Szépszeretet – Marton Marcell kármelita atya önéletrajzi írása

2018. április 22. vasárnap 18:00

A könyv Marton Marcell (1887–1966) kármelita atya – eredeti keresztnevén Boldizsár – „Szépszeretet” című önéletrajzi írásának második, bővített kiadása.

A hívek által már életében szentnek tartott szerzetes 1950 májusában, 63 éves korában, rendi elöljárója akaratára, egy hónap alatt írta meg művét, amelyben életének első négy évtizedét meséli el a Kármelbe lépéséig, ami 1925-ben, 38 éves korában következett be. Marcell atya nem pusztán külső eseményeket mond el, hanem szívének belső történéseit tárja az olvasó elé.

Önéletrajzában felidézi: tizennégy évesen belépett a jezsuiták Mária Kongregációjába, misztikus szerelmeket élt át Jézus és Mária iránt. Jegyesének nevezi Máriát, és a csillag szimbólumát is alkalmazza a Szűzanyára. Ennek ellenére gyermek- és ifjúkorában nem érzett magában hívást a papi-szerzetesi életre. Csak arra emlékszik vissza, hogy gyermekként – a papokat utánozva – időnként misézgetett. Középiskolásként a keszthelyi premontrei gimnáziumba került, de ott sem érte olyan hatás, amely egyértelműen a papság vagy a szerzetesség felé indította volna. Ami Keszthelyen a legmélyebb benyomást gyakorolta rá, az a Balatonnak, a természetnek a szépsége volt. Tény, hogy egész életében különleges érzéke volt a szépség iránt, a „szépség szerelmese” volt, akárcsak Keresztes Szent János. Lelki fejlődésére alapvető hatást gyakorolt Nagyszombat, itt végezte a gimnázium felsőbb osztályait. Már ekkor misztikus tapasztalatokban részesült. Ennek ellenére, amikor később felkerült Budapestre, „elveszítette” ezt a kegyelmet, s életében hosszú ideig nem volt ennek folytatása. Tizenhat éven keresztül nem járult szentségekhez. Ironikus, hogy amikor tanáremberként az egyik kolléganőjének udvarolt, a hölgy azért utasította el, mert Marcell atya akkoriban nem járt templomba.

Az ifjú Marton Boldizsár élte a maga életét, s már egyetemistaként óriási lehetőségeket kapott: beutazhatta Európa jó részét. Magyar–latin–görög szakos tanárnak készült, ezeken felül pedig németül, franciául és olaszul is tanult. Először Erdélyben lett tanár, majd Zalaegerszegen. Közben megjárta az első világháborút is. Önként jelentkezett egy nála fiatalabb kollégája helyett, mivel ő már családos ember volt. Albániában kölcsönös szerelembe esett egy muzulmán lánnyal, eljegyezte, és már az esküvőt tervezték, amikor a lányt saját családja meggyilkolta, nehogy egy hitetlen férfi asszonya legyen. Marton Boldizsár ép testtel, de összetört szívvel tért haza. Ekkor még nem volt képes arra, hogy a háború során történt rengeteg csodás megmenekülésben és hazatérésében meglássa a Szűzanya gondoskodó anyai hatalmát, végső soron Isten végtelen kegyelmét. A döntő mozzanat akkor következett be, amikor 1923-ban egy fiatal hölgy odaadta neki Lisieux-i Kis Teréz önéletírását (XI. Pius pápa ebben az évben avatta Terézt boldoggá, két év múlva pedig szentté). Marcell atya először nem akarta elolvasni, majd amikor mégis elkezdte, nem tudta letenni, és ennek következtében egész élete megváltozott, új irányt vett.

