Valentiny Géza egykori ausztriai magyar főlelkészre emlékeztek Bécsben

2017. május 9. kedd 15:06

Valentiny Géza (1927–2011) pápai prelátus, egykori nyugat-németországi, ausztriai magyar főlelkész születésének 90. évfordulója alkalmából a bécsi „Europa”-Club és a Pázmáneum május 6-án közös megemlékezést tartott, melyről Varga Gabriella, a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa tudósított.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az ünnepi szentmise főcelebránsa Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök volt, koncelebrált Varga János, a Collegium Pazmanianum rektora, szentbeszédet Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi görögkatolikus püspök mondott. A szentmisét a Pázmáneum belső terében, a földszinten emléktábla-leleplezés és -megáldás követte, amelyen Smuk András, az „Europa”-Club elnöke mondott ünnepi beszédet. Az eseményen a bécsi Liszt Ferenc Kórus teljesített zenei szolgálatot.

Cserháti Ferenc püspök a megemlékezésen úgy fogalmazott: „A mi Urunk, Jézus Krisztus nevében, és húsvéti reménnyel jöttünk össze, hogy megemlékezzünk Valentiny Gézáról, születésének kilencvenedik évfordulójáról. Emlékezünk az ő nemzet és Egyház iránti elkötelezettségére, hitére és az abból fakadó hűséges, kitartó szolgálatára, amelyet haláláig végzett.” 

„Géza bácsiról, az emberről szeretnék elgondolkodni a Jó pásztor története alapján” – kezdte szentbeszédét Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi püspök, akit jó barátság fűzött a kilencven éve született ausztriai magyar főlelkészhez. „A Biblia gondolatai nyomán keresem azt a titkot, ami Valentiny Géza volt számunkra, ami a szívünkben el nem múlik, ami most már az Isten örök országában él. Előttünk áll szép nagy alakja, széles mosollyal, kitárt karral – ilyen volt ő. Soha nem sietett, de nem is késett el. Nem kapkodott, de elmaradt munkája nem volt, mert átsugárzott rajta az emberségnek, az Istentől kapott méltóságnak az a jele, amire életében csak apránként jöttünk rá, amire most az emlékezés nyitja meg talán az ajtót” – folytatta Keresztes Szilárd. A továbbiakban kitért arra, hogy Valentiny Géza szerette az életet, nagyra becsülte a barátságot és elfogadta a szenvedést. Soha nem engedte, hogy a mindennapi gondok megbontsák egyéniségének harmóniáját. Számára az igazság az élet igazsága, az imádság csendje, a szenvedés megtisztító ereje volt. „Ha úgy érzem, hogy baj van, akkor tudom, hogy többet kell imádkozni” – idézte a prelátus szavait a szónok. Hozzátette: a főlelkész az imádságban találta meg azt a nyugalmat, amelyet egyénisége sugárzott. Végül így zárta beszédét a nyugalmazott püspök: „Valentiny Géza élete tele volt bajokkal, betegséggel, de ő mindig tudta, hogy a jó- és a balsors, az élet és a halál, a szegénység és a gazdagság, minden Istentől van. Sorsa a halálban beteljesedett, és most már boldog, teljességgel szereti Istent, és szeret mindnyájunkat.”

Ugyanezt a gondolatot vezette tovább Smuk András, a bécsi „Európa”-Club kulturális egyesület elnöke az ausztriai magyar főlelkész emléktáblájának leleplezése alkalmából elmondott beszédében. E jellemzésben így fogalmazott: Valentiny Géza figyelmes volt minden rászoruló iránt, igyekezett mindenkinek önzetlenül, áldozatosan segíteni. Tele volt hittel, energiával. Hirdette a katolikus vallás igazát, erősítette a lelkeket, de a világ dolgaiban is állást foglalt. Járatos volt a kultúra berkeiben. Érdekelte az irodalom, a művészet. Ismerte a nyugatnémet és az ausztriai magyar közösségi lét minden problémáját és nehézségét. Szívén viselte a németországi Burg Kastl-i magyar gimnázium diákjainak és a cserkészeknek a sorsát. Valentiny Géza meggyőződésből vallotta Kodály Zoltánnal együtt: „Magyarnak születni ma már nem lehet. Azt mindenkinek magának kell megszereznie. […] Magyar az, aki a magyar kultúra részese…” Talán ebből a felismerésből vállalta a Pázmáneum falai között otthonra lelt „Europa”-Club elnöki tisztségét 1987-ben, és töltötte be azt huszonegy éven át, ez alatt több mint négyszáz programot szervezve – tette hozzá Smuk András.

Visszatekintésében kitért arra, hogy a klubnak, noha nem egyházi szervezet, mintegy tíz püspök és főapát volt a vendége. A rendszerváltozás után szép számban fordultak meg az egyesület rendezvényein miniszterek, államtitkárok, nagykövetek és politikusok. Előadóik voltak az MTA elnökei, a magyar tudományos és szellemi élet képviselői. A magyar irodalom és színházi élet legkiválóbbjai, a magyar zene és folklór reprezentánsai léptek fel náluk. Nemegyszer látták vendégül a nyugati és a Kárpát-medencei magyarság képviselőit.

„Valentiny Géza elnöksége idején nem ok nélkül került be a magyarság láthatatlan szellemi múzeumába és a Magyar Örökség »Aranykönyvébe« 2006. október 2-án a szöveg: »A bécsi Europa-Club hűsége 1956 szelleméhez magyar örökség.« A Magyar Örökség díjat az MTA dísztermében ünnepélyes keretek között adták át; majd ugyanezen örökség jegyében nyújtották át az egyesületnek az Árpád fejedelem-díjat is” – idézte fel Smuk András.

Az emléktábla leleplezése előtt Varga János, a Pázmáneum rektora elmondta: Valentiny Géza megmaradt embernek minden nehézség ellenére, mégpedig nagyszerű embernek, olyannak, aki példát jelent, példát ad mindannyiunk számára.

A bécsi Collegium Pazmanianum és az „Európa”-Club által közösen állított emléktáblát Varga János és Keresztes Szilárd leplezte le, és Cserháti Ferenc püspök áldotta meg. A megszentelő ima után Smuk András elhelyezte a táblánál az emlékezés koszorúját. Az ünnepség a bécsi Liszt Ferenc Kórus közreműködésével a Boldogasszony anyánk és a Himnusz eléneklésével zárult.

Valentiny Gézára (1927–2011) úgy emlékeznek az ausztriai magyarok, mint aki sokat tett a magyar nemzetért, a külföldön élő magyarokért, a magyar egyházért. Az osztrák és német püspöki kar európai segélyalapjának munkatársa volt, és az Europaischer Hilfsfond magyar osztályának ügyvezetője 1972–96 között. A bajorországi Burg Kastl-i magyar gimnáziumot fenntartó iskolabizottság elnöki és a Külföldi Magyar Cserkészszövetség európai társelnöki tisztét is betöltötte. 1980-tól 1986 novemberéig a Német Szövetségi Köztársaság magyar főlelkészi feladatait látta el. 1981-ben pápai prelátusi címet kapott. 1987-től huszonegy éven keresztül a bécsi „Európa”-Club elnöke volt. Tevékenyen részt vállalt az OMC Könyvkiadó (Opus Mystici Corporis Verlag) apostoli munkájában és vezetésében. Ausztriai magyar főlelkészként szolgált 1996 és 2005 között. Elnöke volt a budapesti Osztrák–Magyar Európa Iskola Alapítvány kuratóriumának. 1996-ban apostoli protonotáriussá nevezték ki. A magyar egyházért és kultúráért végzett munkáját 1997-ben Stephanus-díjjal ismerték el. A Collegium Pazmanianum szemináriumi tanácsának elnöke, gazdasági tanácsának tagja volt egészen haláláig. 1972-től az irgalmas nővérek gumpendorfi anyaházában élt, ahol aktívan kivette részét a lelkipásztori szolgálatból. 2011. június 15-én helyezték örök nyugalomra a nővérek Laab im Walde-i kolostorának temetőjében.

Fotó: Miklós Tünde, Püspöki Apor

Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Külhoni
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
boldogga-avatjak-litvan-erseket-akit-haromszor-zartak-bortonbe-kommunista-uralom-idejen
Boldoggá avatják a litván érseket, akit háromszor zártak börtönbe a szovjet uralom idején

Június 25-én Vilniusban, Litvánia fővárosában boldoggá avatják Isten tiszteletre méltó szolgáját, Teofilius Matulionis érseket (1873–1962) – ő lesz az első litván boldog a szovjet uralom vége óta, akit hazájában kanonizálnak.

2017. június 23. péntek
kattars-konferencia-gyorben-csalad-legy-az-ami-vagy
KATTÁRS-konferencia Győrben – „Család, légy az, ami vagy”

Június 25-én, vasárnap 15 órától a Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) keretében a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban várnak minden érdeklődőt a „Család, légy az, ami vagy” mottóval meghirdetett nemzetközi konferenciára. A rendezvényen a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

2017. június 23. péntek