Újra megjelent a Miles Christi: „konzervatívnak lenni nem vaskalaposságot és köldöknézős nosztalgiát jelent”

2011. augusztus 25. csütörtök 12:07

A pár éve megszűnt folyóirat évkönyv formájában él tovább. A kiadványban a liturgiáról szóló tanulmányok mellett olvashatunk interjút az egy éve elhunyt Molnár Tamás filozófussal, tanulmányt az igazságos háború és az ecclesia militans eszméjéről, illetve egy kevésbé ismert náciellenes, monarchista katolikus gondolkodó, Kuehnelt-Leddihn (1909–1999) esszéit demokráciáról, totalitarizmusról. A kiadványról és történetéről Pánczél Hegedűs Jánost kérdeztük, aki 2006 óta szerkeszti azt.

Bemutatná a Miles Christit? 

A Miles Christi eredetileg egy katolikus egyházi lovagrend, a Templomos Lovagrend (Christi pauperum Militum Ordo) belső kiadványa volt, amely mintegy öt éve kilépett a nyilvánosságra is, és szellemi műhelyként kezdett el létezni. A szerzői gárda a magyar konzervatív, „hagyományhű” (tradicionalista) katolikusokból került ki legnagyobbrészt, akiknek jobbára ma is ez az egyetlen igazi nyomtatott fórumuk. A fő tematika nem sokat változott: liturgia, egyháztörténelem, társadalom- és eszmetörténet, politológia, teológia. Elsősorban tanulmányokat közlünk, mert több olyan témát is érintünk, amelyben a pontos érvelés alapvető kritérium. Azért kellett leállni pár évvel ezelőtt, mert egy időre elapadtak az anyagi forrásaink, és a folyóirat periodicitását nem tudtuk tartani. Most 340 oldalon évkönyvként jelentünk meg, amelyet jobban tudunk tartani, és a tanulmányok hosszúságának is jobban kedvez.

Nem csak egy szűk kör olvassa a kiadványt, érezhető a hatása valamiként?

Nos, ettől mi is tartottunk, főleg azért, mert ma már tisztán látszik, hogy 2005-ben a  Miles Christi megelőzte a korát. De egyrészt  valós igényt elégít ki, hiszen ma sokan vannak konzervatív (sőt ultrakonzervatív) katolikusok, akiknek nincsen semmilyen médiumuk. A Miles Christi ilyen szempontból több évtizedes hidat képez olyan magyar katolikus kezdeményezésekkel, mint például a Magyar Kultúra, amelyet nagyra tartunk, beleértve Bangha Béla sajtóapostoli munkásságát is. Éppen ezért idővel azt tapasztaltuk, hogy a Miles Christinek pozitív elitista attitűdöt tulajdonítanak, amelyet a tartalom, a forma és a terjesztési módszerek egyaránt kivívtak neki. A hatása érezhető azzal, hogy a szünet közben többször kérték tőlem is, hogy legyen új szám. Ezért találtuk ki a felelős kiadóval együtt az évkönyvet, amely remélem, még népszerűbb lesz.

Gyakori kritika, hogy ez a fajta hozzáállás visszafordulás, elavult, bezárkózó. 

Konzervatívnak lenni nem vaskalaposságot és köldöknézős nosztalgiát jelent, hanem a hagyomány- és tekintélytisztelet mellett szabadságszeretet is. Ezek pedig mindenkor aktuális értékek lehetnek, hiszen megtartják az embert a modern világban is. Az pedig, hogy szükségképpen van valamilyen archaizálás a magyar katolikus tradicionalisták között, azt gondolom, hogy abból fakad, hogy sok számunka fontos érték néhány évtizede jelenhetett csak meg, hiszen a kommunizmus ideje alatt nem volt ez lehetséges. Nem tudom értelmezni azt, hogy „visszafordulás”, hiszen a kereszténység és a katolikus szent hagyomány is folyamatos „visszafordulás” abból a szempontból, hogy mikor kezdődött és hogyan folytatódott, hagyományozódott. Mi ennek a részesei vagyunk, meg szeretnénk ezt élni, ez pedig – és vallom, hogy ez benne a tápláló és felemelő – kortalan dolog, hiszen az értékei ebben a deszakralizált, szekularizált, profán világban is megjelennek. Az pedig, hogy valamely „katolikus irányzathoz” relatíve kevesen tartoznak, nem jelenti azt, hogy kevésbé fontos vagy éppen értékes lenne. Nem hiszek a mennyiség elvében, abban, hogyha valamit sokan kedvelnek, az minőséget kell, hogy jelentsen okvetlenül.

Mi alapján állt össze az évkönyv anyaga?

A szerkesztési elvekben nagyon fontos volt, hogy legyen egyfajta kontinuitás a korábbi számokkal. E mellett pedig olyan szerzőket is fel akartunk vállalni, akik Magyarországon nagyobbrészt még mindig ismeretlenek, meglehet konzervatív emberek és termékenyítőek lehetnek a gondolataik (Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddihn, Ernst Jünger), illetve hogy az egyház olyan oldala is megvilágításba kerüljön, amely szűkebb ösvény, de sokak számára vonzó és járható is (ecclesia militans). E mellett az elköteleződésünk a régi római rítus mellett is folyamatos és változatlan. 

Hol lehet beszerezni a kötetet?

Jelenleg a rend foglalkozik a terjesztéssel, így például közvetlenül tőlük (miles.christi@templomosok.hu, info@templomosok.hu). E mellett katolikus terjesztőket keres meg a felelős kiadó. De emellett a hagyományos, beváltabb csatornákkal sem hagytunk fel (egyházi személyek, templomok, plébániák).

A kötet tartalomjegyzékét itt olvashatja el.

*

A Magyar Kurír többször készített interjút induló, újrainduló vagy átalakuló, katolikus, vagy „csupán” keresztény szellemiségű sajtóorgánumok szerkesztőivel. Korábbi hasonló interjúk:
Ablonczy Balázs, Kommentár: Aki biztos magában, az nem fél attól, hogy mit olvas
Horváth Árpád SJ, A Szív: Úgy írjunk, hogy kortársaink értsenek bennünket
Réti László, Igen: Radikálisan mérsékelt

SzG/Magyar Kurír

fotó: Földesi Máté István

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
Címkék: interjúk, média
Vezető híreink - olvasta már?
-az-eletemet-kaptam-tole-vissza-kozosseg-amelyben-elette-valik-az-ige
„Az életemet kaptam tőle vissza” – A közösség, amelyben életté válik az Ige

A Cenacolo cherascói házában él, két éve került a közösségbe. Gyógyulni ment, „szerelemből”, hűségből maradt. Fecske Ágival beszélgettünk.

2017. július 23. vasárnap
ferenc-papa-kovaszkent-mukodo-egyhazat-vagy-tisztak-egyhazat-akarjuk-00
Ferenc pápa: Kovászként működő egyházat vagy a „tiszták” egyházát akarjuk?

Július 23-án, a vasárnap déli Úrangyala elimádkozásakor a Szentatya a jó magról és a konkolyról szóló példabeszédről elmélkedett, többek között a döntés és a türelem magatartásformáit hangsúlyozta Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

2017. július 23. vasárnap