A Sant’Egidio közösség felhívása a hajléktalanokért

A tartós és kemény fagy az utcán élők számára krízisidőszak. Egyébként is törékeny életük ezekben a napokban közvetlen és állandó veszélyben forog az alacsony hőmérséklet, a kihűlés veszélye miatt. A hajléktalanság napjaink egyik nagy drámája, társadalmunk, civilizációnk, emberségünk veresége.

Ám keresztényként és jóakaratú emberként nem törődhetünk bele abba, hogy a szeretet is vereséget szenvedjen. A hajléktalanság kezelhető, sőt, felszámolható lenne nagyobb társadalmi összefogással és állami szerepvállalással. Mindennek azonban szívünkből, egyéni lelkiismeretünkből kell kiindulnia. A probléma méretei és súlya láttán sem kell tehetetlennek éreznünk magunkat. Ha nem is tudja senki egy személyben megoldani még egyetlen hajléktalannak sem valamennyi gondját, mindig van mód a talán kicsiny, de konkrét segítségnyújtásra. Egy kis segítség, ami nekünk nem kerül különösebb áldozatba, egy testvérünk életét mentheti meg!

A Sant’Egidio közösség Budapesten, Pécsett, valamint Európa több nagyvárosában sok éve végez szolgálatot utcán élők körében. Az ennek során szerzett tapasztalataink alapján szeretnénk néhány ötletet, javaslatot megfogalmazni azoknak, akik szívesen segítenének:

• Álljunk meg, kérdezzük meg hogyléte felől, és hallgassuk meg a hajléktalan embert.

• Ha sikerült egy pár szót váltani vele, kérdezzük meg a nevét, és mi is mondjuk meg a miénket. A név visszaadása a méltóság helyreállításának kezdete!

• A közelünkben élő fedél nélkülieknek vihetünk egy-egy pohár forró teát, levest, szendvicset, meleg holmit: takarót, hálózsákot.

• Ha meg tudjuk oldani, télen mindig legyen nálunk termoszban forró tea és néhány műanyag pohár: ha hajléktalan emberrel találkozunk, meg tudjuk kínálni.

• Kérdezzük meg, nincs-e szüksége orvosra vagy szállásra. Gyakran mindkettőre szükségük van, és mégis nemet mondanak. Legtöbbjük beteg; kórházba sokszor csak azért nem mennek, mert félnek attól a megalázó helyzettől, hogy „mások”, mint a többi beteg. Nincs pizsamájuk, törölközőjük, szappanjuk, borotvájuk, papucsuk: csupa apróság, amit mi otthonról könnyedén magunkkal vinnénk, vagy behoznának nekünk, de nekik megoldhatatlan. Ha valaki már jó viszonyba került egy hajléktalannal, felajánlhatja neki, hogy meglátogatja a kórházban, és beviszi neki mindezt. A jó szó, az emberi kapcsolat csodákra képes!

• Hajléktalanszállóra sem mindenki megy be. Ennek okai jóval összetettebbek és változatosabbak, de az ismeretség, a szelíd rábeszélés itt is eredményes lehet.

• A rádióban is többször elhangzott: hívjuk a Menhely Alapítvány diszpécserét (061338-4186), ha elesett, veszélyben lévő hajléktalant látunk. Télen mindenképpen fennáll a kihűlés veszélye! Fokozottan igaz ez, ha az illető alkoholos állapotban fekszik a földön. Ilyenkor a mentőket is indokolt lehet hívni (104).

• Érdemes azt is tudni, hogy a nagy hideg idejére a hatóságot elrendelték a pályaudvarok éjszakai nyitva tartását, ami szintén menedékül szolgálhat.

• A Sant’Egidio közösség várja önkéntesek szolgálatát, akik a téli krízisidőszakban segítenének forró leves, tea, szendvics készítésében vagy mindezek szétosztásában heti egy alkalommal.

A jelentkezéseket a santegidio[kukac]freemail.hu e-mail címen vagy a 70/224-1968-as telefonszámon várják.

Sant’Egidio/Magyar Kurír