Székely János megáldotta a felújított kemenesmihályfai és vönöcki templomokat

Kemenesmihályfán az épület külseje újult meg, a csapadékvíz-elvezetést is megoldották, valamint a templom környezetét is rendbe tették. Az épület belsejében a lábazatot megfelelő magasságig leverték, újravakolták, hogy eltüntessék a vizesedés nyomait, megszüntessék a problémát.

Vönöckön ennél is nagyobb munkát végeztek: gyakorlatilag teljes külső és belső felújítást. Új a tető, a cserepezés, a nyílászárók, a térkövezés, a csapadékvíz-elvezetés. A templom belsejében új a villamoshálózat, a világítás, a járólap, a liturgikus tér, emellett kifestették a falakat és a famennyezetet is kezelték.

A vönöcki Szent István király-templomban bemutatott szentmise prédikációjában államalapító szent királyunkra emlékezett Székely János, példaként állítva őt a jelenlévők elé.

Fontos volt számára és családja számára a hit, az imádság. Istentől megragadott emberek voltak. Államalapításunk kezdetén egy szent család áll. Ennek üzenete, hogy ha szeretnénk, hogy magyar népünknek legyen jövője, kellenek szent családok. Kell, hogy legyen idő az Istennek, át kell adni az imádságot, az éneket, az ősök hagyományát, át kell örökíteni azt az erkölcsi tartást, ami hitünkből fakad – fogalmazott a főpásztor. Kiemelte, hogy egy gyermek legfőbb nevelője az Isten. Amit a szülők nem tudnak a gyermekek szívébe vésni, azt az Isten meg tudja tenni. Ezért a szülő azzal teszi a legnagyobb jót a gyermekével, ha elvezeti Istenhez.

Kiemelte azt is Székely János, hogy István a lelke mélyéig hívő ember volt. Nem taktikából, hanem szívből. Ha csak tehette, mindennap misére ment. Bár Európa egyik legerősebb hadseregét tudhatta magáénak, hódító háborút nem indított. Inkább templomokat és kolostorokat épített, hogy sziklára építse az országát.

Így kell tennünk ma is, sziklára kell építenünk. Ma azt látjuk, hogy Európa több népe is kezdi elhagyni az ősi forrását, a kereszténységet, amelyből megszületett. Így viszont lassan a kultúránk elhal és megsemmisül. Ha Európa eldobja a keresztény gyökereit, akkor Európának nincs jövője, akkor itt valami gyökeresen más fog születni. Van-e bennünk istenkeresés, akarunk-e ma arra a sziklára építeni, amire István király építette hazánk jövőjét? – tette fel a kérdést a püspök. – Hisszük-e, hogy Isten törvényei nem gúzsba kötnek, hanem mutatják a szeretet és a boldogság, az emberhez méltó élet útját...

A királynak fontos volt a szegények megsegítése. István adni akart, látta a szegény nyomorát. Ha keresztény hitünk igazi, akkor észre kell vennünk a szegényt, a gyöngét, a beteget, az időset. Kérjük Istent, hogy a templom teljen meg az itt élők énekével, örömével, imádságával, és tanuljunk István királytól – biztatott végül Székely János. Majd a szertartás végén megáldotta az új kenyeret.

A szentmise végén Ágh Péter, a térség országgyűlési képviselője köszöntötte a megjelenteket államalapító szent királyunk ünnepe alkalmából. Beszédében kiemelte: az épületek megújulását lelki megújulásnak is követnie kell, hogy a magyarságnak legyen jövője. Emellett oklevelet adott át a település polgármesterének, köszönetképp a falu lakosságának a járványügyi veszélyhelyzet idején tanúsított példamutató magatartásáért.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír