Veres András imaszövetséget alapított Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén

Hazai – 2017. február 3., péntek | 16:39

Veres András megyéspüspök február 2-án, Urunk bemutatása ünnepén (népi nevén: Gyertyaszentelő Boldogasszony), a megszentelt élet napján szentmisét celebrált a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban. A szertartás keretében megalapította az Apor Vilmos Imaszövetséget az új hivatásokért.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A liturgia elején Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke köszöntötte az egyházmegye jelen lévő papjait, szerzeteseit, szerzetesnővéreit.

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe a karácsonyt, Urunk születésének örömünnepét követő negyvenedik napra esik, amikor arra emlékezünk, hogy Szűz Mária és Szent József bemutatták Jézust a templomban. Ők ezzel látszólag csupán az ószövetségi törvényt teljesítették, valójában azonban lehetővé tették, hogy Jézus hívő népével találkozzon. A jámbor Simeon és Anna, akik a Szentlélek késztetésére a templomba mentek, és ott, a Szentlélek kegyelmétől megvilágosítva, felismerték az Urat, örvendező lélekkel tettek tanúságot róla – idézte fel a főpásztor a Lukács evangéliumában olvasható történetet.

Veres András homíliájában kifejtette, Jézust szülei születése után negyven nappal mutatták be a templomban, ősi zsidó szokás szerint. Minden zsidó család így cselekedett, hiszen Mózes törvénye előírta: „minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve”. A püspök emlékeztetett ugyanakkor, hogy a keresztény hagyomány is megőrizte ezt a szokást – azzal a módosítással, hogy nemcsak az elsőszülött fiúgyermeket, hanem minden gyermeket bemutatnak az Úrnak –, hiszen a keresztelés szentsége magában foglalja az avatás szertartását is, amikor az édesanya a Szűzanya példájára megkeresztelt gyermekével az oltár elé áll, hálát adva a kapott életért, felajánlva őt Istennek.

A győri főpásztor kiemelte, hogy Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe alkalmat kínál arra, hogy tudatosítsuk: szüleink révén mindannyian Istennek ajánlottak vagyunk. Majd emlékeztetett, Árpád-házi Szent Margit – akinek napját nemrég ünnepeltük – életpéldája is segíthet bennünket ebben, hiszen őt szülei még születése előtt felajánlották Istennek a hazáért, és ő tudatosan vállalta a felajánlottságot.

Minden szerzetes és pap az örökfogadalom vagy a papszentelés során Árpád-házi Szent Margithoz hasonlóan megteszi a tudatos önfelajánlást Istennek – fogalmazott Veres András, és figyelmeztetett a felajánlás megújításának szükségességére, ami nemcsak a szerzetesi és papi hivatásra meghívottak számára érvényes, hanem azok számára is, akik a házasság szentségében élnek. A házasságkötés évfordulói alkalmat kínálnak a férj és a feleség számára fogadalmuk megújítására, hogy életüket tudatosan, önfeláldozóan Istennek szenteljék.

Veres András elmélkedésében rávilágított arra a problémára, hogy a szülők, habár megkeresztelték gyermeküket, vissza akarják tartani a papi vagy szerzetesi hivatástól, attól, hogy ilyen módon szolgálják az Egyházat. A főpásztor felhívta a szülők figyelmét arra, hogy a gyermek nem tulajdon, hanem Isten ajándéka, és ezt az ajándékot vissza kell adni annak, akitől az életet kapta, vagy el kell fogadni azt a személyt, akihez az Úristen rendeli a gyermeket.

Ezt követően a püspök útjára indította az Apor Vilmos Imaszövetséget, azzal a szándékkal, hogy az Egyházban új szerzetesi és papi hivatások szülessenek Isten áldásával. Veres András hangsúlyozta, maga Jézus bátorított bennünket, hogy kérjük az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába, és rámutatott arra, hogy ebben az ügyben is kérnünk kell Isten segítségét, hiszen minden emberi erőfeszítésünk hiábavaló, ha az Isten szándékával nem egyezik, nincs rajta Isten áldása. Különösen így van ez a papi és szerzetesi hivatásokkal, amelyekre Isten meghívja a kiválasztottakat. A győri főpásztor kifejezte abbéli reményét, hogy az imaszövetséghez csatlakozók fohászainak hatására a fiatalok és a szülők is készségesebben válaszolnak az Úr meghívására.

Veres András ezután azoknak a gyertyáknak a jelentéstartalmáról beszélt, amelyeket az egyházmegye területén működő szerzetesek és szerzetesnővérek hoztak magukkal Győrbe, hogy a székesegyház oltárához helyezzék őket, fogadalmuk megújításának gesztusaként.

Ha egy gyertyát meggyújtunk, és a padlóra helyezünk, akkor csak kevés fény fog belőle áradni. Ezzel szemben ha egy magas tartóra helyezzük, bevilágítja az egész szobát – emelte ki a szónok, aki párhuzamot vont a gyertya sajátossága és a papi, szerzetesi hivatás között: aki Isten szándéka szerint életét meri magasra emelni, az képes lesz arra is, hogy világítson másoknak, megmutassa az utat Isten országához és végső soron Istenhez.

A főpásztor úgy fogalmazott, a papok és a szerzetesek példája bátorítást jelent azoknak a fiataloknak, akikben az Úristen elültette a papi vagy a szerzetesi hivatás iránti vágyat, de a család, a baráti környezet és a társadalom, amelyben élnek, nem segíti őket, hogy merjenek igennel válaszolni Isten hívására. Veres András arra buzdította a jelen lévő szerzeteseket és a papságot, hogy a gyertyához hasonlóan, önmagukat teljesen elégetve éljenek, hogy életük példa legyen a környezetükben élők számára az önfeláldozó életre.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Nagy Lajos; Győri Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria