Újabb jelentős írásos emlék a 14. századi kánonjogi és gyóntatási kódexkultúráról

Kultúra – 2016. október 27., csütörtök | 17:31

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nemzetközi Kánonjogtörténeti Kutatóközpontja immáron tíz éve végzi Szentpéterváron az Ermitázs anyagához tartozó középkori kéziratok analízisét. Szuromi Szabolcs, a PPKE rektora, egyúttal a központ vezetője október 24-én újabb jelentős kódexet azonosított.


A felfedezés alapvető szempontokkal gazdagítja Pennaforti Szent Rajmund OP (†1275) Summa Poenitentiae című művének (azaz gyóntatási összegzésének) mind az eredeti szövegverziójával (eredeti keletkezési ideje: korai változat: 1222–25; bővített változat: 1234–36), használati helyeivel (földrajzilag és közösségileg), mind a korai verziójának mindennapos használatban való hosszabb fennmaradásával kapcsolatos ismereteket. A kutatást az Orosz Nemzeti Könyvtár tette lehetővé.

A kánonjogi kéziratok eddigi részletes leírásán, valamint az immár 806 kódex alapos, a modern kritikai elvárásoknak megfelelő leírásán, lokalizálásán és datálásán túl az is kiderült, hogy az említett kézirat minden bizonnyal a Saint-Germain-des-Prés-i apátság eredeti könyvállományához tartozott. Kellőképpen alátámasztható ugyanis, hogy a kódexet az említett apátságban állították össze.

A kéziratot meglehetős pontossággal, 1308 és 1311 közé sikerült Szuromi Szabolcsnak datálnia. Eddig is ismert volt, hogy a bővített változat nagyon korán a párizsi domonkos közösség használatába került; azonban azt mostanáig nem lehetett tudni, hogy a Benedek-rendi Saint-Germain-des-Prés-i apátságban napi gyóntatási segédletként – ahogy azt mérete és mindennapos igénybevételének jelei is bizonyítják – tovább használták a mű korai verzióját még a 14. század elején is.

Forrás és fotó: PPKE

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria