Új felismerések az evolúció értelmezése terén?

Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke és az ünnepi ülés szervezője Julian S. Huxley és az UNESCO filozófiája címmel tartotta bevezető előadását. Julian Huxley volt az, aki a II. világháború borzalmai után új utakat álmodott meg az emberiség számára, amelynek egyik intézményes előmozdítója az ENSZ-nek ez a szakosodott intézménye, amelynek szakterülete a képzés, a tudomány és a kultúra. Mivel két nemzedékkel ezelőtt nagy reménnyel fordultak az evolúció és a fejlődés felé, s ebben Huxley is osztozott, adódott az első fő téma: az evolúcióval kapcsolatos nézetek alakulása, illetve annak mai felfogása. Szathmáry Eörs akadémikus előadásában ennek nagy kérdéseiről beszélt, és elmondta, hogy azt a visszafordíthatatlanság és a központi szabályozás jellemzi. Előadásában többször használta ezt a nem tudományos kifejezést: „azt hisszük”. Igen, eljutottunk egy olyan pontra, hogy a hit visszatért az MTA dísztermébe. Ugyanezen témát taglalta Falus András akadémikus Az evolucionista álláspont és kritikusai címmel. Határozottan különbséget tett az evolúcióról alkotott felfogás és az evolucionizmus, főleg annak vulgár értelmezései között, egyben – Juhász Nagy Pál (1935–1993) nyomán – definiálta az evolúciót, amely nem más, mint az élővilág genetikai transzformációja, egyben optimumkeresése, más szavakkal Isten teremtési módszere.

Tallár Ferenc professzor a XX. század optimizmusa és pesszimizmusa címmel folytatta a gondolatsort, immár a társadalomtudományok oldaláról. Somorjai Ádám OSB Arnold J. Toynbee történet- és vallásfilozófiáját ismertette. Toynbee valaha 12 kötetes fő művével – Tanulmány a történelemről – több százezer példányban jelent meg az angolszász világban, harminc nyelvre le is fordították, de sajnos magyarul nem jelent meg (ez alól kivétel egyik vallásfilozófiai munkája, amely az interneten olvasható). Toynbee számára a történelem alapegysége nem a nemzet, nem a nyelv, hanem a civilizáció, egy több mint egyezeréves folyamat, amelyből legalább 21 figyelhető meg az emberiség történetében. Elmélete szerint a kihívás és a válasz kettőssége határozza meg a történelem menetét, sikereit és sikertelenségeit. Felfogása szerint a jövő mindig a jelenlegi nemzedék(ek) helyes vagy helytelen válaszának függvénye, tehát nem osztja Spengler biológiai determinizmusát. Az egyes civilizációk összeomlása során alakulnak ki a nagy világvallások. Bár Toynbee nézetei a világvallások értelmezése kapcsán keresztény szempontból vitathatók, mégis figyelemreméltók. Gondolatait Arend van Leeuwen fejtette ki a keresztény ember számára meggyőző módon A kereszténység a világtörténelemben című művében, amely magyarul is olvasható.

Az ünnepi ülés második részében Török Csaba egyetemi tanár, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia televíziós referense moderálásában kerekasztal-beszélgetésben vett részt Csath Magdolna közgazdász, Kicsák Lóránt filozófus, Kodácsy Tamás református lelkész, Kovács Gábor filozófiatörténész és Lányi András filozófus. Az ünnepi megemlékezés végkicsengése egyértelmű: az emberiség jövője nem biztosított anélkül, hogy a jelenlegi nemzedékek felelősséget ne érezzenek a jövő nemzedékek életkörülményei iránt.

Fotó: Wikimedia

Magyar Kurír