Teréz anya tiszteletére avattak emléktáblát Budapesten

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmisét megelőzően a főpásztor rózsafüzér imádságot vezetett a magyar családokért és ifjúságért. A misén koncelebrált Lambert Zoltán kanonok, városmajori plébános és Kelemen Zoltán káplán.

Lambert Zoltán köszöntőjében elmondta: gondviselésszerű, hogy az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Erdő Péter által vezetett elsőszombati rózsafüzére és Teréz anya emléktáblájának megáldása így összetalálkozhat a szenttéavatás előestéjén.

Erdő Péter szentbeszédét teljes terjedelemben közöljük.

A mai evangéliumi szakasz három sommás kijelentést és két csattanós példabeszédet tartalmaz. E két példabeszéd szemléletesen mutatja, hogy milyen legyen a Krisztust követő ember magatartása. A mai szakasz elején és végén elhelyezkedő sommás kijelentések pedig ennek a követésnek a keménységét, sokszor a paradox voltát érzékeltetik.

A két példabeszéd azt mutatja be, hogy előrelátó mérlegelés szükséges az evilági élet nagy vállalkozásaihoz is. Aki építkezésbe fog, vagy aki háborút kezd, annak jól számba kell vennie erőit, lehetőségeit és képességeit, nehogy kudarcot valljon. Ehhez hasonló Krisztus tanítványainak helyzete is, mert az ő nyomába szegülni hosszú távra szóló, és nagy erőfeszítést kívánó vállalkozás. Aki tehát rászánja magát, hogy keresztény legyen, annak számba kell vennie az ezzel járó kötelezettségeket és veszélyeket is.

A felolvasott evangélium elején kemény mondatok állnak. „Aki nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit, nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom.” Hogyan mondhat ilyet Jézus, aki a szeretet parancsát hirdette? Ezt a kérdést sok keresztény feltette magának a történelem során. A választ pedig a Biblia beszédmódjában találjuk meg. Az Ószövetségben a szeretet–gyűlölet ellentétpár gyakran annak kifejezésére szolgál, hogy egy személyt vagy egy dolgot a másiknál jobban szeretünk. Jákobról olvassuk, hogy „Szerette Ráhelt és gyűlölte Leát.” (Ter 29,28–30) Másutt azt halljuk, hogy az Úr maga „szerette Jákobot és gyűlölte Ézsaut”. (Mal 1,2–3) Ezek a kifejezések azt jelentik, hogy Jákob inkább Ráhelt választotta, illetve hogy az Úr inkább Jákobot választotta, mint Ézsaut. Jézus szavait tehát úgy kell érteni, hogy még a hozzátartozóinkat sem szerethetjük jobban, mint Istent, és mint Krisztus ügyét. Szeretnünk kell tehát mindenkit, különösen a ránk bízottakat, a közel állókat, azokat, akik testvéreink a hitben, akikért közvetlen felelősséggel tartozunk, és szeretnünk kell mindenki mást is, amennyire csak lehetőségünk van rá. De Istent mindennél jobban kell szeretnünk: teljes szívünkből, teljes lelkünkből és minden erőnkből. Jézus radikális tanítása tehát azt jelenti, hogy emberi szempontok miatt nem hanyagolhatjuk el, nem szoríthatjuk háttérbe Isten szeretetét.

Isten irgalmas és jóságos. Ő maga kívánja, hogy iránta érzett szeretetünket az emberek javára végzett jótettekkel is kifejezzük. „Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, nekem teszitek” – mondja Jézus. Mégis adódhatnak az életben olyan helyzetek, amikor hozzánk közel álló személyek olyat kívánnak, ami szembefordulást jelent Isten akaratával. A barátság és a rokonság sem lehet elég ok arra, hogy csaljunk vagy lopjunk a munkahelyen, és a hozzátartozók kényelme sem elég ok arra, hogy megtagadjuk a hitünket.

