Szánjunk időt az Istennel való bensőséges találkozásra – zsolozsmástábor Nyíracsádon

Kajtár Edvárd három fontos kérdésben vázolta az Istenhez kapcsolódó létünk módját: idő, dicsőítés és imádság.

Földi létünknek van egy kezdő és egy végpontja. A köztes időt imádsággal próbáljuk ritmizálni. Napi ritmus a zsolozsma végzése; éves ritmus a liturgikus év megélése. Nem szabad hagynunk, hogy az idő uralkodjék rajtunk, gyakran időhiányban szenvedünk. A görög nyelvben két szó van az időre, de két tartalommal: míg a kronosz azt az időt jelenti, ami másodpercről másodpercre halad előre, addig a kairosz az értékes, szép pillanatok idejét jelöli; ez az idő, amikor Isten találkozik velünk. Szánjunk időt értékes, bensőséges találkozásra Istennel – hangsúlyozta az előadó.

A zsolozsmázás alapvetően Isten dicsőítése. Komplex műfaj, mert imádság, bűnbánat, kérés, hálaadás, dicsőítés van benne. Miért dicsőítsük Istent? A római katolikus szentmisének egyik imádságát idézte: „A Te boldogságod teljes a mi dicséretünk nélkül is, mégis megadod, hogy jóságodért hálát adjunk. A mi magasztalásunk nem tesz nagyobbá Téged, nekünk azonban üdvösségünkre válik.”A dicsőítéssel üdvösségünket munkáljuk. A dicsőítésnek nincs oka, „ok-talan” imádság. Isten maga a motiváció. Isten dicsőítésekor a megtérés útján haladunk.

Az imádságkor a Szentlélek cselekszik bennünk. A Szentlélek Isten ajándéka, hogy mi bensőséges kapcsolatban lehessünk Vele. Imádság közben ízlelgessük Isten nevét, gondoljunk vissza a Teremtő nagy tetteire, adjunk hálát neki! – javasolta Edward atya.

Magyar Kurír