Tomka Ferenc: A hetvenes évekig folyt az egyházüldözés Magyarországon

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Földesi Ferenc, az OSZK különgyűjtemények igazgatója, utalva az előadóterem végében megszemlélhető kiállításra, bevezetőjében felhívta a figyelmet, hogy a nemzeti könyvtár plakát- és kisnyomtatványtárában őrzött anyagokból válogatott újságcikkekben, körlevelekben, egyéb nyomtatványokban, valamint a történeti interjúk tárának munkatársai válogatta filmhíradókban milyen gyakran jelent meg az egyházellenes propaganda. Tartott mindez 1951-ig – fogalmazott az igazgató –, utána csend következett, mintha megszűnt volna a magyar katolikus egyház.

Tomka Ferenc atya, nyugalmazott egyetemi tanár, a Halálra szántak, mégis élünk! – Egyházüldözés 1945–1990 és az ügynökkérdés című, a témában eddig megjelent egyetlen monográfia szerzője előadásában kiemelte: a kommunista propaganda minden eszközével találkozunk a rendszer évtizedekig fő ellenségének számító katolikus egyház ellen folytatott harcban.

Ennek legbrutálisabb eszközei a koncepciós perek voltak. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint Rákosi Mátyás és Kádár János lediktálták, hogyan folyjanak a perek. Ezek az eljárások szovjet mintára, tanúk mellőzésével zajlottak, mivel a vádlott vallomása elegendő bizonyítéknak számított. Mindszenty József emlékiratai pontos képet mutatnak a vallomások veréssel, alvásmegvonással, kábítószerrel való kikényszerítéséről.

A bíboros kézzel írt beismerő vallomásáról két külföldre menekült grafológus (akik hamarosan autóbalesetben elhunytak) beismerte, ők hamisították. A beismerés dacára a hamis dokumentumot továbbra is megjelentették a hercegprímást lejárató könyvekben.

A propaganda pontos terv szerint haladva használta a sajtót. Mindszenty még az ÁVH foglya, amikor cikk jelent meg a Szabad Népben, amely azt hirdette: Kádár János belügyminiszter tudtul adja, a bíboros a súlyos bizonyítékok miatt megtörve beismerte az összeesküvést, kémkedést, valutaüzérkedést.

A Grősz-perben használták először az „amalgámper” kifejezést. Jegyzőkönyv őrzi Révai Józsefnek a per előkészítésekor mondott utasítását, miszerint a vádlottakat „amalgám-módszerrel” válogassák ki: vagyis össze kellett kapcsolni egymást nem ismerő embereket. A fő eljárás mellett 22 mellékper folyt, amelyekben 17 halálos ítéletet hoztak, és 216 személyt börtönöztek be.

Akkoriban több mint egymillió tagot számláltak a katolikus egyesületek, amelyek megsemmisítése szintén a kommunisták fő törekvései közé tartozott. Efféle koncepciós eljárás adta hóhérkézre Kiss Szaléz ferences szerzetest, a Keresztény Demokratikus Ifjúsági Munkaközösség alapítóját három diákkal együtt, miközben harminc társukat Szibériába deportálták. Mindezt öt szovjetek ellen elkövetett állítólagos merényletért és egy vöröskatona meggyilkolásáért. A katona megerőszakolta az egyik fiatal, Kizmann Ottó édesanyját.

Az egyházi iskolabezárások legismertebb esete a pócspetri. A falu lakói az elöljáróság elé vonultak, hogy megvédjék iskolájukat. A kivezényelt rendőrök közül az egyik puskája elsült, és halálosan megsebesítette magát. Az esetet gyilkosságnak minősítették, a jegyzőt egy hétre rá kivégezték, a plébánost halálra ítélték. Lám, mi folyik a katolikus iskolákban – harsogta a propaganda; a megjelent tudósítások az egyház, a „klerikális reakció” társadalomra veszélyes voltáról igyekeztek meggyőzni a közvéleményt.

A kommunista rendszer propagandájának hathatós eszköze volt a békepapi mozgalom. Tomka Ferenc felidézte, hogy kispapként a hatvanas években kerülték Beresztóczy Miklós kötelező előadásait. Beresztóczy bevallotta nekik, hogy nyolc hónapig bírta a kínzásokat, utána vállalta a békemozgalom vezetését. A mozgalom létrehozását szintén Kádár és Rákosi kezdeményezték, ezáltal akarták szembefordítani a papokat püspökeikkel.

1964-ben a Magyar Népköztársaság és a Vatikán megállapodásával az állam azt a képet mutatta a külföld felé, hogy véget ért az egyházüldözés. Ugyanakkor belső jegyzőkönyvek tanúsítják: úgy igyekeztek kézben tartani a katolikus egyházat, hogy annak ne menjen híre.

Három esztendővel azelőtt egyetlen éjszaka alatt 800 embert tartóztattak le, ám erről a történelemkönyvek zöme a mai napig hallgat. Így fordulhatott elő, hogy utóbb az Államvédelmi Hatóság tagjai közül többen, ha kellett dokumentumok megsemmisítésével bújtak ki a felelősségre vonás alól a rendszerváltáskor. A gulyáskommunizmusban az egyház továbbra is célkeresztben maradt. Noha a történelemkönyvek szerint 1960-ban véget értek a perek, azok valójában 1972-ig folytak, az elítéltek száma elérte az ötszázat.

1984-ben a KISZ és a művelődési minisztérium marxizmus-leninizmus oktatási főosztálya megbízott egy szociológuscsoportot annak vizsgálatára, honnan van ereje a katolikus egyháznak ifjúsági mozgalmait megszervezni, hogy a jól működő módszert átvehessék.

Noha a papság mindössze négy százalékát szervezték be ügynöknek, akik fele sosem jelentett, a rendszerváltáskor, a kommunista hatalomátmentés idején túlzó arányokat publikáltak, ezzel is igyekezve lejáratni az egyházakat – emlékeztetett Tomka Ferenc.

Az előadást követően a Contras Ton együttes Provokált tradíciók című koncertjét hallgathatta meg a közönség.

Fotó: Lambert Attila

Ditzendy Attila/Magyar Kurír