Az irgalmasság gyümölcsei az oktatásban

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az irgalmasság gyümölcsei mottóval rendezett konferencia elején az intézet munkatársa, Mártonné Sárossy Mónika köszöntötte a résztvevőket, és röviden értékelte a lassan véget érő tanévet, melynek során csupán az alsó tagozatos pedagógusok számára 28 programot szerveztek a KPSZTI munkatársai. Legnépszerűbbnek a bemutatóórával egybekötött alkalmak, valamint a Powerpoint használatával, a másság kérdéseivel, a kiégéssel foglalkozó képzések bizonyultak.

A felkészültségben és naprakészségben segítséget nyújtó képzések a tantárgygondozók munkájának köszönhetők, akiknek Bajzák Erzsébet Eszter nővér emléklapot nyújtott át, megköszönve munkájukat. Az intézet munkatársai és a pedagógusok nevében megköszönték Eszter nővér sokéves munkáját, és az Úr áldását kérték nyugdíjas éveire.

A Tanítók Fekete István Egyesülete idén Lázár Ervin meseíróversenyt hirdetett meg az író születésének 80. évfordulója alkalmából a 3–4. osztályosok számára; az egyesület nevében Csébi Józsefné és Eszter nővér nyújtotta át a díjakat az első három helyezettnek.

A konferencia első előadását Pékné Borbély Katalin fejlesztő- és gyógypedagógus tartotta a hatékony tanulási és tanítási stratégiákról. A tanulást befolyásoló tényezők kapcsán beszélt az érzelmi állapotokról, melyek – sajnálatra méltó módon – egyre rosszabb irányba haladnak, ahogy telnek az iskolába járás évei; pedig amikor a gyerek eléri az unalom fokát, onnantól kezdve már nem lehet őt tanítani.

A tanulási technikákról szólva méltatta L. Ritoók Nóra tevékenységét, aki rendkívüli eredményeket ér el a Hajdú-Bihar megyei Igazgyöngy-iskolában a hátrányos helyzetű gyerekek oktatásában.

Az előadó hangsúlyozta a szokásrend fontosságát, ami napjainkban kissé háttérbe szorul; majd a tanulási stílusok terén adott ötleteket és támpontokat a pedagógusoknak.

A tanulás külső feltételeit fontos megteremteni a gyerekek számára; ügyelni a testtartásukra, a láb alátámasztottságára, a rendre, a munkaeszközökre; a csendet ajánlják általában tanuláshoz, azonban több kutatás azt mutatta ki, hogy például Mozart zenéje jó aláfestés, akár napköziben is. Borbély Katalin a résztvevők figyelmébe ajánlotta a Pomodoro módszert, mely az intenzív tevékenység és az 5-15 perces szünetek váltakozását javasolja; hangsúlyozva, hogy tanítani kell rá a gyermeket, hogy amikor a tanulási szakaszban kezd elkalandozni a figyelme, akkor tudatosan térítse vissza a tevékenységhez.

Az előadó beszélt a részképességek jelentőségéről; az auditív és vizuális percepció (észlelés) szerepéről a megfigyelőképességben; megjegyezte, hogy sokszor egyszerű anatómiai gondok állnak a problémák hátterében (látás- és hallásproblémák). Javasolta Oroszlány Péter munkáit a dinamikus olvasásról, a skimming és scanning technikákról; kiemelte a belső képalkotás fejlesztésének rendkívüli fontosságát, ami alapvető az olvasás, szövegértés, tanulás terén. Emellett SNI-s gyerekeknél sokat segítenek a képregények, illetve az interneten is elérhető diafilmek; valamint a kulcsszavak megtalálását gyakoroltató praktikák.

A második előadás során Németh Erzsébet pszichológus az iskolákban adódó nehéz helyzetekről beszélt, a hatékony kommunikáció és a konfliktuskezelés módjairól. Elmondta, a közelmúltban végzett ifjúságkutatás szerint napjainkban az egyik legnagyobb probléma a fiatalok számára a kilátástalanság. Értékvesztés, anómia (a közösen elfogadott értékek hiánya) jellemzi a mai serdülőket, fiatal felnőtteket; mint Kopp Mária vizsgálataiból kiderül, ez a folyamat már 2002 táján elindult, és néhány év alatt jelentősen rosszabbodott.

A következőkben Németh Erzsébet abban nyújtott segítséget a pedagógusoknak, hogyan tudnak jól lefolytatni beszélgetéseket konfliktushelyzetekben akár a tanulókkal, akár a szülőkkel. Hangsúlyozta többek között a megértő meghallgatás erejét, illetve hogy nem szabad bagatellizálni, amit a másik fél érez, tiszteletben kell tartani az érzéseit. Még ha rosszat is tett a gyerek, meg tudjuk őt dicsérni például azért, mert „jó, hogy ennyire őszinte voltál”, vagy a szülőt azért, mert „látom, hogy figyel a gyerekeire”.

