Scruton generációjának, aki 68 éves (és gyakori vendég Magyarországon), mint ahogy a recenzió idézi a könyvet, a vallás épp olyan tabu volt, mint a szex, a szerelem és a higiénia.
Scruton úgy látja: az anglikán liturgiában lefestett Isten egy angol gentleman. Szerinte furcsa, hogy a vallást, ami egykor meghatározott egy nemzetet, ma alig említik. Például a londoni olimpia megnyitóján hitet tettek az emberi jogok mellett és magasztalták a brit egészségügyi központot (National Health Service), de a vallást valahogy kifelejtették a dologból. Scruton, a tradicionalista angolszász filozófus, aki az anglikán egyház katolicizmushoz közel álló ágának (high church) tagja, és állítólag egykor fontolóra vette a katolizálást is, az anglikán egyház hanyatlását siratja könyvében, amely egy személyes elégia, költői képekkel.
A filozófus saját plébániájának példáján keresztül védi meg az anglikanizmust és mutat be számos anglikán személyiséget. Megjegyzi viszont: az anglikanizmus eleinte nem egyesítette, hanem megosztotta az angol nemzetet „középutas” kereszténységével. Például a leghevesebb parlamenti viták a 17. században a vallás témája körül zajlottak. Mint írja: az egykor univerzálisként (katholikosz) felfogott anglikán egyház hamar a szektásodás jeleit mutatta.
Az Economist szerint mindenesetre Scruton „elragadó” és rövid összegzését adja az anglikán egyház hanyatlásának.
Roger Scruton: The Face of God: The Gifford Lectures, 2012.
Kapcsolódó:
Volt olajvállalkozó lett az anglikán egyház vezetője
„Iszom, tehát vagyok”: Scruton, bor, bűnbeesés, Eucharisztia
SzG/Magyar Kurír