Az önéletrajz címét Marcell atya tág értelemben használja. Édesanyja különlegesen szerette őt. Ez volt az előzmény a Szentháromságos Istenhez, az igazi „Szépszeretethez”, vagyis magához Krisztushoz, akiben megtestesült a mennyei Atya szeretete, s a Szentlélekhez, akiből kiáradt a „Szépszeretet”, s akit Marcell atya megkülönböztetett „minden egyéb, más, úgynevezett szeretettől”. A teremtmények közül csak Mária az, a „Szépszeretet Anyja”, aki képes arra, hogy Jézust, a „Szépszeretetet” neki adja, mégpedig olyan módon, hogy Jézus az övé lehessen, ő pedig Jézusé. „A Szépszeretet Anyja adta nekem a Fiát, a Szépszeretetet; és Jézus az enyém volt, és én az Övé… Világosan láttam: kicsoda nekünk, azaz akkor inkább így: nekem Jézus, és hogy a Szentháromság Egy Istené vagyok – egészen!” – írja Marcell atya. Egyedül Mária az, aki „másféle szeretetet nem ismer, nem adhat, nem képes adni, mivel ez a lényegéhez tartozik”.

Megélve ezt a lelkiséget, Marcell atya is képessé lesz arra, hogy a „Szépszeretetben”, vagyis Istenben élve magának Jézusnak a szeretetével szeresse Máriát és szeressen minden embert. Marcell atya lelkileg élte meg, hogy aki egyszer megtalálja a Szűzanyát, „annak mindene lesz Jézus. Nem is lehet másként! Jézus benne van Anyjában, a legtökéletesebben, a legteljesebben Őbenne minden teremtménye között. Amikor Máriát szeretem, akkor Jézust, tehát az Atyát dicsőítem. Hiszen Isten akaratát szeretem. Mert Őt Isten akarja…”

Amikor Marcell atya – hitének zarándokútján – rátalál Máriára, benne felismeri a legnagyobb szépséget, s általa megnyílik a legnagyobb szerelemre, amely minden más földi vonzalmat legyőzve szabaddá teszi őt Istenre. Ahogyan önéletrajzában írja: „Szerelmese lettem szépségének, egyedül az Ő szépségének, mert tudom, hogy az – hiánytalan, az az Isten, Jézus, a Szentháromság szépségét tükrözi, adja, kínálja és elmerít benne. (…) Ez az én életem igaz története.”

Marcell atya életét párhuzamba állíthatjuk Szent Ágostonéval: mindketten a tékozló fiú tapasztalatát élték át. Biztonságban éltek az atyai házban, de később eltávoztak onnan, s hitüket elvesztve bolyongtak hosszú ideig, hogy aztán visszatérve oda, megéljék az életszentséget. Mindketten eljutottak odáig, hogy maximálisan engedelmeskedve Isten akaratának, Szent Pállal elmondhatták: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem” (Gal 2,20).

Marcell atya önéletrajzi írásának igazában nem ő maga a főszereplője, hanem Isten, s az a mód, ahogyan a Teremtő megjelenik az életében, amelyet két szóval így foglal össze: „Isten irgalma.” A kármelita szerzetes élete és írásai Isten határtalan irgalmáról tanúskodnak, s ezzel együtt a reményt hivatottak felébreszteni bennünk, hogy az Úr kegyelme bármelyikünkre és bármikor kiáradhat.

Marton Marcell atyát 2013. december 9-én Ferenc pápa tiszteletreméltónak nyilvánította, vagyis megnyílt az út boldoggá avatása felé.

Szépszeretet – Marton Marcell kármelita atya önéletrajzi írása
Sarutlan Kármelita Rendtartomány

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Kultúra
Vezető híreink - olvasta már?
kibontakozo-kegyelem-interju-mohos-gabor-kinevezett-puspokkel
Kibontakozó kegyelem – Interjú Mohos Gábor kinevezett püspökkel

Ferenc pápa 2018. október 4-én Mohos Gábor pápai káplánt iliturgi címzetes püspökké, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspökévé nevezte ki. A Pápai Magyar Intézet (PMI) rektorát római hivatalában kérdeztük.

2018. október 21. vasárnap
ferenc-papa-ne-az-elso-helyekert-konyokoljunk-hanem-szolgalatot-valasszuk
Ferenc pápa: Ne az első helyekért könyököljünk, hanem a szolgálatot válasszuk!

Október 21-én a Szentatya a vasárnapi evangéliumról elmélkedett a déli Úrangyala ima elmondása előtt, utána pedig a missziós világnap kapcsán a fiatalok bevonásának fontosságára hívta fel a figyelmet.

2018. október 21. vasárnap