A mai evangélium példázatai tehát azt érzékeltetik, hogy Krisztus követése minden evilági vállalkozásnál nagyobb dolog. Nem lehetünk jó keresztények anélkül, hogy egyfajta rendet ne teremtsünk magunkban, hogy ne törekedjünk a tudatos, tervszerű, fáradságot sem kímélő életre. De mindez nem elegendő, mert a keresztény élet, a hit és a gyakorlatban való tanúságtétel nem pusztán emberi teljesítmény. Isten kegyelme a keresztény élet legfőbb erőforrása. Ezért amikor életünket, egyéni és közösségi életünket tervezzük, kérni kell Isten kegyelmét, reménykedni kell kegyelmében, de tervszerűen építkezni és komolyan fáradozni is kell abban a biztos tudatban, hogy emberé a munka, Istené az áldás.

A mai szentmise végén megáldjuk itt a templomban Kalkuttai Teréz anya emléktábláját. Teréz anyát Ferenc pápa holnap Rómában ünnepélyesen szentté avatja. Az ő tanúságtétele a segítő szeretet nyelvén fogalmazódott meg. Ez a nyelv pedig érthető a világ minden népe számára. Annak idején Teréz anya ellátogatott Magyarországra, és járt ebben a templomban is. A most kihelyezett emléktábla figyelmeztessen minket arra, hogy kövessük az ő önzetlen segítő szeretetét, és így tegyünk tanúságot hitünkről a környező világ előtt.

Kalkuttai Teréz anya, könyörögj értünk! Ámen.

* * *

A szentmise végeztével áldotta meg Erdő Péter bíboros azt az emléktáblát, amely arra emlékeztet, hogy hogy 1986. május 27-én Teréz anyát a városmajori templomban is fogadhatták és hallgathatták, vele együtt imádkozhattak.

Kalkuttai Teréz anya egyetemes példakép, olyan nyelvezettel mutatta meg a mai világnak is a krisztusi evangélium hatását, amit mindenki megért, ezért nem is kell részletesebben fejtegetni, hogy miért volt jó az, amit tett – mondta el honlapunknak Erdő Péter bíboros. Indiában a temetésén akkora tömegek vettek részt, hogy egyértelmű volt, az egész társadalom tiszteletét kivívta – tette hozzá. Az ázsiai országban a szociális intézmények 40 százalékát a keresztények tartják fenn, miközben a lakosságnak még 2 százalékát sem teszik ki – emlékeztetett a bíboros, aki szerint Teréz anyáé egy olyan társadalmilag is látható tanúságtétel, aminek ereje van.

Ez az, amit nekünk is követnünk kell. Ahogy Teréz anyának, nekünk is ugyanolyan messzire kell érjen a segítő kezünk, mint amilyen messzire elhangzik a szóbeli tanúságtételünk, igehirdető szavunk – fogalmazott Erdő Péter. – Ha a kettő között túl nagy az aránytalanság, akkor valami hiba csúszik a dologba. Ahogy Ferenc pápa is mondja: az egyház nem egy NGO (kormányközi nemzetközi szervezet), hanem egyszerre a krisztusi hitet valósítja meg és ennek alapján segít az embereken. Beszélni általában könnyebb, mint cselekedni. Teréz anya megmutatta, hogy cselekedni is lehet – mutatott rá a bíboros.

A Teréz anya által alapított Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend Magyarországon, a budapesti VIII. kerületben is jelen van: hajléktalanokkal, végső válságba jutott emberekkel foglalkoznak. A józsefvárosi templomban vagy az Örökimádás-templomban bemutatott szentmiséin a főpásztor maga is tapasztalta, hogy Teréz anya nővéreivel együtt számosan az általuk támogatottak közül is megjelennek. Nem a nővérek előtt akarnak ezzel jobb színben feltűnni, hanem mert megragadja őket az, hogy ilyen önzetlenül segítenek rajtuk – hangsúlyozza Erdő Péter.

Fotó: Merényi Zita

Agonás Szonja/Magyar Kurír