Sajtótájékoztató a közös nyilatkozatról és a költségvetési törvénytervezetről

Erdő Péter bíboros, az MKPK elnöke kiemelte, hogy a finanszírozási kérdés a rendszerváltás struktúrájából adódik. Az 1991. évi 32. törvény értelmében  az akkori kormányzat mintegy késztette az egyházakat, hogy a szóban forgó intézményeket vállalják, vegyék át. A bíboros hangsúlyozta: „ezek az intézmények állami igényre, állami megbízásból végzik a tevékenységüket, olyan magyar állampolgárok javára, akik az adójukat befizették, tehát ezeknek az állami finanszírozását a jogegyenlőség kívánja meg, nem pedig különleges kívánság”. 

„Miért most és miért közösen?” Erre a kérdésre adott választ Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, amikor rámutatott: a négy nagy történelmi egyház közös fellépése szükségszerű következménye volt annak, hogy ez év elejétől sorra elmaradtak az érdemi tárgyalások. Emlékeztetett arra is, hogy a zárszámadási törvény által meghatározott normatíva pótlását olyan időpontban hozták az egyházak tudomására, amikor már a parlamenti mechanizmus nem tette lehetővé az érdemi beavatkozást. Az egyházi vezetők a mostani időpontot annak reményében választották, hogy befolyásolhatják a 2006. évi költségvetési törvénytervezetet.

D. Szebik Imre, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke hangsúlyozta, hogy készek tárgyalni mindazokkal, akik a jogos igényeiket nem csak meghallgatni, de teljesíteni is képesek.

Streit Sándor, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyházaknak ugyanúgy szükségük van az állam segítségére, mint ahogyan az államnak is szüksége van az egyházakéra. A mindenkori kormány felelőssége és kötelessége, hogy biztosítsa e támogatásokat. Streit Sándor végül azzal a javaslattal fordult a kormányhoz, hogy az egyeztetéseket mindig a megfelelő szinten végezzék, mivel az eddigiek során a kormány részéről a tárgyalópartnereknek nem volt megfelelő meghatalmazása.

MK

Képek: Rochlitz Bernadett