Újra indult Vácon az előkészítő szeminárium

Kafarnaum-háznak nevezték el az intézményt, mert amint Kafarnaumban Péter apostol házában formálta Jézus tizenkét tanítványát, úgy próbálnak közösségben formálódni – írja Fejérdy Áron elöljáró a propedeutikus szemináriumot bemutató cikkében.

Az előkészítő szeminárium két alapvető célt kíván szolgálni. Egyrészt az újonnan jelentkező kispapok emberi, lelki növekedését, hogy kezdettől fogva közösségi tapasztalattal induljanak a formálódás útján, és így ők is majd plébániai közösségek alakítói, a Communio-Egyház alapjai lehessenek. Szent II. János Pál pápa a Novo millenio ineunte kezdetű apostoli levelében világosan kifejti, hogy az Egyház kommúnióban éli meg önazonosságát: „A közösség otthonává és iskolájává kell tennünk az Egyházat – ez az a nagy feladat, mellyel szembetalálkozunk a kezdődő új évezredben, ha hűek akarunk maradni Isten szándékaihoz és válaszolni akarunk a világ várakozására is. Hogy mit jelent ez konkrétan? Okfejtésünk válhatna itt közvetlenül akcióprogrammá is, tévedés lenne azonban ezt a magatartást választani. Mielőtt ugyanis felvázolnánk a konkrét kezdeményezések programját, előbb a közösségi szellem előmozdítása a feladat, ezt kell nevelési elvként magunk elé tűznünk mindenütt, ahol embert és keresztényt formálunk, mindenütt, ahol az oltár szolgáinak, a fölszentelteknek és a lelkipásztori munkatársaknak a képzése történik, mindenütt, ahol családok és közösségek épülnek.” (No. 43)

Ezt a közösségi szellemet, amelyről Szent II. János Pál pápa beszél, és amely aztán megtölti a közösségszervezés külső kereteit, nem lehet könyvekből vagy előadásokból elsajátítani, hanem csak tapasztalat útján. Mindezt világosan megerősíti Benedek és Ferenc pápa is a Lumen fidei-ben: „A személy mindig kapcsolatokban él. Másoktól ered, másokhoz tartozik, élete a másokkal való találkozásokban növekszik. A megismerés, még az önismeretünk is kapcsolatokra épül […].” (LF. 38)


Az ember lelki növekedése tehát kommunió, közösségi tapasztalat által valósul meg és erre az emberi növekedésre hívjuk meg ebben az előkészítő évben a kispapokat, hogy közösségi emberekké, és így később plébániai közösségek alakítóivá lehessenek.

Az emberi és közösségi formálódás mellett a másik fontos célja a nulladik évnek a növendékek hivatásának tisztázása, elmélyítése, hogy világosabban láthassák: valóban az egyházmegyés papi életre hívja-e őket az Úr, vagy esetleg más keresztény élethivatást kellene választaniuk.

E kettős cél megvalósítására a Rómában működő Casa Balthasar mintájára próbálnak egyfajta közösségi életet megvalósítani, de keresik a kapcsolatot más hasonló, már működő egyházi kezdeményezésekkel. Így kapcsolatban állnak a jezsuiták által indított Monserrat-házzal, illetve Svájcban a Lugano-i Borromeo Szent Károly Szemináriumban is tettek tapasztalatszerző látogatást.

Egy lakás formájú, kisebb épületben alakították ki ennek az előkészítő évnek az életterét, Kismaroson, a Ciszterci Nővérek apátságának területén egy vendégházban. A ciszterci nővérek egyrészt kontemplatív, imádságos hátteret biztosítanak, amely nagyon jó alap a papi hivatás érlelődéséhez és a Jézussal való barátság megerősítéséhez, hiszen a keresztény élet minden termékenysége szemlélődő, imádságos lelkületből fakad. Másrészt, még ha tőlük teljesen elkülönülten is élnek, mégiscsak egy közösségi valóság közelében vannak. A nővérekkel közösen végzik a zsolozsmát, az ő szép, igényes liturgiájukba bekapcsolódva, illetve a szentmisén is közösen vesznek részt. Már magában ez a közösségi háttér is alakítja a növendékeket. Gyakorlati szempontból is jó, hogy noha az önálló háztartásvezetés is a program része – magukra mosnak, takarítanak, és maguk készítik a reggelit és a vacsorát – az ebédet a nővérektől kapják.