A sikerélmény kapcsán kiemelte, a sikerorientált emberekre a kutatások szerint jellemző, hogy reálisabb célokat tűznek ki maguk elé, mint a kudarckerülő társaik, akik gyakran alá vagy fölé lőnek a célkitűzéssel. Ranschburg Jenőre hivatkozott, aki azt mondta: olyan feladat kell, amit lábujjhegyre állva el tud érni a gyerek.

A konfliktuskezelés fő technikájának az aktív figyelmet nevezte az előadó; ha figyelek valakire, és megpróbálom megérteni, ami benne van, hogy milyen érzelmek vannak mögötte, és ezt visszajelzem számára, annak erős jutalomértéke van, emiatt csökkenti az indulatokat. Meg kell értenem, és meg kell nyugtatnom, csak azután tudunk megoldási módokat keresni. Az aktív figyelem céltudatos magatartás, szemben a passzív változatával, ami erőfeszítés nélküli, és gyakran elkalandozik.

Az aktív hallgatás minimum szükséges összetevője a szemkontaktus, a „bólogatás”, és az odafordulás – már ez is segít, mégha nem is mondunk semmit; emellett a nyitott kérdések, az összefoglalás és tisztázás jelentőségét is kiemelte a pszichológus.

A harmadik előadásban Udvardy György pécsi megyéspüspök az irgalmasság gyümölcseiről beszélt a hallgatóságnak, hangsúlyozva, hogy amikor az irgalomról beszélünk, akkor Istenről beszélünk. Isten szeretet – mondja a János-levél, és csak ebben a tapasztalatban tudjuk Isten irgalmasságát jól érzékeltetni. Sokszor felmerül egy pedagógus hétköznapjaiban, hogy egy adott helyzetben irgalmas legyen, vagy igazságos? Pontok, jegyek múlnak rajta sokszor, esetleg egy gyerek egész jövője. A Jézusban fölismert irgalmasság új cselekvésmódra ösztönöz minket; napról napra hitbéli döntés kell az irgalmassághoz. Alaptapasztalatunk az, hogy „nekem már irgalmaztak” – utalt a püspök a gonosz (irgalmatlan) szolgáról szóló példabeszédre.

Udvardy György megemlítette, hogy a mindennapi közbeszédben akár negatív tartalmak is kötődnek az irgalmassághoz; sokszor feltételezik, hogy kizárja az igazságosságot, illetve hogy ha irgalmas vagy, akkor nem fogsz boldogulni, nem viszed semmire. Az Ószövetségben ezzel szemben az irgalmasság anya és gyermeke kapcsolatát jellemzi – felmerül a kérdés: valójában ki függ kitől? A gyermek függ anyjától – de a szeretet síkján az anya is függ gyermekétől: tudni szeretné, mi jó neki? Egy osztályközösségben szintén azt kell nézni, mi jó valakinek; az jusson neki, ami őt gazdagítja.

Isten hűsége és irgalma olyan, mint a szikla az Ószövetségben: jöhet bármi, egészen bizonyosan ott van; nem mondja azt: „ezt nem gondoltam volna rólad” – hiszen tudja, ki vagyok… Az egyiptomi fogság történetéből látszik, hogy az irgalomhoz a szabadítás is hozzátartozik. Istent megrendíti a bűn, de büntetésében mindig irgalmas; az irgalom pedig megtérésre indít.

Izajás könyvében az Úr szolgája „a megroppant nádszálat nem töri össze, és a kialvó mécsbelet nem oltja el”. Amikor Jézus betér a názáreti zsinagógába (Lk 4,18), a következő szövegrészt olvassa fel Izajástól:

„Az Úr lelke rajtam:
ő kent föl engem,
hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
ő küldött engem,
hogy (meggyógyítsam a megtört szívűeket),
szabadulást hirdessek a raboknak,
és a vakoknak megvilágosodást,
hogy felszabadítsam az elnyomottakat, hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét…”

Az Úr kegyelmének esztendeje a jubileumra vonatkozik, ami új kezdetet, szabadulást, gyógyulást és bűnbocsánatot jelentett mindenki számára.

A házasságtörő asszony történetében Jézus így szól: menj, de többé ne vétkezzél. Az irgalmasság lelki cselekedetei között szerepel a bűnösök megintése is. A tanár is megfeddi növendékét, ha szükséges – hisz az igazság kimondása is lehet az irgalmasság cselekedete. Az irgalmasság többi lelki cselekedete szintén hangsúlyos egy pedagógus életében: a tudatlanokat tanítani, a kételkedőknek jó tanácsot adni, a szomorúakat vigasztalni, a bántalmakat békével tűrni, az ellenünk vétkezőknek megbocsátani – ezeket mind átélik a pedagógusok.

Az irgalmasság gyümölcse a sorsközösség, a felelősségvállalás, az anyagi javak igazságos felhasználása; és ide sorolhatjuk a jó kérdések feltevését is: a konkrét, valós, közvetlen kérdéseket – fogalmazott Udvardy György. A másik közelsége kibillent virtuális világunkból, mert kér – amire konkrét, életszerű választ kell adnunk.

Fotó: Lambert Attila

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír