Váci Piarista Gimnázium: hitre, tudásra nevel háromszáz éve

– A háromszáz év a hivatásban való megújulásra, a források újrafelfedezésére is figyelmeztet – erről beszélt a piarista jubileumi évtized kapcsán Labancz Zsolt piarista tartományfőnök. Hogyan élik meg ezt itt Vácon?

– Az ünnep figyelmeztet, hogy mi, piaristák és világiak egy olyan iskolában működünk, ami háromszáz éves hagyománnyal rendelkezik. Egy család életében biológiai eszközök, a gének örökítik tovább a sajátosságokat. Mi az örökítő eszköz az iskolában? Valami ugyanis öröklődik. Ez kívülről sokszor jobban érzékelhető, mint belülről. Külső szemlélők mondják, hogy van itt egy sajátos hangulat, a helynek van valamilyen szelleme. Az ünnep erre is felhívja a figyelmünket, és tudatosításra késztet. A háromszáz év öröksége stabilitást ad annak minden pozitívumával, ugyanakkor a rugalmatlanság veszélyét is hordozza. Folyamatosan keresnünk kell, melyek megőrzendő meghatározó értékeink, és hol kell továbblépnünk. Az energiáinkat most leköti az ünneplés, a szervezés. Hála Istennek, négyéves ciklusokban gondolkodik a rendünk. A vezetők megválasztásával végződő káptalani folyamat során az intézményi és rendi közösségek szembenéznek az elmúlt időszak történéseivel, összevetik az indulás terveivel megvalósulásukat, és újakat fogalmaznak meg. Így van ez az intézmények életében is, mi is áttekintjük az elmúlt négy év eseményeit és célkitűzéseit, hogy újabbakra készüljünk fel. Azt remélem, hogy ez a kettő, a háromszáz éves jubileum és a káptalani előkészület egymásra fog reflektálni. A fejlődés mindig az önmagunkra reflektálásból indul. Jó alkalmat ad erre a jubileum. Reflektálunk az értékeinkre, a távolabbi, a közelebbi múltra, a tevékenységünkre, és ebből alakulunk és formálódunk.

– Milyen formákban zajlik a reflexió, és hogyan kapcsolódik össze az intézményi jubileum a káptalani folyamattal?

– A tantestület tagjai egy-egy téma köré szerveződve alkotnak csoportokat. A témák között vannak a káptalani folyamat által javasoltak, a tartományfőnökség és a tantestület által választottak is. Az egyik fontos kérdésfelvetés a képzéseink és a piarista karizma viszonya. Ehhez kapcsolódik a szerzetesek és világiak együttműködésének kérdésköre. Iskoláinkban sok világi tanár dolgozik, ezért fontos kérdés, hogyan tudunk velük a piarista értékek mentén együtt dolgozni, mit jelent ma a piarista szerzetes küldetése, és hogyan részesednek ebben az iskoláink mellett elköteleződő világi tanárok. Kiemelt fontosságú az iskolában zajló evangelizáció  témája. Azt látjuk, hogy a hitben való fejlesztés, fejlődés nagyban függ attól, hogy ki milyen környezetből jön. Mit tehet az iskola? A piarista rend indíttatása a szegény gyerekek szolgálatára szólít, ezért arra keressük a választ, ma ki a rászoruló, hogyan tudjuk őket segíteni. Tanáraink azt a témát választották, mik a nevelési erősségeink. A nyitott iskola témájában a beiskolázás kérdéseivel foglalkozunk: kit várunk, kit vegyünk fel. Az intézményi folyamatot a csoportok által összeállított, a tantestület előtt bemutatott összefoglaló zárja. Ezt követi a stratégia megfogalmazása, hogy mit szeretnék megvalósítani a következő években.

– Beszélt a rugalmasságról a hagyomány kapcsán. Hogyan találja meg az útját az iskola a hagyomány és a modernizáció között?

– Az iskola alapvetően hagyományokra épül. Sok esetben gondolkodom el azon, hogy az én igazgatóm hogyan csinálta, és látom, hogy ma én nem csinálhatom ugyanúgy. Ezek a hagyományok benne vannak az iskola mai gyakorlatában, például a vallásos nevelés formáiban. Kérdés, mennyire hiteles, jó ez a gyakorlat a mai világ viszonylatában? Ma nem lehet úgy lelkigyakorlatot tartani, mint húsz évvel ezelőtt. Pedagógiai módszertanunk a frontális munkát ismerte, ma más utakat kell járnunk. Nagyon dinamikus, szüntelen párbeszédre törekvő hozzáállásra van szükségünk. Nem tudjuk megtenni, hogy nagyon radikálisan lépjünk. De amikor egy-egy problémával nézünk szembe, tehetünk egy-egy lépést.

– Hogyan ünnepelnek?

