„Útkereső plébánosok” találkozója az Országos Lelkipásztori Intézetben

„Identitásunk a mai világban” – Reményünk és kicsinységünk

Április 27-én, szerdán ezzel a mottóval került sor erre a félnapos programra, idén első alkalommal. A találkozón mintegy húsz, az ország minden tájáról érkezett plébános, pap vett részt.

A programon előadást tartott Bíró László püspök is, aki szerkesztőségünknek nyilatkozva a nap fő témájáról elmondta: „A kicsinység teológiájából indultunk ki. A kicsinység viszont nem egyenlő a kisebbséggel. Az új pápa úgy fogalmaz, Krisztus műve Betlehem és a Golgota kicsinységéből született meg – Isten a kicsinységből alkotja meg a nagyot.”

„Bár kevesen vagyunk, mégsem a statisztikával vagyunk elfoglalva, hanem a szolgálattal. Az alapfeladat a helyes identitáshoz a folyamatos megtérés, vagy ahogyan II. János Pál pápa fogalmazott: előbb lenni, aztán tenni” – hangsúlyozta a Bíró László. „Nem az aktivitás az első, hanem a belső egység a Feltámadottal” – tette hozzá.

A lelkipásztorok feladata a vigasztalás és a megerősítés, vagyis a remény hirdetése – emelte ki a püspök. Helyzetbe kell hozni másokat, vagyis meg kell keresni a közösségben a rátermett embereket, és lehetőséget adni nekik a szolgálatra. Az Eucharisztia évére utalva a püspök emlékeztetett: „egyházközségeink megújulását a Krisztusban való elmélyülés szolgálja, különösen a szentségimádás által.”

A találkozón szóba került a közösségek, egyházközségek helyzete. Nobilis Márió, az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatója kifejtette: egy közösségben mindig szükség van egy erős, elkötelezett magra, amelyik lehet, hogy kicsinek érzi magát, ugyanakkor viszont éppen ennek a magnak a szilárdsága teszi lehetővé, hogy az adott közösség sokakat tudjon megszólítani, meghívni és belül tartani. „Figyelni kell azokra is” – hangsúlyozta Nobilis Márió, „akik még nem tudják elkötelezni magukat, de a saját helyükön a maguk egy lépését meg tudják tenni. Örülni kell akár egylépésnyi elköteleződésnek, odafordulásnak, gesztusnak is. Ezt akkor lehet igazán elfogadni, ha közben a mag él és szilárdan tartja az önazonosságot, az identitást.”

A találkozóra évente kétszer-háromszor kerül sor, és a Lelkipásztori Napok végén is összeülnek a lelkipásztorok. A találkozó nyitott, minden lelkipásztor részt vehet rajta.

Az általános programról Nobilis Márió elmondta: „a témafelvető előadások után visszatekintünk az előző találkozókra, azok eredményeire, ezután van lehetőség a hozzászólásokra. Meghallgatunk beszámolókat is lelkipásztori tapasztalatokról, módszerekről. Ezt követően elmélkedünk a kápolnában, majd csoportokban – kérdések alapján – megbeszéljük az elhangzottakat. Végül arról beszélgetünk, hogy a következő találkozóig mit tudunk a gyakorlatba átültetni saját plébániáinkon. Így tehát a mindennapokban keressük a választ arra, hogy az egyes pasztorális kérdésekre milyen reményteli válaszokat lehet adni a papoknak és a közösségeknek.”

Magyar Kurír