A napi és heti program sokféle lelkipásztori és világi tevékenységre is lehetőséget ad. Mindamellett, hogy bekapcsolódnak az egyházmegye különböző programjaiba, rendszeresen részt vesznek plébániai gyerekhittanon, ifjúsági hittanon. Találkoznak idősekkel, elsőpéntekes betegekkel, óvodásokkal, családosokkal és megismerik a lelkipásztori feladatok különböző területeit. Bekapcsolódnak a régiós ifjúsági programokba, iskolai lelki napok tartásába adventben és húsvét előtt, eljutnak moziba, színházba, múzeumba és egyéb kulturális programokra. Olyan is volt, hogy kétkezi munkával segítettek családi ház építéséhez szükséges tereprendezésében. Fontosak az egyházmegyés papokkal való találkozások is.

Az ember testi mivoltának megfelelően a napirend része a kétkezi munka. Mindez nemcsak a szolgálat szellemét segíti, hanem a felelős hozzáállás kialakítását és emberségünk fejlődését is szolgálja. Általában a kerti idénymunkákról és a házban elvégzendő feladatokról van szó, illetve bútorfelújítás, csiszolás, festés, lakkozás tartozott a munkák közé. A fizikai munka mellett heti rendszerességgel testnevelés órán vesznek részt, illetve van lehetőség rendszeres sportolásra, kirándulásra is.

A szellemi életben való gyarapodást egyrészt tanórák segítik, másrészt közösen olvasott könyvek, illetve egyénileg feldolgozandó témák. A tanórák között önismeret, alapvető hittan, francia nyelv, szociológia és lelkipásztorkodástan, pszichológiai bevezetés, magyar nyelv és irodalom, filozófiai és egyháztörténelmi bevezetés szerepel.

A lelki élet alapját a napi szentmise, a közösen végzett zsolozsma és a mindennapi elmélkedő szentírásolvasás, lectio divina adja. Minden reggel közös elmélkedéssel indítják a napot és igyekeznek Isten Igéjének egy-egy mondatát a nap folyamán magukban hordozni és életre váltani. Esténként az aznapi tapasztalataik megosztásával zárják a napot. A lelki élethez tartozik még a rendszeres szentgyónás, az elöljáróval történő személyes beszélgetés, illetve az időről időre megélt közösségi kiengesztelődés, amelyben helyreállítják a kölcsönös szeretetet.


Emberi életünk részei a kapcsolataink. A közösségen belüli kapcsolatokat nemcsak a közös imádság, munka, hanem a közös kikapcsolódás és ünneplés is segíti. Jó lehetőség erre hetente kétszer, kedden és szombaton esténként a társasjátékozás vagy közös filmnézés. A születés- és névnapokat is meg szokták ünnepelni, pizzázással vagy maguk készítette ünnepi vacsorával. Az előkészítő évben a kispapok havonta egy hétvégét otthon töltenek, amikor lehetőségük nyílik emberi kapcsolataik ápolására: családtagjaikkal, barátaikkal, egyházközségükkel. Az elöljáróval egyeztetve ugyancsak van lehetőség vendégek fogadására, találkozásokra a szemináriumban töltött időszak folyamán.

A fegyelem és az engedelmesség terén az előkészítő évben elengedhetetlen a kölcsönös bizalom és a belső szabadság megtanulása. A növendékek a lelkiismeretük szabadságának becsületes használatára és önálló felelősségre vannak meghívva az élet minden területén, hogy ne külső szankciók miatt engedelmeskedjenek, és ne csak külsőleg álljanak bele az előkészítő év rendjébe, hanem szívből, egész valójukkal tegyék a feladataikat, mint olyan emberek, akik egész életüket Krisztusnak akarják adni testvéreik szolgálatában. Az előkészítő szeminárium legfőbb célja, hogy a növendékek a belőlük kialakuló közösségben megtapasztalhassák Isten jelenlétét, Jézus ígérete szerint: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20). Ezért a Kafarnaum-ház legalapvetőbb normája – mind a növendékek, mind az elöljárók számára – mindig a kölcsönös szeretet. Ez a szeretet ad értelmet a házirend minden egyes pontjának és mindennapi életük sokféle valóságának.

Mindez mély egységben van Ferenc pápának a hivatások 51. világnapjára írt üzenetével: „Jót fog tenni mindannyiótoknak, ha bizalommal jártok egy közösségi utat: ez a legjobb energiákat tudja felszabadítani bennetek és körülöttetek. A hivatás egy gyümölcs, amely olyan földön érlelődik, melyet az egymás szolgálatában kifejeződő kölcsönös szeretet művel meg a hiteles egyházi élet összefüggésében. Egyetlen hivatás sem önmagától születik, és nem is önmagáért él. A hivatás Isten szívéből ered, és a hű nép jó földjében, a testvéri szeretetben hajt ki. Hiszen nem azt mondta Jézus: „Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35)?”

Magyar Kurír