Végzős évfolyamok láttán sokszor felmerül a kérdés: a művészetek órának az érettségi évében vajon mi értelme van? A mostani esemény is bizonyítja, hogy az ismeretek elsajátításán kívül jóval több: a kreativitás, problémamegoldás fejlesztésén túl akár fájó veszteségek feldolgozására is alkalom lehet. Idén annak az évfolyamnak, mely jelenleg az elmaradt osztálykirándulásokkal, lelkigyakorlatokkal, külföldi cserekapcsolatokkal, elmaradt élő tanórákkal érettségi előtt állva egyértelműen az iskolások közül a járvány vesztese, akár a helyzet elfogadását, pozitívvá fordítását, a mély, belső, egyre érettebb hit megvallását is jelentheti. Hogy hogyan?
A majdnem fél év után az iskolába visszatérő diákok művészetek tantárgyból projektmunkát kaptak feladatként: választaniuk kellett egy kedvelt korszakot és művészeti ágat, majd választásaik szerint rendeződtek kiscsoportokba. A szokásos PPT-előadáson kívül az is a feladatuk volt, hogy egyénileg alkossanak valamit – tudtuk meg Juhászné Székely Hajnalka tanárnőtől. Pintér Márton, az egyik osztálytárs már régóta foglalkozik animációs kisfilmekkel, eddigi ismereteit azonban szívesen fordította arra, hogy graffitit hozzon létre az iskola falára Szarvas Borbálával, Fidrich Enikővel és Alföldi Zsigmonddal. A lázadás jelét láthatnánk a falfestésben, hiszen megszoktuk, hogy korlátozva van ennek a művészeti ágazatnak a „kiélése”, sokszor a romboláshoz, egyesek exhibicionista és semmit nem tisztelő hajlamaihoz kötjük. A diákokat azonban izgatta, hogyan lehet ezen a nyelven egyértelműen pozitív üzenetet kommunikálni, az előítéleteken átlépni. Hogyan tud egy meghatározó forma új jelentést hordozni?
Miután engedélyt kaptak a szaktanártól és az igazgatótól az előzetes tervek bemutatását követően, elindult a procedúra: hol legyen pontosan a több négyzetméteres festmény? Mivel az iskolát átépítik, és a munkálatok párhuzamosan folynak az oktatással, először a lebontandó iskolai szárnyra gondoltak a diákok, ezt úgyis jól lehet látni a termükből. Aztán felmerült annak a lehetősége, hogy ahol a tanárok mindennap behajtanak, és ahol egyre többen közlekednek az építkezés miatt, a kocsibejáró kapualjba fújják fel a festményt. De az látszódhat az utcáról? Befolyásolhatja az iskoláról kialakított képet?
Valahogy minden úgy alakult, hogy a hely kijelölte magát, látszik is, meg nem is, és az átjáróból felnézve meg is állapították a készítők, hogy tulajdonképpen centire pontosan itt ülnek három éve a kép fölött, de nem gondolták volna soha, hogy egy fontos közös munkájuk lesz valaha ezen a helyen. (Azt már csak én teszem hozzá, hogy ez egyben a szóbeli érettségik terme is.) Szeptember 28-án az önkormányzat válasza megérkezett, melyből kiderült, hogy nem kell engedély a felfestendő graffitihez.
Egyértelmű volt az alkotók számára, hogy az iskola ferences lelkisége miatt egy szerzetest szeretnének ábrázolni, vagy Szent Ferencet, mégpedig a koronavírus ellen kiállva, de hogy pontosan hogyan, az egy hosszabb folyamat során alakult ki. A csuklyás, imádkozó szerzetest ábrázoló vázlatot követte az, hogy feszülettel a kezében áll Ferenc a Szent Angéla-iskola és a vírusok közé, hasonlóan, mint ahogyan Giotto képén prédikál a madaraknak, vagy kiűzi a városból az ördögöket. Beszélgetésünk során felidéződött a védőszentnek a leprásokhoz való viszonyulása is. „Ferenc odament a lepráshoz, megcsókolta, nem utasította el, ő maga mégsem lett beteg. Ez az odafordulás egyfajta lelki kitörés is volt Ferenc számára, ettől kezdve minden megváltozott benne” – idézte fel az ismert történetet Zsigmond. A tervezési folyamat egy pillanatában megjelent Ferenc kezében a fertőtlenítőszert spriccelő flakon, és természetesen felkerült arcára a maszk is.
