Szent Ignácra emlékeztek a pesti jezsuitáknál

Megszentelt élet – 2017. augusztus 1., kedd | 11:41

Vízi Elemér jezsuita tartományfőnök mutatott be ünnepi szentmisét a Jézus Szíve jezsuita templomban Szent Ignác égi születésnapjának 461. évfordulóján, július 31-én. A szertartáson a templom Musica Sacra kórusa énekelt, Rónaszéki Tamás vezényletével.

A papság bevonulása után a tartományfőnök köszöntötte a megjelent híveket, rendtársait, a nővéreket, valamint a rend munkatársait. Mint mondta, Loyolai Szent Ignác ünnepe mindenkit arra figyelmeztet, hogy keljünk útra, induljunk el oda, ahová hív bennünket az Úr. Hozzátette: mindenkinek feladata, hogy élete során olyan eszközöket sajátítson el, melyek segítségével készségesen tud előre haladni.

Loyolai Ignác e napon költözött haza Istenhez, aki felé olyan sokat volt úton, akit annyira keresett, akire annyira figyelt, és akinek annyira akarta dicsőségét terjeszteni Egyházában, itt a földön – folytatta Vízi Elemér. Szent Ignác példáját ma is sokan követik, ezért lehet tőle kérni, hogy segítse ezt az utunkat, segítse keresésünket, hogy egykor mi is hazataláljunk.

Homíliájában a tartományfőnök arra figyelmeztette a templomban megjelent híveket, hogy Isten közelsége bennünket is meg kell hogy érintsen, minket is át kell hogy formáljon, amint ezt a rendalapító Loyolai Ignáccal is tette. Erre figyelmeztet a felolvasott evangéliumi részlet is – folytatta a tartományfőnök –, melyben Jézus az apostoloktól megkérdezte, kinek tartják őt.

E kérdés ma is aktuális: kinek tartjuk őt? Szavaink, amelyekkel válaszolni szeretnénk, végesek. Megfogalmazásunk törékeny, akadozó. Szent Ignác példája is bizonyítja: nem szavakkal, hanem életünkkel tudunk e kérdésre megfelelő választ adni. Számára a nagy célok voltak fontosak, ezekre tette fel egész életét. Ezért építette személyes kapcsolatát Jézussal napról napra, miután megérintette őt az isteni világosság.

Sokan katonaembernek látják Ignácot, de ő misztikus is volt. Önmagát zarándoknak nevezte – mondta Vízi Elemér. Zarándok létében bontakozott ki az a dinamizmus, amely aztán kihatott és hat ma is környezetére, követőire. Engedte, hogy Isten vezesse őt. Ezért volt nagy hatással kora emberére, egyházára, s hat még ma is. Ignác meghívta és hívja ma is az embereket az Istennel való együttlétre.

A rendalapító ma is példa, hiszen ő is folyamatosan növekedett hitében, keresett, úton volt, s amikor egy ágyúgolyó megsebesítette, megtért, Isten felé induló, Istent követő zarándokká vált. Papírra vetette lelki zarándokútjának állomásait, segítve ezzel másokat is. Megtanulhatjuk tőle, miként próbálta építeni személyes kapcsolatát Istennel.

Szent Ignác egyik utóda a rend élén társainak egy alkalommal arról beszélt, hogy semmi nem gyakorlatiasabb annál, mint megtalálni Istent, szerelmesnek lenni belé. Visszavonhatatlan módon, véglegesen. Hiszen akibe szerelmes az ember, az mozgatja a képzeletét, mindent hatása alá von. Meghatározza, miért kelünk reggel fel, mivel töltjük az estét, mit olvasunk, mi sebzi meg szívünket, mi az, ami csodával és hálával tölt el bennünket. Légy szerelmes Istenbe – hangzott az utód felszólítása –, maradj szerelmes Istenbe. Ignácra is illenek ezek a szavak, nekünk is utat mutatnak – fejezte be homíliáját Vízi Elemér SJ.

A hagyományokhoz híven az élő és elhunyt jezsuitákért felajánlott szentmisét követően a templomkertben baráti beszélgetéssel folytatódott a közös ünneplés.

Fotó: Merényi Zita

Bókay László/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria