2020.

Szerző: Paksa Balázs

Fotó: Topor Márta; Fábián Attila; Pejtsik.com; MG Records

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. április 17-24-i ünnepi számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.