– Már az előző tanévben elkezdtük az ünneplést. A diákok számára kitűztünk különböző pályázatokat. Ezek közül népszerű volt a logó-, a fotópályázat, mindegyikre sok értékes pályamunka érkezett. Az alkotásokat fel tudjuk használni a központi ünnepségeinken is. Kiemelkedő esemény volt a tanévnyitó, ahol kilencszáz szeletes tortával vártuk a gyerekeket, volt ágyúszó, fényjáték. Az ősz központi eseménye pedig november 14-én rendalapítónk ünnepe. Szentmisét mutatunk be a székesegyházban Beer Miklós püspökkel. A művelődési központban diákjaink adnak műsort, megmutatva önmagukat más oldalról is. Fontos, hogy lássák egymás sokoldalúságát. A fotókból az iskolában készítünk kiállítást, a diákok rajzaiból a művelődési házban. Szeretnénk az iskola falain kívül is megmutatni ezeket a képzőművészeti alkotásokat. Meghívtunk gimnáziumi osztályokhoz öregdiákokat és szülőket, hogy beszéljenek életükről, hivatásukról, arról, hogy mit tartanak értékesnek és fontosnak, mi köti őket össze a piaristákkal. Olyanokat szólítottunk meg, akik a maguk területén értéket mutatnak fel, s reméljük, hogy ezt a diákok számára is közvetíteni tudják. A kicsikhez félkarú fuvolaművész jön. A koncertjével azt üzenjük nekik, hogy szép tud születni erőfeszítéseinkből akkor is, ha nem vagyunk tökéletesek. Tartottunk egy történészkonferenciát Vác és a piaristák háromszáz éves együttműködése témában.

– Az iskola története során mindig kinőtte a méreteit, és bővíteni kellett. Most mi a helyzet?

– Nagy az épület – tízezer négyzetméter felett van az alapterület –, de ki tudjuk tölteni. Huszonegy osztályba hatszáz diák jár, tantestületünk hatvanfős. A mi bővítéseink célja a mai igények szerinti kisebb termek létrehozása a csoportbontásos órákra és a nyelvi képzésre. A gimnáziumban bontjuk matematikaórán az osztályokat, és nyelvből is kisebb csoportokban dolgozunk.

– Mi a váci piarista iskola különlegessége, miért érdemes ide járni? Bemutatná képzésük felépítését?

– Az iskolánk kínálata könnyen áttekinthető. Nyolcosztályos gimnáziumi képzésünk két osztállyal működik. Az általános iskolák nyolcadikosait részben a nyolcosztályos képzésben működő osztályainkba várjuk, de többségüket az ötéves képzésű nyelvi osztályunkba tudjuk felvenni, ahol az első évben a hangsúly a nyelven van. Angolt és németet lehet választani. Érdekessége iskolánknak a nyelvi képzés mindkét típusú osztályunkban. 7. és 8. osztályban mindenki tanul két-két órában latint, a nyelvi előkészítő osztályban heti négy órában. Kilencedik osztályban választhatnak második idegen nyelvet, köztük természetesen a latint is, de spanyolt, franciát és olaszt is. Második nyelvként nagyon sokat tudunk felajánlani, mert három párhuzamos osztályunkból, 90-96 gyerekből tudunk csoportokat alakítani. A legtöbb diák sikeresen tud nyelvvizsgát tenni. Matematikából sávrendszerben dolgozunk – a két párhuzamos osztályból létrehozunk három csoportot, adottságuknak megfelelően választjuk szét a gyerekeket. Mindenkinek segítség: a jobbat nem húzza vissza a gyengébb, az pedig tud több figyelmet kapni. A tanárnak is jó, mert homogénebb a csoport.

– Honnan kerülnek ide a gyerekek? Küzdenek létszámgondokkal?

– A szülői háttér nagyon hasonló a budapesti iskolához. Jellemzően keresztény, sok esetben értelmiségi, és gyakorta nagycsaládok választanak minket. Sok gyerekünk a Dunakanyar vonzáskörzetébe Budapestről kitelepülő családokból jön. Ez a fő beiskolázási területünk, Szobtól Újpestig. A közlekedés nagyban meghatározza, honnan jönnek hozzánk gyerekek, ahonnan könnyebb bejutni, onnan van sok diákunk. Érdekes, hogy a diákjainknak csak a húsz százaléka váci, a többi bejáró vagy kollégista. Létszámgondokkal nem küzdünk. Van elég jelentkezőnk. A nyolcosztályos gimnáziumi képzésünk nagyon stabil.

– Meghatározható-e egy jellemző profil?

– Inkább humán jellegű az iskola. Ki lehet még emelni a történelmet, a földrajzot, melyekben vannak eredményeink. Reál vonalon szeretnénk erősödni. Ezt szolgálja a 9. és a 10. osztályban bevezetett humán-reál sávos képzés. A gyerekek egyéniségüknek és adottságuknak megfelelően 9. osztályban választhatnak heti két órában a humán és a reál képzés között. Vannak olyanok is, akik inkább segítségre szorulnak. Ekkor ebben a két órában szervezett módon tudunk felzárkóztató csoportot létrehozni.

– Vannak a hitre nevelésnek jól kialakult gyakorlatai?

– A vallásos nevelés területén is több szabadságot kell a gyerekeknek biztosítani. Az életkornak megfelelően meg kell adni a választás lehetőségét. A lelkigyakorlat ma is a legfőbb lehetőség. Rendtársunk, Lobmayer Imre képezte magát a szemlélődő, személyes lelkigyakorlatok témájában. Vezetésével világiak is felkészültek erre a feladatra. A beszélgetések kisebb csoportokban folynak, a gyerekeknek van lehetőségük megszólalni. Jezsuita indíttatású módszerrel dolgoznak fel életkornak megfelelően témákat, mint például a felnőtté válás, családi élet, hivatás, felelősség. Népszerű gyakorlat a vasárnapi szentmise, amikor délelőtt bejönnek a családok is, és ehhez valamilyen közösségi programot kapcsolunk, például agapét. A közösség erősíti a hitben való nevelődést, s fordítva is igaz: a közös hitgyakorlás a közösséget is támogatja.

Fotó: Thaler Tamás

Trauttwein Éva/Magyar Kurír