A koronavírusok ugyan egyfajta sablon szerint készültek, de mindegyik más és más arcot kapott aszerint, hogy agresszív, szaglást-ízlelést elvevő, nagyon komoly kórlefolyást okozó vagy épphogy megbetegítő, azaz az alkotók szerint bugyuta vírusról van szó. És hogy miért nem pirosak a koronavírusok? Ez a szín valahogy fel sem merült, a zöld jobban hasonlít a méregre, rosszabb asszociációkat szül, pedig valahol mégiscsak az élet színe. A felfestés előtti utolsó pillanatban nagyobb koronavírus-sablonokat kellett gyártani (angol órán), mert az eredetiek túl kicsiknek bizonyultak.
Nagyon hamar megjelent annak a gondolata, hogy a giottói ikonográfiai elrendezést idézettel egészítik majd ki, mely a kép fontos alkotóelemévé vált. Olyan verset kerestek a Bibliából a diákok, mely a mostani helyzetet és Isten ígéretét tolmácsolja. Nem kellett sokat lapozniuk, és jobb is, hogy nem kerestek tovább: Mózes második könyvéből, a Kivonulás könyvéből vették azt az idézetet, melynek értelméről újra és újra elgondolkodnak: „Eltávolítom közületek a betegséget, és napjaid számát teljessé teszem.”
Teljesnek lenni egészségesként „bekorlátozva”, a mindennapi életet szűk keretek közé szorítva, veszélyhelyzetben, felelősséggel a vállunkon is lehet. A karantén és mindenféle veszteség ellenére is lehet kiteljesedett életet élni”
– vallották a diákok.
„Szent Ferenc is gyenge ember volt, de ki tudta nőni magát, ezért is válhatott szentté” – tette hozzá Marci, az ötletgazda. – Ebben a helyzetben is tudjuk egymásnak és Istennek teljesen odaadva élni az életünket. Ne féljünk, ha be vagyunk zárva, vagy veszélyhelyzetben vagyunk! Inkább főzzünk abból, amink van!”
Október elsején, csütörtökön a négy diák osztályfőnökük, Benedek Balázs felügyelete és közreműködése mellett három óra alatt felfestette a falra a képet. Írásvetítővel kivetítették a rajzát a falra, de az még így is túl kicsinek bizonyult, tovább kellett nagyítani. Közben pedagógusok, diákok hol kíváncsian, hol értetlenkedve fejezték ki véleményüket. Marciék beszámoltak arról, hogy a graffiti egy nem mindennapos tevékenység, ugyanakkor teljesen magával tudja ragadni az embert, főleg úgy, hogy hármójuk még soha nem próbálta korábban. Megtapasztalhatták, milyen csoportban együtt ötletelni és alkotni, segíteni egymást, hogy mindenki megtalálja a helyét, kipróbálhassa az adott feladatban magát, és hozzátegyen a közöshöz.
Nézték együtt az elkészült művet, és megállapították, ha Szent Ferenc a védőszentjük, akkor tényleg véd, ezt komolyan kell venni, bízhatnak benne. Sikerült „megszelídíteni” a koronavírust, és átélni a biztonság erejét abban a helyzetben, amelyben bármikor bármi megtörténhet, egyik napról a másikra lehetünk mi vagy hozzátartozóink betegek, vagy újra otthon kell maradni digitális oktatásra vagy home office-ra váltva. Amikor a diákok nem tudhatják, hogyan zajlik ebben a tanévben az érettségi, hogyan fognak tudni felkészülni. És amikor mi magunk sem tudjuk, csak tapasztaljuk, hogy vigyáznak ránk.
Fotó: Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium Facebook-oldala, Pintér Márton, Fidrich Enikő
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria










